Kis-nagycsaláddal, unokahugikkal lementünk egyet strandolni. Egy jó fotó kedvéért olyan helyre léptem, ahova nem kellett volna, és összevertem a gerincem, egy napra mozgásképtelenné téve magam. Elképesztő szerencsésen estem, már nem is értem, hogyan... de még mindig csodálkozom rajta, hogy ilyen olcsón megúsztam. Ma azt is megtudtam, hogy nem tört vagy repedt el semmim. A dokik szívéről nehezebb kő esett le, mint az enyémről. Azt hiszem azért, mert nem tudom felmérni annyira a súlyát, mint ők.
Szóval a szerencse mellettem volt, és nem is tudom kinek, minek legyek ezért hálás, de az vagyok.
A Balatont még mindig szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése