Most már eltelt a fele, és nem nagyon érzem az erőt, motivációt a folytatáshoz. Pláne nem akkor, amikor körbenézek és látom, hogy az ismerőseim egy része ugyanabban a cipőben jár, mint én, másik részük pedig aránytalanul előbbre tart. Én nem tudok többet kihozni magamból, nem is hagyom magam szeretni, sem támogatni. Így azért ez elég sivár, valljuk be.
Most úgy látom, hogy el kell nyomnom magamban minden szeretet iránti igényemet. Ha nincs igény se, akkor legalább nem rossz, ha kevesebbet kapok, mint amire szükségem van. Aztán lenyomom egy zombiként a következő 20-30 évet, túlélem, és akkor kész.
Jobb ötletem nincs éppen.
Jobb ötletem nincs éppen.
