Mr. M.

Ma egy szeretni való fiúval kacérkodtunk egymással egy közös baráti társaságban.

Valójában én intéztem úgy, hogy ő is ott legyen, mert évek óta nem láttam és nagyon kíváncsi voltam rá. Szerencsére a csapat minden tagja szívesen jött, és az est folyamán még csatlakozott hozzánk valaki.

Mivel ritkán találkozom velük, nagyon meglepődtem, hogy mennyire megváltozott az arcok rajzolata.

Már nem egy aranyos szöszke fiúcskát láttam magam előtt, hanem egy 30-as évei elején járó jó kiállású férfit.

Aki persze éppen olyan kis bolondos és számomra megfejthetetlen, mint régen. Nem volt hosszú, de mély nyomokat hagyott a közös múltunk. Mégis meglepődtem azon, hogy mennyire evidens volt az, hogy egymás mellett sétálunk, hogy egymás mellé ülünk, hogy belekóstol a boromba. 

Talán meg is ijedtem a közvetlenségétől, nem mindig tudtam kezelni...végül már az asztal alatt összekulcsolva fogtuk le egymás lábát. Sokszor nem tudtam mire vélni, hogy miért keresi így, ennyire a kontaktot velem. Aztán szó esett, hogy elugrunk hozzá mindannyian ott folytatni az esetet, de végül mindenki szétszéledt, csak mi sétáltunk egy irányba a buszunkhoz. Ahol külön is kaptam egy invitálást, de a szívem mélyén nem éreztem helyénvalónak elfogadni.

Nothing, nothing....

Befordulós téli agyalás

Sokszor én osztom az észt, hogy pszichológushoz kéne mennie másoknak, de a saját berkekben is elég nagy a baj:
- tudom, hogy fejlődnöm kellene,
- de nincs motivációm a fejlődéshez,tanuláshoz
- azt sem tudom, mit kéne tennem,
- ezért belesüppedek egy unalmas és elégedetlen hangulatba.

Gratulálok magamnak: sikeresen kiégtem. Boldog Karácsonyt!

Ezt ma még le kell írnom

A mai napon hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy Laurit mindig szeretni fogom.
Hát ez forradalmian új gondolat, ugye?:D

Ez az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem agyalni a dalszövegeken. A fejemben mindig megy valamilyen dal, be van táplálva szinte az egész Rasmus diszkográfia, meg azontúl csilliárd dolog. Szóval ahogy mennek a dalszövegek, egy-két sor többször feldereng, majd automatikusan elkezdem értelmezni, fordítgatni és versértő múltamból következően próbálok olvasni a sorok között is.

Azért jó ez a zenekar, mert őszinte és hiteles. Például Lauri nem titkolja a válása körülményeit, érzéseit, azok előzményét a dalszövegeiben. 

Sőt, ha visszatekintünk a korábbi dalszövegekre, simán fel lehet ismerni olyan jeleket, amik a jelenlegi helyzethez vezettek. Remélem van pszichológus Rasmus fan, aki egyszer majd kielemzi a Rasmus-lelkületet, én kíváncsi lennék rá, mit mond egy szakértő. Majd szembesíteném Laurit. 

Nagyon érdekes az egész, hiszen ez komplett életmű. Nyilván úgy érzem, hogy részben az én életemről is szól, hiszen az azonosság érzete miatt lettem rajongójuk. 

A legutóbbi Rasmus album konkrétan Lauri válása okozta érzésekből nőtte ki magát.

Érdekes az egész, valójában ahhoz képest, hogy egy rocksztár, egész normális ember.
Leírta, hogy 18 éve van benne a volt kapcsolatában (ami nem a csélcsap alakokra jellemző).
Arról szól, hogy összeomlott a birodalma, amiben benne volt majdnem az egész élete, és a fia, akihez nagyon kötődik. Nem tudom, milyen nehéz lehet ezt átélni.

Ugyanakkor érdekes, hogy ezt a birodalmának nevezi. Gondolom ez alatt a családját, az egzisztenciáját érti, valamint ide tartozhat a kapcsolati tőkéje, az anyagi javak és a vára (avagy az iszonyú drága és egyedi finn otthona, amit azt hiszem a mai napig nem tudott eladni). Feltételezem, hogy a vívódása során háttérbe szorult az a tény, hogy van még egy életműve, ami szerte a világon számos ember szemében még mindig felbecsülhetetlen érték: a zenéje.

Azt hiszem a magyar koncert előtti interjún említette azt, hogy attól tartottak, hogy már nem is emlékeznek rájuk. Ez rosszul esett nekem, talán mert ciki, hogy nekem a jelenem, neki meg csak nosztalgia az egész.

Lauri végül mindent felrúgva dobbantott Kaliforniába, aztán épített egy új birodalmat, ahol új családot alapított. 

Az előzmények részletes ismertetése után íme az én következtetésem:

Biztos, hogy a családnak kell jelentenie a birodalmat?

A társadalmi normáink szerint az egyén célja hogy ne egyén maradjon, hanem társra leljen, majd családot alapítson. Fiatalon azért küzd, hogy megalapozza a jövőjét, amikor családja van, azért dolgozik, azért köt kompromisszumokat, hogy azt meg tudja tartani.

Kérdésem: egy ember, aki mondjuk fejlett intellektussal rendelkezik, szükségszerűen csak a családban tud kiteljesedni?

A produktivitás kényszerének muszáj mindenáron egy új élet megteremtésében megnyilvánulnia?

Egyre inkább rádöbbenünk, hogy az emberiség nem monogámiára lett optimalizálva. Sőt, az egész emberi szervezetet csupán biokémiai folyamatok összessége irányítja, így ugye már azt is tudjuk, hogy a szerelem nem tart évtizedekig. Végül csak a megszokás marad, vagy a válás.

Vajon fordulhat-e a felfogásunk az irányba, hogy a gyereket a szülők csak addig neveljék együtt, míg el nem hagyja a fészket? Egyáltalán szükséges-e ragaszkodni a vér szerinti szülőhöz a nevelésben?

Mernek-e majd az emberek valaha a természetüknek megfelelően működni? Eljön-e majd az az időszak, amikor társadalmilag elfogadott, ha szabad és független akarsz lenni?

Miért ismételjük generációkon átívelően ugyanazt a hibás eljárásrendet? 

Ez nem önzőség, kedves olvasóm. Zsebedben ne nyíljon ki a bicska, ha lehet. Inkább olvass értőn, ha lehet.

Nem arról beszélek, hogy éljünk állatiasan, hanem arról, hogy talán átalakulhat úgy az értékrendünk, hogy a legkevesebbet szenvedjük el. 

Ha valakik kötődni szeretnének egymáshoz, legyen meg rá a lehetőségük, de olyan nevelésben kellene részesíteni az embereket, hogy ne kudarcként fogják fel, ha esetleg a másik fél nem óhajt benne maradni a partnerségben.

Legyen biztosítva, hogyha valaki gyereket vállal, akkor egyedül is megfelelő életkörülményeket tudjon biztosítani az utód számára.

Ugyanakkor engedjék szabadon élni azt, aki így érzi igazán jól magát. Aki nem akar kötöttséget, aki esetleg nem hisz az egyetlen nagy ő létezésben, hanem változatosan szeret, hogy szépen fogalmazzak. 
Hagyják végre az embereket arra gondolni, hogy másban is kiteljesedhetnek, nem csak a család- formulában.
 Legyen festő, rocksztár, homoszexuális, vagy csak bárki.

Véleményem szerint a depresszió, a kétségbeesés belénk van nevelve. Bizonyos kultúrákban a halottakat temetésükkor nem siratják, hanem ünneplik. Ez lenne a jó irány. 

Jómagam úgy érzem, hogy van rajtam némi nyomás, közben pedig csak tudom, hogy nem szabad magamra vállalnom azt, amivel nem tudok megküzdeni. Vagyis nem is akarok küzdeni. Hiszen van ezen a bolygón kb. 60-70 évem. Miért kellene ezt egy mások által sugallt, de általam nem megfelelőnek tartott életúttal megkeseríteni?

Komolyan, megéri?

Egyszer, talán több évtized múlva elolvassa majd valaki ezt, és elmosolyodik, hogy na igen, azóta se változott semmi.:D

Már a gitárom húrjai zengik

Oké, beismerem: beszippantott a Lady Gaga- Bradley Cooper film.

Többek közt olyan nagy gondolatok fogalmazódtak meg bennem a film megtekintése után, mint:

ha csak egy film lenne az egész világon, akkor ez legyen az,

vagy

hogy Lady Gaga engem megnyert egy életre ezzel az alakítással.

A Star Is Born című film egy megkapó alkotás. Nem ismerem a korábbi változatokat, egyelőre nem is érdekelnek. Nagyon jól elvagyok az ehhez a filmhez írt dalokkal és a színészek nagyszerű alakításásval.

Amikor először meghallottam a Shallow egy részletét, tudtam, hogy szeretni fogom, tudtam, hogy ez egy pont olyan dal, amit el kell gitároznom.

Tegnap hosszú idő után elővettem a hangszerem, és félrekedten elkezdtem megtanulni. Egyáltalán nem bírtam várni, hogy helyre jöjjön a hangom. Ez a dal nem várhatott. :)

Miközben tanulgattam, azon merengtem, hogy hogyan hangzana Laurival duettben...

Aztán a mai napon, amikor ébredés után rápillantottam a Youtube értesítésekre, igazán boldog mosolyra görbült a szám: Eero, a Rasmus basszerosa feltöltött egy videót, amelyben ő adta elő az egyik A Star Is Born dalt. Számomra csoda ez.:) Szívmelengető egybeesés.

