Fene

Ma is elhajtottam egy srácot. Persze a lelkemnek tök jól esett, hogy valaki a kegyeimet keresné, de nem mondhattam igent az ismerkedésre. Nem hagyhattam, hogy az egót és hiúságot simogató csalóka érzés becsapjon.

Többek között azért utasítottam vissza, mert tök fura, hogy valaki Facebookon csajozik.
Kis lelkiismeretfurdalásom van, de nem azért, mert magamat sajnálom. Leginkább ezt a fiút, meg mindet, aki próbál közelíteni.

De ezt a sajnálkozást is el kell hagynom, nem jó semmire. Szóval bekeményítek. Legalább is október elején, aztán vár egy beígért kávézás egy olyan úrral, akivel bizony szívesen kávézgatok.

Ma egyébként igencsak fura volt a portás srác is (egy másik), a melóhelyen. De ártalmatlan, nem tartok tőle, hogy a kis trükkjein túl konkrétan cselekedne. Ezt egyszerűen érzi az ember lánya.

"Most nem azért nézek a napba, 

hanem csak azért, hogy más is kutassa, 

most nem azért szállok a fénynek, 

hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek."