Kaptam a szakgyakra egy jelest! Jahú,ez oly remek! Mondjuk nem ugrok ki a bőrömből örömömben,igazából sosem érdekelt,hogy milyen jegyeim vannak. Olykor egy-egy 2-esnek jobban tudok örülni,mint az 5-ösnek. A 2-es valóban azt jelzi,hogy ügyesek vagyunk( mármint az egyetemen), a többi jegy pedig kozmetika és a tanár szimpátiájának szövődménye.
Éjjel volt tárgyfelvétel,éjfél után tudtam meg.Csakhogy a chrome valami miatt nem tudja teljesíteni a neptunban adott parancsokat. Csak áll és néz. Végül átmentem explorerre,de ott meg egy kattintásra úgy 5 perc alatt reagált. De azért megcsináltam!:D:D Tehát egy 3 perces feladatot úgy háromnegyed óra alatt tudtam megoldani. Ebből kifolyólag nagyon fáradt voltam,úgy mentem be melóba. Áldom azt a 4 órás munkaidőt! Majdnem elaludtam ott is,mondjuk elég unalmas feladatot is kaptam. Túléltem ügyesen,és mikor hazaértem,bezúgtam az ágyba. Úgy 3 órát aludhattam...és még bírtam volna. Nem szoktam így kimerülni.
Megint rájöttem,hogy utálom azt a kifejezést,hogy "központozás".Annyira,de annyira buta és erőltetett szó.
Azt ajánlotta egy könyvtáros ismerősöm,egy idős, olvasott úr,hogy publikáljam a verseim lapokban,folyóiratokban. Nem lenne rossz,lehet egyszer utána nézek a dolognak.De igazából tök felesleges. Egyszer elolvassák,eldöntik,hogy jó vagy rossz. A nevemet nem jegyzik meg,s nem is várom el. Ezután a lap vagy felkerül a többi 40 verssel együtt a polcra,vagy a kukában végzi.És el is feledték. Ma már nincs becsülete a versnek,illetve van,csak annyira sokan írnak,és olyan könnyen eljuttathatják a közönséghez (net,blog),hogy könnyen el lehet veszni ebben a kínálatban.Nagyon-nagyon kitűnőnek kell lenni,hogy észrevegyék és megjegyezzék az embert,vagy remek kapcsolatokkal kellene rendelkezni,és valami más művészeti ágat sem árt hozzákapcsolni.Például Szabó Balázs Bandája vagy Ákos. Ők végül is verseket írnak,és megzenésítik.Vagy Szente Vajk: színdarabot ír.
Bevallom,én jónak tartom a verseimet,jók a visszajelzések is,de nem gondolom azt,hogy azok közt a helyem,akik kitűnően verselnek,és minden szem rájuk kell,hogy szegeződjön. Olvastam már igazán jó íróktól.Egyszerű emberek,ugyanúgy dolgoznak,élnek,mint más.De nem "majmolják" magukat. Kötetet sem érdemes kiadni,profitálni biztosan nem fogunk belőle,és ha nem ismert a nevünk a médiában,vagy bármilyen nagyobb csoportban,nem is lesz rá kereslet. Egyszer azért talán majd készíttetek néhány példányt,de csak olyan embereknek,akik segítették a "költői" karrierem.Már kérték,de még nem írtam eleget.Még nem írtam meg a legjobbat, a legszebbet,a legkifejezőbbet.Remélem egy darabig nem is fogom,egész életemben akarok verseket írni.Van még rá kb 40-50 évem.