Eero egyébként így köszönte meg a rajongóknak a születésnapi jókívánságokat. :)

Mostanában többször elmerengtem azon, hogy igazán szerencsés vagyok, hogy a Rasmusra "tettem fel az életem" anno. Ezek a srácok igazán nagyszerűek. De rajongó társaimnak ezt nem kell magyaráznom.

Vajon...

... miért okoz nekem még mindig ugyanolyan örömet a The Rasmus Guilty dalához készült klipje, mint anno, amikor először megláttam?

A) Mert iszonyat király
B) Mert nincs jobb dolgom
C) Mert még mindig a múltban élek
D) Mindörökké Rasmus, és nem érdekel más álláspont

Egy kis pozitívum

Pesti hétvége, betegen:

Ma főztem magamnak, de ez nagyon nem finom.

Nem tudok főzni, az az igazság.:D

Mondjuk otthon kotyvasztva minden finomabb. Talán mert azt szeretettel készítem a családnak, de itt magamnak csak kényszerből.

Bekapcsolódtunk egy verseny szervezésébe, ahol a nyeremények az én felelősségi köröm alá tartoztak.
Pénteken, hang nélkül- mert ugye nekem is most kellett lebetegednem - koordinálhattam kb. 15 embert. Örültem, hogy végre kiszakadhatok az unalmas irodai hétköznapokból, és annak ellenére, hogy már három napja ostromolt az influenza, vagy bármi, igazán oda tudtam tenni magam. Szóval sikeres volt, a segítőim is jól fogadták azt, hogy együtt dolgozunk, megfelelő volt a kommunikáció, a logisztika, minden, sőt az utolsó pillanatban egy nem várt akadályt is át kellett hidalni.

Nem tudom, hogy a főnököm értékelni fogja-e ezt, bár nem is számít. Magamnak bizonyítottam, és ez nekem most elég.
A főnököm szava számomra már nem sokat ér, mióta rájöttem, hogy hazudozik.Elég komoly dolgokról kamuzik, ami nagy teher számomra, mert ez alapján nem csak a saját maga hírével, hanem az egész egységünk jó hírével játszadozik. Ami sokkal súlyosabb vétség, minthogy reggel nem érek be 8-ra.
Egy kis idő után rájöttem, hogy minden sallang ellenére - mert ugye jól eladta magát- én magasabban képzett vagyok, mint ő. Következő alkalommal olyan munkahelyet kell találnom, ahol a felettesem emberileg és erkölcsileg is feddhetetlen, ja és magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Ezt kérem Joulupukkitól, ha már egyszer kívánhat az ember. :)

Szombaton haza akartam utazni, de úgy döntöttem, hogy nem viszem haza a vírust, látva, hogy lakótársam sem bír kikeveredni belőle lassan 3. hete. Kicsit neheztelek rá, mert úgy jött vissza betegszabiról, hogy nem gyógyult meg. Ésszerűtlen döntés volt így visszajönnie, és még velem is kiszúrt, mert elb@szta az egész hetem, hétvégém azzal, hogy megfertőzött. 

Nem akarok többé lakótársas kecóba költözni, csak hátráltat.

Naivitás

Vajon hányszor hagyom magam megszívatni még, mire megtanulom felismerni időben a veszélyhelyzetet?

Ha lépni kéne, azt zsigerből érzem, és a legtöbbször mégsem hallgatok a megérzéseimre. Miért megyek el mindig a szakadék széléig, amikor már minden, de minden veszélybe kerül?

Shit happens, ha hagyom.

K*szféra

Nem vagyok megelégedve a munkahelyemmel.

Your Royal Highness!

Tudomást szereztem egy újabb figyelemre méltó egyéniségről: a svéd koronahercegről.

Az alábbi linken mesél arról, hogy agrárménök lett, ezzel életre szóló szimpátiát szerzett nálam. Persze az sem elhanyagolható, hogy iszonyat jól néz ki!

https://www.kungahuset.se/royalcourt/latestnews/2011/2011/princecarlphiliponhisuniversitydiplomainagriculturalandruralmanagement.5.70e7de59130bc8da54e800014898.html

Lélegezz!

Imádom ezt a dalt. Gyönyörű. Azokhoz a dalokhoz jobban kötődöm, amelyekre magamtól találtam rá, ajánlás nélkül. Ez is olyan. :)

Egyébként gyűjtöm az ötleteket, az ihletet az esküvői költeményhez.
Ez a dal is jó alap:

Az önbizalomhiányról

Azt rühellem az emberekben, hogy amikor megérzik az önbizalomhiányt, nekiesnek a torkomnak és vádlóan korholnak azért, mert nincs önbizalmam. Mintha az én hibám lenne.
Az ő megoldásuk: legyen önbizalmad! ...na és hogyan?

Nem esik le nekik, hogy ezen típusú hiányosság évek alatt alakult ki, hogy nem döntés kérdése? Senki sem születik ilyennek, ezt most megsúgom, hanem a környezeti hatások teszik ilyenné. Én egy rossz sorban álltam, amikor a magabiztosságot osztogatták.

Csak az önbizalomhiányból eredő negatívumokat látják, sőt akár még fel is idegesítik magukat ezen, s értetlenül állnak az előtt, hogy nekem miért nincs.

Nem gondolnak bele, hogy az ember valószínűleg tudja magáról, hogy önbizalomhiányos?
Nem gondolnak bele, hogyha az orra alá dörgölik, akkor csak még alább ássák? Hiszen ez egy nagyon érzékeny pont. Tudjuk, hogy hiányosság, nem kell megerősíteni benne, köszi.
Türelmetlenek vagytok. De mire föl?
Azért, mert a magamfajták nem vakmerőek, nem törtetnek, nem hepciáskodnak, ezért neked azt hiszed, jogod van a porba döngölni? Hát a nagy lófaszt.

Én konfliktuskerülő ember vagyok, nem szállok vitába, bizonyos emberekkel meg pláne nem, mert azok - ahogy Puzsér mondja- a vitában nem érvekkel támasztják alá állításaikat, hanem személyeskednek! Ez Magyarországon a nagy átlag vitakultúrája? No, ez már egészen más irány, hagyom is.

Attól, hogy némán végighallgatok valamit, és nem fűzök hozzá véleményt, még nem jelenti azt, hogy nincs. Azt pedig végképp nem, hogy ne lenne jogos.
És akkor el is érkeztem az introvertáltsághoz.

Ezt az egész fenti kirohanást a munkahelyemen tartott éves értékelés hozta ki belőlem.
Kaptam hideget, meleget, és lepergett rólam. Bámulatos. Korábban mindig meg akartam felelni, ma már ilyen jellegű motivációm sincs.

Tudom is, hogy miből ered: a gyerekkorból. Ahogy az önbizalomhiány is az akkor elszenvedett "hatások" eredménye, úgy a jelenben érzékelhető motiválatlanság is.

És azzal, hogy ezt most így szépen levezettem, nem oldódott meg semmi. Önbizalmat és életcélt senki sem fog adni, én pedig alkalmatlan vagyok arra, hogy ezeket magamnak megszerezzem, mert soha nem tanította meg senki azt, hogy hogyan is kell csinálni. Csak türelmetlenül lehordott a sárga földig.

És megtörténik újra és újra és újra és......de legalább - ha más nem is - én ismerem az ok-okozatot, és így egyszerűbb átvészelni/elfogadni a társadalom perifériáján való leledzést.

Kettősség bennem

Megszereztem a Csinszka életéről szóló könyvet, és ahogy egyre jobban haladok előre benne, egyre jobban félek is...hogy magamra ismerek.

De kell-e félni tőle? Ezért érdekel a könyv, és falom...tudni akarok mindent, és magam értékrendje szerint levonni a konklúziót Csinszka személyiségéről.


A költészetről más nézőpontból

No ugye, én imádom a verseket. Szabó Balázs Hasonlatok albumát hallgatom mostanság, közben beleásom magam régi költőink életébe, és úgy érzem, hogy szívesen tartoznék egy ilyen világba.
A vers egy csodás kifejező eszköze az érzelmeknek, és én is sokszor írtam így ki magamból a gondolataim...s most bajban vagyok, mert gyerekkori barátnőm kérése az, hogy az esküvőjére írjak egy verset a szerelemről, és annak minden szépségéről...

Megrémiszt a feladat, mert nem igazán bírok olyanról írni, amiben nem hiszek.

Nyomorult érzés, mert közben bele vagyok bolondulva szebbnél szebb szerelmi történetekbe. És persze nagyon örülök barátaim, szeretteim boldogságának. De nem hiszek abban, hogy a szerelem egy olyan nagyon nagyszerű dolog lenne. Aki olvasta korábbi bejegyzéseim, tujda, hogy elég földhözragadtan állok ehhez az egészhez.

Szóval most tépelődhetek jövő szeptemberig, hogy hogyan is lesz meg ez a kért vers...

Csak hogy teljes legyen az októberi idill

Ma ünnepli 39. születésnapját Aki Hakala, a kedvenc zenekarom hiperszuper dobosa.
Legalább olyan boldog napot kívánok neki, mint amilyet nekem okozott azzal, hogy végre személyesen is találkozhattam vele.:)

Ott a pont...

Ezt a videót mindenkinek ajánlom, aki érzi már magán az agymosás hatásának előjeleit.
Sajnálom, hogy egy olyan társadalom kezd nálunk kialakulni, ahol a nők csupán ellésre kellenek.
Ahol hamarosan csak a társadalom tehetős rétegének gyerekei képezhetik magukat tovább.

Ahol abszurd dolgokat dörgölnek az orrod alá, te meg csak bólogatsz, hogy hát igen, ezt is megteszik, de volt már rosszabb. Ahol azt mondod, hogy Afrikához képest jobb állapotok vannak, örüljünk annak, ami van.

