Külső szemlélőnek az életem középszerűnek tűnhet. Megnyugtatlak, kedves olvasóm, belülről se jobb. 😝
Nyilván tudom, hogy mi az a szint, amire el kéne jutni, csak sok időbe telik, míg megtalálom az odavezető utat.
Itt vagyok egy pesti albérletben, ami a fizetésem felét elviszi, ráadásul penészes...a bútorozása, olyan, mint egy koli szobáé: akármikor indulásra kész. Talán megtehetném, hogy otthonosabbá varázsolom, de nem akarok rá költeni. Minden átmeneti.
Azt kellene elérni, hogy végre valami maradandó legyen.
És szép. Én tudom, milyen a szép szoba, lakás, a szép kapcsolat, a jó család, a finom étel, az igaz barátság, a kitartás. Tudom, de még nincs meg.
Néha, amikor csak a felszínt érzékelem más emberek életéből, úgy érzem, hogy irigylem tőlük az érzelmi biztonságot, a közös kuckót, a szép családot.
De igazából mindig rájövök, hogy egyedül is helyt állok és mindenkinek más és más kihívásai vannak, ami nem látszik a felszínen.
Nekem most igazán jó. Azt teszek, amit akarok. Szabad vagyok, fiatal és energiával teli. Ezt akartam elérni tavalyi szakításom után, és bizonyítani: képes vagyok rá.
Ahhoz, hogy én most jól érezzem magam, érdekes módon hozzájárult egy párhónapos ismeretség vége. Januárban megismertem valakit, akivel eddig együtt voltam. Mi ebben a különös kapcsolatban nem szerelemmel, hanem a figyelemmel támogattuk egymást. Azért tartott eddig, mert eddig volt egymás támaszára szükségünk. Én inkább amolyan projektként tekintek erre az egészre, amiből mindketten tanultunk. Hát, ráértem, na. :D
Nyilván jó lenne végre szerelmet érezni ( jó-jó, tudom, az csak kémia, és inkább káros a józan észre, mint hasznos), csak hát azok a srácok, akik tetszenének, rám se bagóznak.:D
Az egyik messze van, a másik jól elfelejtett, a harmadik meg olasz.
Ez mondjuk nagyon vicces helyzet. Az olasz fiúval gyakran összefutunk a városban véletlenül.
Most mondhatnám azt, hogy ez sorsszerű, és ez simogatja szentmentalista lelkem.
Ugyanakkor meg azt is tudom, hogy nem lesz belőle semmi.
Áhh, maradok a bolondos kosztümös filmjeimnél inkább, aztán csak kapok egyszer én is májusfát.:)
