Belgának nincs még száma a Húsvétról?
Nagyon nincs ünnepi hangulatom,de azért elvagyogatok: alakul a rend a szobámban,fél ruhatáramat kiszelektáltam...de még úgy megválnék néhány sosem hordandó darabtól.
Nem tudom,hogy a tapitelefon,vagy a Facebook hülyült-e be(feltételezem az előbbi),de feltöltöttem egy képet Güntherről,az új háziállatomról és helyszínnek bejelölte a rendszer a Tűzmadaras-Alcoholos turnét úgy,hogy nem is tudtam róla....:D
Eeeezt nem kellett volna,hiába olvas a fejemben a telefonom.:D Ugyanis valóban tervezem,hogy elviszem a koncertre,meg sok másik helyre is. Csak tudnám,hogy hogy a manóba lehet ilyet,hogy önkényesen cselekszik valamit a Facebook/telefon.
Ez a tökéletlenség izgalmas! Mindig meglepetések fognak várni,ha ez így folytatódik.:D
Keresés ebben a blogban
2013. március 30., szombat
2013. március 29., péntek
Nightwish: Sundown
Nightwish- Sundown
Ebből a dalból sugárzik a finnség,az a különleges, kifejezéssel,szóval nem illethető hangulat...gyönyörű,nyugtató,fennkölt...
Lehet elkezdek NW-t hallgatni.:D
Ebből a dalból sugárzik a finnség,az a különleges, kifejezéssel,szóval nem illethető hangulat...gyönyörű,nyugtató,fennkölt...
Lehet elkezdek NW-t hallgatni.:D
2013. március 27., szerda
Újra itthon
A húsvéti nyuszi elkezdett alkotni a család egy szál apró gyermekének.Múltkor kifaggattuk mit kér a nyuszitól,és ő elég érdekes feladatot adott neki. " Kérek egy zöld tojást,de nagyot!" Tegnap pedig megkaptunk egy további instrukciót,miszerint szeretné,ha rajta lenne a szőlő,ami az ő jele.
Tekintve,hogy ilyet se égen,se földön nem találnánk,rám,a nagynénire hárult a feladat megoldása.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPcWpCnGh4gAnPgZQO9AeWq0bUcT1uaWI_rFxzuXWDom6pkc48IAXC8Mpm-lpMT3F0wKBfYYWPqIPPG1nEuk9J-e0TuNuDBwjCQ5PzwAnKYiJ9J04Kpctib_TZJRcGKoIlk5fBsqrpvwC1/s200/2013-03-27+23.11.35.jpg)
Végül vettem egy se nem kicsi,se nem nagy 12 cm magasságú hungarocell tojást,amire megálmodtam két motívumot. Azon filóztam még ma délután,hogy egyetemista,vagy ovis szőlő legyen,de a köztes megoldást választottam,ahogy a képen látható.Továbbá,hogy ne legyen olyan üres, egy nyuszifejet festettem rá.
Tekintve,hogy ilyet se égen,se földön nem találnánk,rám,a nagynénire hárult a feladat megoldása.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPcWpCnGh4gAnPgZQO9AeWq0bUcT1uaWI_rFxzuXWDom6pkc48IAXC8Mpm-lpMT3F0wKBfYYWPqIPPG1nEuk9J-e0TuNuDBwjCQ5PzwAnKYiJ9J04Kpctib_TZJRcGKoIlk5fBsqrpvwC1/s200/2013-03-27+23.11.35.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgezBgc9ZxwFND5uUCs0lMHA6vqOpCqVpvhEbJ0RHDjKeoEOUvpdgA25HqXqXnGpzGFla34HgDF8pYiOwu7hYahUdrabjL9o-3Eh_9s4Cs8LgYvzzby81JGyo1sbS4QEJ3TV7wCXFgUNQLC/s200/2013-03-27+20.51.53.jpg)
Remélem elnyeri a tetszését,szívem -lelkem benne van.:)
2013. március 26., kedd
Szép:)
Minden úgy sült el,ahogy S. Tomi tervezte.A leányzó igent mondott,a gyertyák égtek,a rózsacsokor még ma is szép volt.Aztán koccintottunk,mikor visszaértem.Asszem' tudom már,milyen pezsgőt kedvelek!
Két,nagyon aranyos,bájos embert ismertem meg.Remélem boldogok lesznek együtt ezután is.