Simán kinézem, hogy a következő években már az abortuszt is betiltják, és amiatt se mennek utcára az emberek. Semmi miatt nem mennek. Ha holnap elveszik az összes megtakarításod, akkor se mennél... ja, hogy ilyesmi volt már? Akkor is csak azt mondod, hát majd megoldjuk valahogy, legfeljebb szűkebbre húzod a derékszíjad.

Itt az alapvető felfogással van gond: nem abba kell beleposhadni, hogy kényelem van, meg van mit éppen enni. Azt kell látni, hogy hogyan lehetne jobb és jobb a társadalmunknak, hogyan léphetnénk tovább az elmúlt - lassan -  30 év árnyékából és hogyan őrizhetnénk meg, kamatoztathatnánk azt, amit elértünk. De nem, itt most új értékrendszer felépítése folyik, de rendkívül rossz irányba. És már nem is folytatom a gondolatot, mert összeszorul a szívem, és a sírás kerülget. Mi minden esélyünket eljátsszuk, szánni való nép a magyar.

S újra aktuálisak lesznek Ady versei is...szegény, megszakadna a szíve, ha látná, hogy semmi sem változott...

Egy estem Pesten

Végre újból találkoztunk M.Z-vel. egykori szaktárssal, szívem egykori választottjával, akivel mégis megmaradt a baráti jó kapcsolat.
Nagyon kedvelem a kezdetektől fogva, öröm volt látni, hogy ugyanaz a kedves, melegszívű, jóhiszemű uraság, mint régen. Az arcán nem látszanak az évek nyomai, bár most nem is látszott volna sok belőle, mert szőrmók stílust vett fel. :D

Az Építész Pincébe vettük az irányt. Titkon reméltem, hogy ott lesz az szemtelenül sármos, hosszú hajú pultos srác, aki úgy hasonlít K.-ra. Múltkor teljesen megvesztem tőle.

Mindegy is. Órákat beszélgettünk, én Somlói juhfarkot ittam, Z. pedig sörikét. Koccintottunk, majd megállapodtunk abban, hogy ezt lehet, mert sváb felmenőink vannak.

A nagy beszélgetés után jó hatással volt rám a bor, mert a javát az utolsó 10 percben húztam le, az utazás haza így egészen instabil állapotban telt. Én nem tudom, hogy képes hazavágni 2 dl bor. Mindig ez van.

Aztán a megállóba érkezve megcsapott a klasszikus metrómegállói fosszag. Legalább vakon is tudnám, hogy megérkeztem.

Aztán felnéztem a Holdra, csodaszép volt. Leültem a lakáshoz közeli hintára, és olyan jó volt magasra hajtani magam!
Ott, abban a teljesen kellemes létállapotban eszembe jutott egy rég ismert dallam, ami pontosan odaillett:

Free, free as a journey man

Feel, heat in the moonlight

Aztán megérkeztek a pad csövesei, akik jöttek befoglalni ágyukat.

Magányos órák jönnek

Október 2. nagyon esős és szeles napján érzem, hogy bajban leszek.

Látszólag elég jól elvagyok a kis álomvilágomban a rajongásommal, de...amint kivonjuk az egyenletből a napfényt és a hirtelen nagyon elfoglalttá vált barátokat, már elég szürke kép rajzolódik ki.

Mindegy, azért valahogy csak kibírom. De pont ilyenkor, ilyen borongós, hideg időben, a tél felé közeledve kellene összekucorodnia a lelkeknek egymás mellé. Remélem, nem fogom magányosnak érezni magam ezen a télen. Jobbnak kell lennie, mint az előzőnek!

Örömteli hangulatban

Ugyebár szemfülesen időben sikerült a Margó Irodalmi Fesztivál keretében szervezett Szabó Balázs Bandája koncertre jegyet váltanom, melynek eredményeképpen lett egy új kedves dalom.

(És egyébként lett egy Hasonlatok lemezem is, már megjelenés előtt 2 héttel, amire elképesztően büszke vagyok!:D:D:D) 

Nekem új csak, mert a Csöndkabát során már előadta Balázs, de ilyen előadáson sosem vettem részt.
Ez a vers pedig a


Vihar előtt


Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.
1934


Tehát kaptunk egy korongot, rajta 11 megzenésített Radnóti verssel. Mindegyik egy kis csoda.
A koncerten pedig ezzel bűvölték a hallgatóság lelkét a zenészek.

Nagyon szép. Ha a lelkem romokban lesz, ezek a zenék majd segítenek újjáépíteni.

Mindig meglepődök...

...azon, hogy a drága Lauri milyen jól tud énekelni, ha odafigyel. A dal nem olyan jó, de ő igazán odatette magát. Azt a zakót meg nagyon nem volt értelme egy vérbeli rockerre ráadni.:D

Nem ment

Szórakozottságomban Rasmus koncert előtt megígértem Bandinak, hogyha találkozok a finnekkel, utána normális emberré fogok változni. Nem fogok rajongani többé. Nem hitte el.

Ma nagyon lelkesen indultam Szabó Bazsa koncertjére, és igazán élveztem, és nagyon terveztem is, hogy most beszélek vele. Kitartottam nagyon sokáig úgy is, hogy koncert felénél rosszul lettem.

De ahogy ott álltam a véghajrában, és néztem a többi elvarázsolt rajongót, akik ölelésekkel, átszellemült mosollyal bombázták Balázst, arra jutottam, hogy én nem akarok a 61. ilyen lenni. Nem akarok részese lenni a szétlopásának. (Persze ő jó, udvarias és energikus, így jelét sem lehetett látni annak, amire én asszociáltam.)

Akkor, ott úgy éreztem, hogy én más fajta figyelemre vágyom, nem csak holmi sztenderd udvarias formulára. Némi mérlegelés után fogtam magam, és eljöttem a dedikálásról.

Ma valahogy nem akartam a sokadik elvarázsolt lányka lenni. A koncert után valahogy nem éreztem azt, ami hajt egy fanatikust. Pedig tényleg kevés türelemre lett volna már csak szükség, és már egészen rendbe is sikerült szednem magam.

Különös.

Nonstop LOVE

A Rasmus folyamatosan elvarázsolva tart. A találkozás óta egyszerűen agymosott vagyok. Mellesleg ma este ehhez az állapothoz hozzásegít egy pohárnyi jó kis Zinfandel. Ez az idei felfedezettem, a kedvenc borom.
Amúgy véletlen műve, de ez pont Kaliforniából származik. Vinnem kellett volna ilyet Laurinak, vagy hozhatott volna nekem. XD
Annyira összejött most minden, hogy már finnül énekelek.:D

Holnap pedig szintén meetingelek a számomra most number one hazai kedvenc zenészkémmel.
Legyen örökké október, legyen örökké borgőzös! Na jó, én pia nélkül is különös biokémiai folyamatok rabja vagyok, és ez csodálatos. Nagyon jó így. Soha rosszabb élethelyzetet!

Közben dobálják ki az újabb dalokat, amit a Väin elämää kapcsán dolgozott fel Lauri/Rasmus, és elég jól elvagyok velük. Tartják bennem a lelket.
Olyan jó mosolyogni, olyan jó elvonatkoztatni ettől a szarfos, omladozó magyar valóságtól, ahol... bárcsak ne kellene arra kényszerülnöm, hogy gyűlöljem ezt az országot.

Sail away, it's time to leave....
Persze idézhetném Adyt is. Ő is így érzett akkor.

Jobb később,mint soha: Drum

A Rasmus ma elérhetővé tette a Japánban kiadott Dark Matters album bónusz dalát.

A Drum itt érhető el, jobb esetben:
http://smarturl.it/DarkMattersBonus

No, és Youtube-ra is felkerült. De június 5-én? Ez tök érdekes.

Kb. egy éves csúsztatással kaptuk meg. Biztos felmérték a koncerteken, hogy megérdemeljük-e. :D Sosem értettem,hogy a japóknak miért adnak ki bónusz dalokat, de ez a Rasmusnál bevett szokás.

Mindegy is, mert a dal egész jó! A legelső albumok hangulatát idézi, még a Dead Letters előtti korszakból. Szóval tök vidám, meg persze ott van benne minden, ami az életük szerves részét képzi.

Ma itthon fetrengek, mert leamortizált a betegség (nem, neem a koncert napján való várakozás segített hozzá,hogy megfázzak, neeeem:D) , de ettől a daltól tuti gyorsabban gyógyulok.

Jöhetne már a következő album is. Persze csak azért, hogy legyen következő koncert is.

The Rasmus  "Drum"

In my head I hold magical powers
Make my bed at the top of the tower
And I cry out "Tonight will be ours"
As the sound of my voice will grow louder
I'm unarmed as I march into battle
And my horse has run out with my saddle
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down

As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door

As I walk down the street I imagine
All the things I defeat empty handed
Where I'm from I don't need a gun
Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender
This is something that you should remember
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down

As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door

I go down with the beat, down with the beat, down

Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender

As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door

I go down with the beat, down with the beat, down

Milyen különös az emberi elme

Egy szép, meleg őszi napon elindultam a belvárosba laktózintolerancia tesztet végeztetni. Ami nem is számít, hanem az, hogy a járda pár méteren át vizes volt, fénylett. És én félve léptem rá, hirtelen instabillá vált a járásom, valamiféle ösztönös rettegés fogott el. Pár másodperc alatt leesett, hogy a nyári csúszásos balesetem utózöngéje ez. Ott is vizes betonra lépve szálltam el, és csak kis híján maradtam ép és egész.

Mi lesz így velem télen, jégen. Nagyon remélem, hogy egy idő után ez a reflex-szerű félelem kikopik. Nekem nem kell ez, eddig se volt.

Lelkek találkozása

Négy nap elmúlt a koncert óta, és még nem bírtam lejönni a Rasmus témáról. Ma valahogy a YouTube a legjobb dalaikat dobálja fel. Aztán látok pár régebbi képet róluk. Mennyire mások voltak, mennyit változtak. Milyen fiatalok voltak. Végső soron az ő fiatalságuk az én fiatalságom is. Kicsit összeszorul a szívem, ha erre gondolok. Na jó, nagyon összeszorul. Olyan, mintha velük együtt változtam volna. Igaz is. :)

Őrület ez a rajongás! Magam sem értem. Azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy hús-vér társ az életemben, akit ugyanilyen hévvel tudnék szeretni, mint ezt a zenekart. De valószínűleg a retardált értékrendem és egyéb félelmeim miatt soha nem fogom tudni elengedni magam annyira, hogy egy férfit ennyire imádjak.

Meg persze nehéz eset vagyok én is. Talán nincs is szükségem társra.

Óriási boldogsághullám ért el, amikor Rasmus nálunk járt. Annyira akartam velük találkozni, úgy készítgettem a kis lelkemet a nagy eseményre, mint ahogy a jó vallásos ember Advent alatt készül a Karácsonyra. Minden percét imádtam a várakozásnak. És persze a koncert is nagyszerű volt.
Második sorban álltam, közvetlenül Lauri előtt. Elképzelhetetlennek tartottam még akkor is, amikor ott álltam. Ott. Vele szemben. Vele. És ami a pláne, hogy nem volt kordon- erre sem számítottam. Előttem egy nálam is kisebb termetű mexikói nő állt, így gyakorlatilag egy karnyújtásnyira volt tőlem Lintu. Elképedtem, csodának tartottam az egészet.

Tulajdonképpen nem terveztem, hogy elől fogok állni. Arra se gondoltam, hogy ilyen közel.
"Sajnos" e roppant közelség miatt nem igazán láttam rá a többiekre, csak ha nagyon elfordítottam a fejem. Szóval - ó de sajnálom magam érte:D- el kellett fogadnom, hogy másfél órán át csak Laurit nézhetem. Az embert, aki kihúzott a depressziómból, aki miatt megtanultam angolul, aki megalapozta a finn mániám és a személyiségem fejlődését. Aki megihlet a versírásban, aki életcélt adott és életcéllá, patrónussá, múzsává, lélek- társsá, tanítóvá vált. Hát így esett a mi találkozásunk.
Csak néztem és néztem, és mosolyogtam rá, és bizonyára őrült fény csilloghatott a szemeben. Vagy boldog? Amikor énekelt, néha hosszabban találkozott a tekintetünk. Amit láttam, azt nem tudom elmondani szavakkal igazán pontosan. Néztük egymást, mosolyogva, és békére lelt a lelkem. Kedves volt a tekintete, otthonos, ott biztonságban éreztem magam. Egy nyugalmas, békés, üde zöld finn erdő. Ezentúl az erdők mindig az ő szép lelkére fognak emlékeztetni. Nem akarom ezt a pillanatot sohasem elfelejteni. Mert azzal nekem adott valamit, amit más sosem kaphat meg.
Ha holnap tán meghalnék, boldogan lépnék tovább, mert megtaláltam, amit kerestem, amit vágytam.

Közben azért igyekeztem a többieket is figyelemmel kísérni. Pauli gitártechnikáját is megcsodálhattam. Egy darabig úgy voltam vele, hogy eljátszom a konszolidált, zeneértő embert, és elkerülöm a zenészek tekintetét, mert az frusztráló lehet, ha valaki nagyon néz. Aztán elég hamar arra jutottam, hogy a francokat leszek udvarias, itt és most van az alkalom, hogy "kontaktáljak" velük.
Szerencse, hogy így döntöttem, mert amikor egyszer Paulival is összeakadt a tekintetünk, olyan széles, kedves mosolyra görbült a szája. Annyira aranyos volt. És azt a mosolyt én kaptam. Láttam, hogy nem tud tovább nem mosolyogni, kicsikartam belőle. Győzeleeem! :D

Mondtam már, hogy mennyire szeretem őket?

Elég nagy volt a pára, kis, zárt tér lévén. Akit hátul már nem igazán lehetett látni. Eero pedig egy dal erejéig odatért középre, míg Lauri pihentette kicsit a hangszálait.

A Wonderman-nél megőrült a tömeg. Jó sok Dead letters-es dalt hoztak el, azok alatt is őrültek voltunk. :D Játszották az Empire-t, amire nagyon kíváncsi voltam. Koncerten szerencsére nincs benne az a nyomorék effekt. Ez a dal azért fontos, mert Lauri utóbbi éveinek legnagyobb drámájáról szól: élete első szerelmétől és a fia anyjától, valamint szülőhazájától való elszakadását fogalja össze. Azóta új birodalmat épített Kaliforniában.

Aztán jött a Holy Grail. Lauri itt nagyon koncentrált. Megkedveltem azt a dalt. Rólunk szól, a fanokról. Aztán koncert után, amikor láttam, hogy "a sok idegen a sarokról nyerte meg a szent grált", megértettem, miről dalol benne Lauri. De legalább én ott lehettem vele végig, nem csak egy fotó erejéig.

Koncert után újdonsült ismerőseimmel és még vagy 70 emberrel vártuk őket. Nagyon türelmesen. De elsurrantak. Aztán addig fűztük a sofőr bácsit, aki egy nagyon rendes 60-as német úriember volt, míg lebeszélte a fiúkkal, hogy Akit beáldozzák nekünk fotózásra.

Először Lauri surrant be a buszba, állítólag 2 testőrrel. XD Ezt nem láttam. Aztán Pauli surrant be. Majd Eero jött. Eero pont előttem sétált el, és oda is kiáltottam neki a nevét, amire megállt, és figyelni kezdett. Bánom, hogy nem kapcsoltam, oda kellett volna mennem hozzá határozottan. De aztán amikor észrevette, hogy a fanok nyugodtan várnak, és tiszteletben tartják a magánszféráját, nagyon udvariasan elköszönt, és besunnyogott ő is a buszba. Mi mindent megtettünk azért, hogy találkozzunk velük. Ebből ennyi tellett. Erőszakosodni meg nem lehet. Amúgy nagyon élveztem a várakozást. A busz körül álltunk mi, kőkemény fanok, és igazán jó közösség alakult ki. Annyit nevettünk, olyan jókat viccelődtünk. Jó volt velük, jó csapat, megkedveltem őket. Volt egy erős jellemű, kék hajú lány. Miután elment, kicsit úgy éreztem, hogy a figyelem középpontjába én kerültem. Annyira jól esett, hogy figyelnek a szavaimra, hogy még a  szélnek eresztett kérdés is válaszra lelt, hogy egyformák voltunk, és hogy végre értették és értékelték a humorom!
Pompás csapat. Talán össze kéne fogni mindenkit, hogy ne kallódjunk el.

Végül Aki Hakala, a drága kis dobosunk megjelent a hátsó kijáratnál. Nem hezitáltunk sokat, mondtam is Kittinek, futás! És rohantunk a busz elejétől a végére. Nem veszíthettük el őt. Őt már nem. Nem sok emberrel fotózkodott, talán 5-7 embernek volt csak mázlija.

Ahogy odaértem a közelébe, volt még időm megfigyelni őt. Apró embereke, ahogy Lintu is.
Nagyon jól áll neki a mostani stílusa. És a bőre...39 éves férfi létére gyönyörű hófehér és hibátlan bőre van. Hihetetlen. Stílusa pedig letisztult. Aki kisugárzása, nos nem túlzok, ha azt mondom: szívmelengetően kellemes. Nagyon kedves volt, végtelen nyugalmat árasztott. Barátságosan fogadta az embereket. Öröm volt ott lenni a közelében. Amikor közelebb értem, udvariasságból megkérdeztem, hogy jöhetek-e én. Erre úgy meglepődött! Aztán kapcsolt, és mondta, hogy persze! Bizonyára nem sokan kérdezik meg, hogy mit lehet, csak letámadják. Amikor elkészült a fotó, azt is megvárta, míg csekkolom, hogy jó-e, és simán kivárt volna még egyet, ha szeretném. Életem fotója lett. Annyira szeretem. Aki Hakala a magyar fanok megmentője. És nem túlzok!

Nagyon örülök, hogy mindez megtörténhetett.
Az egész lényük visszaigazolta azt, amit képzeltem róluk, ahogy megismertem őket az évek során.

Finn nap

Mindig nagyobbat remélek, hátha összejön.

De csak egy kicsit jött össze.


Vagyis mindenkiből kaptam valamit.

Paulival összemosolyogunk és többször integettünk, Eerot én szólítottam meg a tömegből, és erre köszönt el, velem felvéve a szemkontaktust, aztán édes-aranyos cukorfalat Lauri pedig karnyújtásnyira dalolt tőlem, és együtt énekeltünk! Ő meg én! Egymásnak! És nézett azokkal a kis apró szemeivel rám. <3 A végén pedig drága Aki áldozta be magát a fotókhoz. Annyira jó kisugárzása van, olyan természetesen kezelte a helyzetet. És lett fotóm Vele. Ő mentette meg az estet, ez nem vitás.


Szeretem a Rasmust.

Várakozás

Iszonyatosan irigylem a holnapi önmagam.

Fene

Ma is elhajtottam egy srácot. Persze a lelkemnek tök jól esett, hogy valaki a kegyeimet keresné, de nem mondhattam igent az ismerkedésre. Nem hagyhattam, hogy az egót és hiúságot simogató csalóka érzés becsapjon.

Többek között azért utasítottam vissza, mert tök fura, hogy valaki Facebookon csajozik.
Kis lelkiismeretfurdalásom van, de nem azért, mert magamat sajnálom. Leginkább ezt a fiút, meg mindet, aki próbál közelíteni.