Tomi elmesélte a történetüket,ami igazán példaértékű.3 éve találkoztak itt,az én kis konyhámban,egy közös barát révén.Tomi már akkor tudta,hogyha ez a lány a kedvese lesz,akkor sokáig fog tartani.Éppen mindketten egy csalódásból lábaltak ki,és valahogy sikerült egymásra hangolódniuk.A srác azt mondta, hogy az a kép,ami kialakult benne Juditról, abszolút változatlan.
Míg készülődtünk,egészen belemélyedtünk a szerelem témakörébe, a férfiak lelkének megértésébe,továbbá abba,hogy a kor mennyire számít egy kapcsolatban. Olyan kérdéseket hánytorgattunk fel,amik eléggé általánosak. Akadály-e a nagy korkülönbség miatti generációs eltérés? Honnan tudom,és meddig várjak a felismerésre,hogy az illető,aki éppen "az utamba áll",nekem való-e?Meddig lehet húzni-vonni ezt az egészet?
Ezek olyan általános kérdések,amikre ezer válasz adódhat.
Ma volt egy randim a BME-s sráccal,de már kezdek elbizonytalanodni abban,hogy ezt folytatnunk kellene-e.
Úgy érzem,megint csak ugyanaz az a szituáció kezd kialakulni,mint eddig oly sokszor.Könnyedén elbeszélgetek egy szimpatikus,jólelkű,kedves sráccal,ő lassan,de biztosan belém habarodik,és lát bennem valamit,amit szeretne,de én....én benne nem. És ilyenkor még egy léggyel szemben is nagyobb rokonszenvet érzek...mert kezd kényszeres lenni az egész.
A szikrát keresem,a vonzóerőt, azt,ami miatt a szerelmet oly magaslatokba emelik. Azt a férfit keresem,akire ránézek,és azt mondom: gyönyörű és akarom,és elpirulok,és boldog vagyok,ha rá gondolok,büszkeséggel tölt el,hogy az oldalamon áll. Azt a társat keresem,aki már az elejétől fogva olyan hatást gyakorol rám,hogy az érdeklődésemet folyamatosan fenntartja,kreatívvá tesz,és őrülten várom,hogy újra lássam. Oly nagy kérés ez? Szerintem nem.
Két,nagyon aranyos,bájos embert ismertem meg.Remélem boldogok lesznek együtt ezután is.
Tomi elmesélte a történetüket,ami igazán példaértékű.3 éve találkoztak itt,az én kis konyhámban,egy közös barát révén.Tomi már akkor tudta,hogyha ez a lány a kedvese lesz,akkor sokáig fog tartani.Éppen mindketten egy csalódásból lábaltak ki,és valahogy sikerült egymásra hangolódniuk.A srác azt mondta, hogy az a kép,ami kialakult benne Juditról, abszolút változatlan.
Míg készülődtünk,egészen belemélyedtünk a szerelem témakörébe, a férfiak lelkének megértésébe,továbbá abba,hogy a kor mennyire számít egy kapcsolatban. Olyan kérdéseket hánytorgattunk fel,amik eléggé általánosak. Akadály-e a nagy korkülönbség miatti generációs eltérés? Honnan tudom,és meddig várjak a felismerésre,hogy az illető,aki éppen "az utamba áll",nekem való-e?Meddig lehet húzni-vonni ezt az egészet?
Ezek olyan általános kérdések,amikre ezer válasz adódhat.
Ma volt egy randim a BME-s sráccal,de már kezdek elbizonytalanodni abban,hogy ezt folytatnunk kellene-e.
Úgy érzem,megint csak ugyanaz az a szituáció kezd kialakulni,mint eddig oly sokszor.Könnyedén elbeszélgetek egy szimpatikus,jólelkű,kedves sráccal,ő lassan,de biztosan belém habarodik,és lát bennem valamit,amit szeretne,de én....én benne nem. És ilyenkor még egy léggyel szemben is nagyobb rokonszenvet érzek...mert kezd kényszeres lenni az egész.
A szikrát keresem,a vonzóerőt, azt,ami miatt a szerelmet oly magaslatokba emelik. Azt a férfit keresem,akire ránézek,és azt mondom: gyönyörű és akarom,és elpirulok,és boldog vagyok,ha rá gondolok,büszkeséggel tölt el,hogy az oldalamon áll. Azt a társat keresem,aki már az elejétől fogva olyan hatást gyakorol rám,hogy az érdeklődésemet folyamatosan fenntartja,kreatívvá tesz,és őrülten várom,hogy újra lássam. Oly nagy kérés ez? Szerintem nem.
2013. március 25., hétfő
Az eljegyzési virágom:))
![]() |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)