De ezt a sajnálkozást is el kell hagynom, nem jó semmire. Szóval bekeményítek. Legalább is október elején, aztán vár egy beígért kávézás egy olyan úrral, akivel bizony szívesen kávézgatok.

Ma egyébként igencsak fura volt a portás srác is (egy másik), a melóhelyen. De ártalmatlan, nem tartok tőle, hogy a kis trükkjein túl konkrétan cselekedne. Ezt egyszerűen érzi az ember lánya.

"Most nem azért nézek a napba, 

hanem csak azért, hogy más is kutassa, 

most nem azért szállok a fénynek, 

hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek."

Még el sem hiszem

"I heard you're gonna throw a party
They say it's gonna be amazing"

Már tényleg csak néhány nap választ el, és egyre kevésbé hiszem, hogy megtörténik. Fizikailag és lélekben is közeledünk egymáshoz, ez olyan nagyszerű!

"Cause I'm living in a paradise
Every time when I close my eyes"

Néha, amikor ráfeledkezek erre a rég várt eseményre, önkéntelenül is elmosolyodom, melegség önti el a szívem. Végre újra találkozunk, annyi idő után!

"Who are they to say I'm crazy
It's something that they can't imagine"

Mindenki életében másként jelenik meg a boldogság. Az enyémben éppen így, és nem is kérhetnék jobbat! Mindig újból és újból ráeszmélek, hogy mekkora kincs, hogy Ők vannak nekem.

Fiatal tehetséges zenészeink

Nagy örömmel tölt el, hogy hosszú idő után fel-felbukkannak olyan ifjú előadók, akik fantáziával és tehetséggel nyúlnak a zenéhez.
Őket hallgatva elfeledi az ember, hogy a magyar zeneipar általában egy posvány.

Dánielfy Gergő az én új Szabó Balázsom. Örülök, hogy van utánpótlás. (Bocsi, Balázs! :D)

No és itt a Follow The Flow! Először hallva ezt a dalt úgy éreztem, hogy nem nekem szól. Valamint furcsán vékony vagy magas volt számomra az énekes hangja. De egy másik hangulatban újrahallgatva rájöttem: igencsak élvezem ezt a zenét. 

Ideje levetkőzni a klasszikus magyar kesergő hangulatot. Csak így tovább, srácok! :)))))

Ezt a részt kifejezetten imádom:

"Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél 

De vihar előtt vörösen ég a kék 

Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem 

Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem 

Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért 

Egy kérdéssel felel a holnapért"

Lauri Ylönen - Elephant's Weight (feat. The Rasmus) (Vain elämää kausi 9)

Hogy van az, hogy hozzányúlnak egy dalhoz, és jobban sikerült, mint az ő legfrissebb alkotásuk?

Szerintem pont azért, mert ez a dal finn, érezni lehet rajta a tiszta ridegséget. És sokkal jobb, mint az eredeti változat.

Amikor Lauriék előadták ezt a dalt, a mindössze 24 éves Elinoora sírdogált, a kommentelők pedig nem értették. Baszki, én az asztal alatt bömbölnék, ha Lauriék adnák elő az én dalom.

Ja, de nem is vagyok zenész, se finn, úgyhogy ezt buktam.:D

Ismeretségek felelevenítése

A tegnap igazán kellemesnek bizonyult.

Egy olyan barátommal, akivel 8 év után vettük fel újra a kapcsolatot, elmentünk Vad Fruttikra egyet mókázni. De előtte beugrottunk egy másik kedves régi ismerős birodalmába, ahol nagy sürgés-forgás volt, mert alapítási évfordulót ünnepeltek. Volt welcome drink, meg amit akartunk, és kedves régi ismerősöm személyében egy csodás társaságunk.

Igazán lelkes voltam, hogy évek után újra beszélgethetünk. És csupa jó hírt hallottam tőle.

Jó érzés annyi év után is szeretettel fordulni valaki felé, és tapasztalni, hogy változatlanul éppen olyan kedves, udvarias velem, mint amilyen régen volt.

Jövő héten nagy eséllyel egy számomra hasonlóan kedves személlyel találkozhatok hosszú idő után.

Ő egy igazán kellemes, pozitív ember. Mindig feltöltődés a társaságában lenni.

The Rasmus - Holy Grail

Meh...

a véleményem egy szóban így mondanám el erről a dalról, amit ma adott ki a Rasmus.

Ilyet bárki tud. Kommersz, nem tesz boldoggá.
Talán a szövege megér egy fordítást. Az jó, és azonnal észre is vettem az áthallásokat.

Ha találkozunk, nem ezért fogom hátba veregetni őket.

:D

Háromból kettő

Kikészültem.
Minden korszakomból van egy-egy nagyon jó barátnőm.
Az egyetemi leány elkelt, meg már várják az első gyerkőcöt.
Ma pedig megkérték egy másik leány kezét. Természetesen velük örülök.
De akkor is, agyfasz.

Ha a gimis legjobbom is elkel, akkor én el fogok menekülni a Holdra. Ez már bizonyos.
Amelyiknél gyerek lesz, azzal 3 éven át nem fogok beszélni.
Nem gonoszságból, csak önvédelemből.

Tudom, ez az élet rendje, hogy szerelem-házasság-gyerek, harmónia, gyarapodás, izé.

Magamnak viszont most azt kívánom, bárcsak atomtudós lennék, mert akkor én is dolgozhatnék egy nemes célért: megmenteni az embertől a Földet. Ezt most elnevezem Thanos-szindrómának.

De ha biológus lennék, akkor fajspecifikus vírusokon is dolgozhatnék. Az lenne az igazán célravezető.

Vannak őrült gondolataim, tudom. Vajon mikor lesz a 3. világháború?
Persze előbb Viktort kibasszák az Unióból. Úgy 2 éven belül. Magyarországon az éhínség és szegénység miatt, mert bedől az iparunk és a mezőgazdaságunk, végre polgárháború lesz.

Visszatérve a valóságba, amit most ki kell beszélnem magamból, mert ezt a zavarodottságot nem érti most senki... asszisztálok persze mindenkinek, aki el akarja az életét szúrni...de érdemes előrelátónak lennem abban is, az én életem hogyan csúszik félre.

A lyányok mindegyike férjhez megy a következő 4 évben. Nekem lesz néhány félresiklott kapcsolatom mindenféle zakkant férfival, keresve bennük valamit, amit sokáig nem fogok megtalálni. Aztán 35 éves korom után majd a sors megver valami istenátkával, és hozzá megyek feleségül, mert már mindenki csesztetni fog, hogy kezdenem kéne valamit az életemmel. Persze az is lehet, hogy nem fog sokáig elviselni egy ilyen ember sem, így pár év házasság után elválnak útjaink. Gyermek nem lesz semmilyen frigyből, valamiféle egészségügyi problémára, korra, hitelre, vagy az aktuális divat színére fogva. A családban én leszek a soha fel-nem-növő nagynéni, aki egy helyben toporog karrier és minden egyéb szempontból.
Egy olyan felesleges élet leszek, mint ma megannyi elfeledett, elszáradt, a függetlenség mámorától megszédült nő. Remélem, a szerveim azért megmenthetik még olyasvalaki életét, aki többet ki tud hozni magából, mint én. Szeretni fogok mindenkit, csak egy valakit nem: magamat. Utálni fogom az életem, de sosem fogom beismerni, hogy elszúrtam. Mert függetlenség.

Munkahelyi pozitívum

A főnököm mostanában egyre jobban érti a poénjaim, bár néha azon is röhög, amit nem feltétlenül szántam annak.:D

Jó ez így, humorral sok nehézség áthidalható.

Örülök, hogy egyre több olyan ember van körülöttem,aki érti a humorom, ez felszabadító. :)

Keresem a választ

Vannak levelek, amire nincs lelkierőm válaszolni. Nincs késztetésem. Nem tartalmaz számomra releváns információt és egyáltalán nem is érzem a súlyát annak, ha esetleg nem válaszolnék. Csak udvariasságból válaszolok, ha megteszem.

Vajon mi készteti az ilyen embert arra, aki felé csak érdektelenséget mutatok, hogy folyton és folyton felkeressen?
Vajon valaki szemében én is ilyen vagyok?

Az most szóljon, vagy hallgasson örökre.:D

No de, én vidám és pozitív embereket szeretnék magam köré.

Tudom milyen....

Cuki dalok gyűjteménye

Végeztem a Flash 4 évadjával, és belezúgtam Barry Allen-be (Grant Gustin).

Ezt a dalt ő énekli.

Eszembe jutott, hogy egy hozzá nagyon hasonló srác csapta nekem a szelet évekkel ezelőtt. Megnevettetett a felismerés.😃
Grant Gustin - Running home to you

Me Before You - Az ilyesmi filmeket sokáig húzom, hogy megnézzem. Sokszor meg sem nézem inkább. De érdekelt, hogy a porno-Trónok harcás hidrogén lány milyen, amikor normális. 

És ez a film nagyon szép, a főszereplő lány karakterében pedig kicsit magamra is ismertem. A dal pedig, ahogy az Imagine Dragons-tól várható volt, nagyon jó lett.:)
Imagine Dragons - Not Today

James Blunt - mert szeretem.

Ha egyszer véletlenül férjhez megyek, szólhatna ez a nóta is a ceremónán. Nagyon szép.

James Blunt - Time of our lives

James Blunt -  megint.
" We can't tell anyone..."

Nos, ez a dal gyönyörű, mert szenvedélyes és keserédes.

(James Blunt - Don't give me those eyes)

Paradoxon

Az volt a terv, hogy ma elmegyek koncertre és istenien fogom érezni magam. Van egy ismerősöm, aki mindig lóg rajtam, és ide is követni akart, ezért úgy intéztem, hogy inkább ne tudjon velem jönni. A barátaim meg vagy nem értek rá velem jönni, vagy nem is kérdeztem meg tőlük. Így arra jutottam, hogy az egy hónapja dédelgetett örömömet átadom valaki másnak. Mert fura lenne egyedül menni.

Pedig általában egyedül akarok lenni.

Mondjuk egész héten egyedül voltam a munkahelyen, ezért sokallhattam be így péntek estére.

Jajj de balfasz szituáció ez.

Mindegy, dolgozom.

Kéne egy pasi? Náh, ma reggel azon gondolkodtam, hogy nagyon elfuserálódott az értékrendem.

Eleinte még úgy képzeltem, hogy ha valaki kapcsolatban van, ott egyenlőek a felek, ugyanannyit kapnak vissza, mint amennyit beletesznek, a kompromisszumot kötni igenis megéri.

Hát, a nagy lófaszt van ez így. Tapasztalataim szerint.
Ezért is érzem magam jobban egyedül, többnyire. Ezért is gondolom azt, hogy egy kapcsolat olyan áldozatokat igényel, amit nekem nem érdemes meghoznom.

Nyilván ez a lufi egyszer kipukkan, és remélem, hogy jó dolgokat hoz majd magával a változás.

Tóparti (bal)eset

Szombaton majdnem otthagytam az agyvelőm, vagy legalább is a járóképességem a Balcsi partján.

Kis-nagycsaláddal, unokahugikkal lementünk egyet strandolni. Egy jó fotó kedvéért olyan helyre léptem, ahova nem kellett volna, és összevertem a gerincem, egy napra mozgásképtelenné téve magam. Elképesztő szerencsésen estem, már nem is értem, hogyan... de még mindig csodálkozom rajta, hogy ilyen olcsón megúsztam. Ma azt is megtudtam, hogy nem tört vagy repedt el semmim. A dokik szívéről nehezebb kő esett le, mint az enyémről. Azt hiszem azért, mert nem tudom felmérni annyira a súlyát, mint ők. 

Szóval a szerencse mellettem volt, és nem is tudom kinek, minek legyek ezért hálás, de az vagyok.

A Balatont még mindig szeretem. 

Úgy röhögök...:D

Kedves Lauri írt egy Supernova című dalt, ami már nem is tudom miről szól.😂

A She's a Bomb után persze semmin sem lepődnék meg már.

Mit is mondhatnék erre: stílusosan perverz?

Let us be honest
Is this what you wanted?
Don't be afraid to set it straight
Know that I'm just one step away
So, don't be modest
Come into the darkness
You know the rules they wanna buy
The moment you step out of the light

So much we could do
But I got just one thing on my mind
On my mind
I could hold it back
But this time I will go on all night
Go all night (all night)

I'm coming coming coming coming
I'm coming coming (all night)
Like a supernova
I'm coming coming coming coming
I'm coming coming

I'm coming
You'd better get on it
Let go of the chains and close your eyes
And I'm gonna launch you to the skies

Give into your body
Let go and you're ready
We are colliding satellites
And I'm gonna set my aim just right

So much we could do
But I got just one thing on my mind
On my mind
I could hold it back
But this time I will go on all night
Go all night (all night)

Bakancslistám:Mert le kell írni

- kipróbálni a hőlégballont
- U2 koncert
- találkozni, beszélgetni a Rasmussal
- átélni egy hurrikánt
- megnézni a Grand Canyont
- megnézni egy működő vulkán kráterét
- egy versolvasós margitszigeti délután a költészet jegyében SZB-vel
- Párizsban Adyt olvasni
- Sia koncert
- Pink koncert
-

egy kiragadott gondolat

"happiness is not a stable, unchangeable trait but something flexible that we can work on and ultimately strive towards."

Amúgy... ki nézi ezt a blogot? Látom, hogy van egy állandó olvasószám, remélem ha eddig kitartottak, a jövőben sem riadnak el.:)

Vannak dolgok...

... amik nem sikerülnek. Pedig átlépve a határaim próbáltam elérni...távol a komfortzónámtól, bőven nagyobb bátorsággal, mint ami alapvetően kitelik. Aztán mégsincs eredmény.
Két álláspont vetekedik bennem: az egyik szerint kár volt, bárcsak ne tettem volna, biztos rosszul tettem, kissé szégyellem is magam. A másik szerint viszont elégedettnek kellene lennem, hiszen legalább megpróbáltam, minden esélyem megvolt rá, és a sikere nem rajtam múlott. Pár napig még elgondolkodom ezen.
Aztán minden rendben lesz.

Pure love

Az imént találtam ezt az interjút, még 2017-ből. Nem tudom nem imádni ezt az embert.

Szertelen

Végre, egyik barátom beismerte, hogy kattant vagyok.
De azt is mondta, hogy kedveli ezt a szélsőségességet.

Lehet, hogy a többiek is így látnak, csak azért nem mondják,
mert tudják, hogy úgysem változik vele semmi?:D

A nyilasok jellemzésében ezt a jelenséget szofisztikátlan úgy emlegetik, hogy szertelen.
A szó értelmezéséhez ez volt a legszimpatikusabb tartalom:
https://szinonimak.hu/szertelen-szinonima

Ok.

Ma még utoljára - Amikor szerelmes leszel a szerelembe

Voltam két napot Volt fesztiválon.
A Hurts-öt két éve hallgatom, tavaly lecsúsztam 2 magyar koncertről, ezért nem volt kérdés, hogy idén ott leszek. Bármi áron.

Így is történt. Nagy szerencsém van, hogy van egy legeslegjobbom, aki velem tartott. Így hát zuhogó esőben a koncert előtt fél órával befoglaltuk előkelő helyünket a 3-4. sorban.
Bőrig, sőt csontig áztunk! De ez ott, akkor nem érdekelt. Meg kellett élnem a csodát. A Hurts valakinek nyálas zene, én viszont nem tudom egy szóval jellemezni, mi mindent jelent nekem.
Tiszta hangok, tökéletes show, a legjobb vokalistáikkal fűszerezve. Theo nagyon aranyos volt, amikor biztatta a közönséget, hogy ők majd melegen tartanak minket a nagy esőben ázva-fázva. Láttam a tekintetén, amikor néha elmerengett, hogy elbűvölte a közönség kitartása. Érdekes pasas.
Tökéletes volt, jelen voltak a színpadon és betöltötték a teret, no meg a szívet is. Nem hisztiztek egy pillanatot se, hogy eláznak, méltósággal törölgették a hangszereket úgy, hogy gördülékenyen ment a műsor. Színtiszta profizmus.
A dalaik hatására az ember egyszerűen szerelmes lesz a szerelembe. Ami illúzió, de nagyon szívmelengető.

A héten volt még egy projektem: Szabó Balázzsal beszélni. Rég akartam már.
No már most ez annyira sikerült, hogy fájdul a fejem, izgulok, aludni nem bírok miatta 3 napja.

2015-ben még a volt kedvessel és családjával elmentünk egy évzáró A38-as SZBB koncertre.
Az elején dedikálás és CD vásár volt, ahol vettünk két albumot és Balázshoz fordultunk dedikáltatni.
Akkor én csak hallgató fél voltam, nem is volt mondandóm. Egy dolog azonban nagyon beakadt.
Balázs mosolya. Kerestem képeket, amin mosolyog, de egyik sem hasonlított arra, amit én láttam rajta. Akkor egy hónapig filóztam azon, hogy én márpedig meg akarom örökíteni azt a mosolyt. Aztán valahogy leküzdöttem. Azt mondtam magamnak, felesleges, esélytelen, hülyeség, mitisakarokén, hogyjövökénehhez.

De végül úgy látom, hogy ez a dolog nem tűnt el, csak lappangott. Egészen idáig, amikor is a bakancslistám egy úgy céllal bővült: Vele- aki a szememben költő- a Margitszigeten egy költői délutánt eltölteni, filózni, eszmét cserélni. Ahogy valaha a régiek tehették.

Nos, úgy döntöttem, hogy beszélek vele, s ez csodával határos módon meg is történhetett.
Sajnos a nagy sietségben nem tudtam kifejteni a koncepcióm Balázsnak, így egy későbbi kapcsolatfelvételben egyeztünk meg.

A barátaim biztatnak az első perctől, én viszont félek, hogy ez már túlzás. De közben meg itt lóg a fejem felett egy megmagyarázhatatlan indíttatás. Egyszerűen meg vagyok győződve arról, hogy ha ez megvalósul, a világ legjobb dolga lesz! A legnehezebb feladat előttem áll: Balázst is meggyőzni erről.

Nem tudom meddig mehetek el. A barátaimat folyton kérem, állítsanak le, ha már túlzásba kezdeném vinni.

Arról is meg vagyok győződve, hogy kettőnk találkozásának csakis jó kimenetele lehet. Meseszerű.
Két művészlelkű, apró termetű energiabomba egyszerűen nem tud bajt okozni, max mosoly-izomlázat. Egyszerűen azt érzem, hogy találkoznunk kell, és ez a találkozás eredendően jó és szükséges.

Vajon sikerül? Idealizálom.

Ma még hagyom magam lelkesedni, de amint felkelek reggel, kidobom az ablakon az ötletet.
Nem áll szándékomban terhet róni erre a roppant kedves úriemberre.
Majd lezárom magamban ezt is valahogy.:)

Aztán agymosom magam, és megpróbálok " normális", átlagos lenni.

Egyszer egy hűs nyári estén...

Nem gondolom, hogy valaha bele fogok őrülni a választott egyedüllétbe,
de azért ezen a szép hűs nyári estén igazán jól esett volna egy velem egy hullámhosszon lévő úriember társaságában hazaandalogni és közben érdekes eszmefuttatásokat folytatni.

Átmeneti

Külső szemlélőnek az életem középszerűnek tűnhet. Megnyugtatlak, kedves olvasóm, belülről se jobb. 😝

Nyilván tudom, hogy mi az a szint, amire el kéne jutni, csak sok időbe telik, míg megtalálom az odavezető utat.

Itt vagyok egy pesti albérletben, ami a fizetésem felét elviszi, ráadásul penészes...a bútorozása, olyan, mint egy koli szobáé: akármikor indulásra kész. Talán megtehetném, hogy otthonosabbá varázsolom, de nem akarok rá költeni. Minden átmeneti.

Azt kellene elérni, hogy végre valami maradandó legyen.
És szép. Én tudom, milyen a szép szoba, lakás, a szép kapcsolat, a jó család, a finom étel, az igaz barátság, a kitartás. Tudom, de még nincs meg.

Néha, amikor csak a felszínt érzékelem más emberek életéből, úgy érzem, hogy irigylem tőlük az érzelmi biztonságot, a közös kuckót, a szép családot.

De igazából mindig rájövök, hogy egyedül is helyt állok és mindenkinek más és más kihívásai vannak, ami nem látszik a felszínen.

Nekem most igazán jó. Azt teszek, amit akarok. Szabad vagyok, fiatal és energiával teli. Ezt akartam elérni tavalyi szakításom után, és bizonyítani: képes vagyok rá.

Ahhoz, hogy én most jól érezzem magam, érdekes módon hozzájárult egy párhónapos ismeretség vége. Januárban megismertem valakit, akivel eddig együtt voltam. Mi ebben a különös kapcsolatban nem szerelemmel, hanem a figyelemmel támogattuk egymást. Azért tartott eddig, mert eddig volt egymás támaszára szükségünk. Én inkább amolyan projektként tekintek erre az egészre, amiből mindketten tanultunk. Hát, ráértem, na. :D

Nyilván jó lenne végre szerelmet érezni ( jó-jó, tudom, az csak kémia, és inkább káros a józan észre, mint hasznos), csak hát azok a srácok, akik tetszenének, rám se bagóznak.:D
Az egyik messze van, a másik jól elfelejtett, a harmadik meg olasz.

Ez mondjuk nagyon vicces helyzet. Az olasz fiúval gyakran összefutunk a városban véletlenül.
Most mondhatnám azt, hogy ez sorsszerű, és ez simogatja szentmentalista lelkem.

Ugyanakkor meg azt is tudom, hogy nem lesz belőle semmi.

Áhh, maradok a bolondos kosztümös filmjeimnél inkább, aztán csak kapok egyszer én is májusfát.:)

Így szerettem beléd

Megtaláltam egy régi bejegyzésem.
Örülök, hogy képes voltam érezni, megnyugtat. Remélem, még képes leszek valaha, valakit, így. Vagy jobban.


Szerda esti randevú

Verset szaval, és én némán, szemében elveszve hallgatom bársonyos,mély hangjának táncát a rímekkel, olyan rímekkel,amelyek az én szívemből is épp úgy napfényre kívánkoznak,mint az Általa választott vers rímei egy másik alkotótól. Megéli a verset, és tálcán kínálja, olyan fűszerekkel, amely az ízlésemnek tökéletesen megfelelnek. Közben lágy,édes barna sört kortyolgat és figyel, ízlel, hozzám szól, magáról szól és bájol. Úgy bájol, olyan ösztönösen veti rám láthatatlan, könnyed gyöngy hálóját, hogy alig veszem észre. Ha fázom, magához ölel, ha viharos szél hidege érint, ő útját állja felém. Csupa kellem és finomság árad a mozdulataiból és mosolyából. Arca pedig... arra nincsen szó.Szép és nem kevesebb,nem több. Szép és keresném a szót arra,amit érzek a tekintetébe révedve, de ezt csak én látom. És ott kellett hagynom, pedig némán kérlelte, hogy maradjak, csak egy nappal tovább. S mihelyst kimondtam, hogy nem maradhatok, ő máris hiányzott nekem.

Bejegyezte: Minka dátum: csütörtök, december 12, 2013

Zaklatás vagy jópofizás?

Közel a 40-hez, dús sötét haj, állandó jókedv, kisfiús pimaszság, kellemes és szellemes társalkodópartner, vezető beosztás. 10-ből 8 nő döglik utána, el is hiszi magáról, hogy ő egy igazi sármőr.

Nos, ez a sármőr - akiről már hallottam egyet,s mást - bejött hozzánk az irodába.

De kezdjük az elején. Pakolgattam egyedül az irodában, zenét hallgattam, amikor betoppant az egyik kolléga. Múltkor már találkoztam vele, tök aranyos, a munkatársaim is jókat mondanak róla. Akkor törött lábbal jött, de még így is jó kedélyű volt. Ez általánosan jellemző egyébként az ottaniakra.

Nem gyakori nálunk a jelenléte,mert másik épületben dolgozik, de a kis irodánkban az a szokás, hogy közeli és távoli ismerőst is nagy vendégszeretettel várjuk. Előzékenyen mondtam is neki, hogy a főnököm éppen nincs bent, közben pakolgattam, ő otthonosan ledobta a táskáját. Beszélgetős kedvében volt az ember, én meg udvarias vagyok. Újra közöltem vele, hogy a főnököm csak egy-két óra múlva lesz itt újra. Erre vigyorogva kérdezi:
- De ki mondta, hogy őt keresem?- szórakozott.
- Hiszen nincs több alternatíva!- válaszoltam.
- Nincseen?- kérdezte mézes-mázasan.
- De nincs ám.
- Hát hozzád jöttem!- mondta félkomolyan. Én pedig bele is álltam a szerepembe és komoly hangvételben megkérdeztem, mi ügyben. (Közben pedig azon agyaltam, hogy minek kell ez a színjáték.)
Az iránt érdeklődött, hogyan érzem magam ott és mi a véleményem, stb. stb.
Megdicsérte a frissen pakolt vitrint, meg hízelgett még picit. De örültem volna már, hogy megy, mert kényelmetlenül éreztem magam a small talkban. Szerencsére ezt sejthette, mert  kis tipródás után annak ellenére, hogy egyértelműen maradni szándékozott, odanyúlt a táskájához:
- Akkor ezt itt se hagyjam, ugye? - utalt arra, hogy a főnök jó soká érkezik- vagy bármi másra.
- Szerintem nem érdemes.- mondtam türelmesen mosolyogva.
Majd vidáman, nevetgélve elhagyta a hajót.

Csupán később esett le, miután a viccesnek tűnő szituációba mélyebben belegondoltam, hogy ez flört volt. A gesztusok, a hanglejtések, a pimaszság. Ezt más egy szia, jajó, oké, szia-val elintézte volna. De ő amint megtudta, hogy nincs ott, akit keres, kényelembe és a társaságomba helyezte magát.

Nincs sem pozitív, sem negatív érzésem ezzel kapcsolatban. Max. annyi, hogy ezt nem éreztem túl tisztelettudó, és a pozíciójához, valamint ismeretségünk rövid múltjához méltó stílusnak.

Más erre már zaklatást kiáltana. Én leszarom, mert bármikor tökön rúgom a csávót, ha csúnya dolgot próbálna művelni. De eddig nem fog elfajulni a dolog, teszek róla. :)

Egy újabb különös találkozás

   Tegnap elkelt baráti körömből az első leány. Az ő házasságukban hiszek, két nagyszerű ember nagyon jól egymásra talált.

   Azt mondják, hogy esküvőn remekül lehet ismerkedni. Nos, nekem eszem ágában nem volt ismerkedni semmiféle férfiemberrel. Egyébként is arra számítottam, hogy furcsa érzés lesz azzal a sráccal 5 év után újra találkozni, akivel egy szilveszter estén elég jól megtaláltuk a közös hangnemet. Pláne úgy, hogy tegnap este a menyasszonyával jelent meg. Szerencsére egymásra se bagóztunk és egyáltalán nem volt kellemetlen a jelenléte.

    Azonban észrevettem valakit, aki egyszerre volt ismerős és idegen is. Úgy gondoltam, hogy valahol már találkoztam vele, de nem tudtam volna előhívni az emlékeimből, hogy hol. Sokat pillantgatott felénk, és már az esküvő is lezajlott, amikor mellénk sodródott a sorban. Előzékenyen bemutatkoztam és meg is kérdeztem, hogy találkozhattunk-e már. Ő is ezen gondolkodott, ő is mondta, hogy ismerős vagyok, de nem jutottunk közel a megoldáshoz.

   Mint kiderült, ő a vőlegény egyik legjobb barátja, akiről sokat hallottam már. Végül a társaságunknál ragadt, és néha úgy beszélt, hogy nem mert a szemembe nézni, de folyton hozzám dumált. Amikor viszont elkaptam a tekintetét, valami furcsát láttam benne. Vonzalmat. Olyasmi lelki közösséget, amit nagyon ritkán tapasztalok. De pontosan ilyesfélét még sosem éltem meg: első pillantásra tökéletesen bizonyosnak lenni, hogy ezzel az emberrel a világ végére is elmennék kérdések nélkül, s úgy láttam, hogy ő is pont erre gondol.
    Egy bökkenő volt: elkéstünk 5 évet. Mert hogy ő már házas és van egy párhónapos gyerkőce. Amit én maximálisan tiszteletben is tartok, és kissé szégyellem is magam, hogy megzavartam a lelki békéjét ezzel a váratlan találkozással. Nekem kellemes emlék marad, ez bizonyos.

100 év és semmi sem változott

Ady Endre  A MÁJUS: SZABAD

Örüljön ma minden bilincses többi,
Van még, aki magyar földön szabad,
Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni
S a Május mégis ír, izgat, beszél.

A Május ír. »Itt nyugszik«-ját most írja
Sírjukra tán, kik oly bizakodók,
Erre a legutálatosabb sírra,
Kit őrizni nem akad porkoláb.

A Május izgat csupa verőfénnyel
S úgy ágyazza, készíti a Jövőt,
Száz hazugság száz hazug törvénnyel
Hogy utána hasztalanul jöhet.

Május beszél és nekünk most amit mond,
Rendőrileg, ím, meg nem tiltható:
Virágozz, fa és nőjj hegynyire, kis domb
S dolgok, ti, igazságot tegyetek.

Szabad Május szabad és szánt tömegje,
Virágok alatt csókolózzatok,
Reátok vár ez ország Hiszekegyje,
Szabadítsatok s bölcsen higgyetek.

Bölcsen higgyetek, de kemény ököllel
S tömlöcök mellett uti kőtörők,
Úgy törjetek, hogy aki követ tördel,
Törhet gonosz fejet és korszakot.

Örüljön ma minden bilincses többi,
Van még, aki magyar földön szabad,
Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni
S a Május mégis ír, izgat, beszél.

1914. május

Pleasant

Olyan furcsa írni róla, de úgy érzem, hogy ennek is helye van a blogban.
Szóval a hosszú sötét idők után végre jól érzem magam. Már talán nem vagyok depressziós.
Örülök, hogy egész nap van mivel foglalkoznom, hogy dolgozhatok.
Ez hozzásegít a kiegyensúlyozottsághoz.Végre van mire törekedni.
Persze egy csomó minden van, amin változtatnék még, de most nagyon felemel, hogy végre jól érzem magam. Tényleg rám fért már.
Vissza kellett már térnie a csupa-mosoly Minkának.

Pihengetni alig van időm, folyton van valami program.
Ma például boxolni voltam.
Holnap meg ki tudja mi vár! És nem, ez nem panasz, ez örömmel tölt el!

Húsvétkor meglátogatom otthon maradt barátaim, és áprilissal csőstül jönnek a programok. Nekem ez kell, a mozgás, a pezsgés, a ténykedés.

Most épp nosztalgiázom, most épp arra gondolok, hogy ha egy kívánságom lehetne az életben, akkor az az lenne, hogy hadd teljesedjek ki a Rasmusban, a Rasmussal. Velük. Annyira várom a koncertet. Édes gyagya és csodálatos finnecskék. Olyan szuper, hogy ez az érzés nem változik.:D

Vissza akarok kapni mindent az élettől, amit valahogy elvesztettem az út során, de hozzám tartozik.
Vissza akarom kapni a motivációm, az életkedvem, az energiáim, és én most ezért dolgozom...

Változások

Az életemben úgy félévente változások következnek be. Ezek a változások általában nem egyszerűek, nem hátradőlve a kanapémon nézem végig őket. Egyáltalán nem könnyű. Sőt, azt sem tudom, mikor lesz végül könnyebb.
Kapuk, amelyek bezáródnak, hajók, amelyek süllyednek, s új ösvények, amik talán jó irányba vezetnek.

Amikor kiskölyök voltam, mindig azért akartam felnőtt lenni végre, mert akkor senki mondja meg, mit tehetek és mit nem.

Ez bizonyos szinten meg is valósult, de valójában csak annyi változott, hogy új feltételrendszerhez kell igazodni.
Amelynek általánosan 3 elemét emelem ki, melyek érzékeny egyensúlyban vannak egymással:
- anyagi biztonság
- lakhatás
- érzelmi biztonság

Ha csak kettő van meg ezek közül, azzal már lehet dolgozni a 3. feltétel teljesüléséért.

Ha a magam helyzetét vizsgálom, azt kell mondanom, hogy lakhatás szempontjából most szerencsés vagyok, mert igazán jó az albérletem. Ide haza tudok jönni és kipihenni a rám rótt terheket.
Ideje volt már, a korábbi szituációkban rengeteg kellemetlenség merült fel, amit nem kívánok senkinek.
Aztán a munka: 10 hónappal ezelőtt végre egy olyan munkahelyet szereztem, ahol hagyták, hogy embernek érezzem magam. A cég problémái sajnos túlnőttek azon a szinten, amit kezelhetőnek nevezünk, így ez is abbamaradt. Most új helyre megyek. Nem lelkesedek, mert felesleges, a próbaidő meg a tapasztalatok sora viszont hosszú.

Végül az érzelmi biztonság: nos...

Would you run away?

Életfélrevezetés

Nézem a világ dolgait, kitekintek: és egyre több és több információ próbál bejutni komfortzónámba... aztán hirtelen kikészülök. Hogy kellene mégis, egyszerre olyan rengeteget megélni?

The mind rests in an environment built with natural elements

Nem egy ostoba ember!

Mai felismerések

Észrevettétek, hogy az osztrák Sebastian Kurz nagyon hasonlít a StarWars-os Kylo Renre?

Vajon a franciák még miért nem haltak ki valami gyilkos nemi betegségnek köszönhetően?

Pest

Pest az a város, ahol olyan férfiakat is láthatsz brunyálni, akikkel sosem voltál kapcsolatban.


Ma elintéztem a lakcímbejelentést - 7 év után már hivatalosan is Pesten lakom.
Aztán átugrottam a munkaügyibe érdeklődni. Fényévekkel kellemesebb élmény volt, mint a soproni.

Végül betértem a LIDL-be. Ahogy odafele sétáltam, érdekes érzés fogott el. Kabátomat kigombolva, fejfedő nélkül magabiztosan tipegtem fekete magassarkú csizmámban, és élveztem ezt a különös száraz, napfényes telet. Jól éreztem magam, elégedettnek. Ugyan a LIDL-s pénztáros rosszalló hangsúlyozása miatt kicsit lelkifurdalásom volt, hogy nekem csak úgy szabadon lehet lófrálnom hétköznap a nagyvilágban, de végül elhessegettem a gondolatot.

Hogy vezetnek-e ezek a tettek valahová, fogalmam nincs. Majd lesz valahogy, de most nem bírtam aggódni emiatt.

Új év

Elkezdtek felszabadulni az energiáim.
Elkezdtem érezni az űrt, amit a kevés társaságban töltött idő okoz. Pláne a karácsonyi rokondömping után.

Amúgy jó volt ez a karácsony. Senki se szórt ki pénzhalmokat az ablakon felesleges ajándékokra, mégis mindenki elégedett volt.  A szilveszter se volt rossz, kissé máshogy alakult, mint ahogy terveztem, de másnap még mindent tudtam pótolni.

Elhatároztam, hogy minden olyan személyt kizárok az életemből, aki csak hátráltat. Aki csak az időmet viszi el. Majd úgy gondoltam, hogy ideje elvonatkoztatnom azoktól a pasiktól, akikhez valahogy kapcsolódtam eddig. Kivéve Lauri és Sam, és a szokásos csapat. 

Hátra kell hagynom K. emlékét is. Eddig egész jól ment. És mintha megérezné: mindig akkor tud felbukkanni, amikor én továbblépnék. Na mindegy. Játék ez csak.

Idétlen helyzet

Nekem valahogy mindig sikerül összehozni valami idétlen szituációt.
Most megint a munkahelyi dolgok váltak "csodássá".
Kezdjük ott, hogy már eleve kompromisszumokat kötve tudtam elhelyezkedni. Főleg a cég javára.
Most viszont már nem tudnak (és nem is akarnak) fizetni, így közös megegyezéssel való felmondásra kényszerülök. De azért örülnének, ha visszamennék, ha esetleg egyenesbe jön a cég.
Annyira röhejes az egész, pláne az a része, amit most nem írok le.

Mindig csak a kompromisszumok, az újrakezdés, az instabilitás és a szarakodás megy.
Pedig van két diplomám, pedig azért tanultam, hogy annyit kereshessek, hogy ne kelljen ilyen kellemetlen szituációkba kerülnöm, hogy kevésbé függjek más kényétől-kedvétől.
És mégis...itt vagyok Pesten, de ilyen lófasz fizetéssel, amit úgy kell kicsikarni a cégektől, semmire se megyek, 0 Ft marad a zsebemben.

Nem érzem, hogy volt értelme tanulnom, nem érzem, hogy van jövőm. Mert nincs jövőm, ha ez a tötymörgés megy továbbra is.

Na és akkor így ne gondolkozzak külföldben? Nagyon sok elvakult, ostoba ember azt hiszi, hogy azért mennek el a magyarok külföldre dolgozni, mert nagyravágyóak és utálják a hazájukat. Pedig csak nem tudnak itt egyről a kettőre lépni. Persze, ha a feneke alá van tolva egy lakás és egy autó anyuka jóvoltából, akkor jobbnak tűnik a helyzet, de az is csak illúzió.
Én rettegek attól, hogy kimenjek külföldre, hogy megaláztatások érjenek, hogy többet kelljen utazom, hogy ne érezzem magam otthon.
És szerintem aki már kint van, egyszer érezte magát már így.

Nem egészséges, hogy fiatalként nincs lehetőség egy fix jövőképet kialakítani a saját hazámban, a saját anyanyelvemen. Nem egészséges, hogy folyamatos bizonytalansággal kell küszködni.

És nem csak én, nagyon sokan, még az egyetemet végzettek között is.
Emberek, ki kéne már nyitnotok a szemeteket: kurva béna ez az ország, de legfőképpen a vezetése.

Hol vagyunk mi Európától?  Próbáld meg megválaszolni a kérdést, ez a házi feladatod. 


"A rendszert rendszeresen frissíteni kell
Öreg szoftver nem jó szoftver
Öreg hardver gyenge hardver
Új szoftver és régi hardver
Nem két jó barát
Nem fog működni"