Ma van időm egyedül lenni, ma van időm a tükörbe nézni.
Hétközben, és az időm nagy részében valamilyen nyomás alatt létezem, valamilyen gondolatvilág rabja vagyok. Olyankor nincs időm vagy lehetőségem hátrébb lépni és a dolgokat a maguk egyszerűségében látni.
Pedig jobb volna.
Mindegy, ma egyedül vagyok, és tükörbe néztem. Kémlelem ezt az arcot szemüveggel, szemüveg nélkül, fényben és sötétben, grimaszokkal vagy kisimultan. Ha akarom látom a karikákat a szemem alatt, ha akarom, nincsenek ott, ha akarom, a szemem vidámságot sugároz és önfeledtséget, ha akarom, kilátástalanságot.
Már tudok úgy mosolyogni, hogy nem mosolyog a szemem, és belül teljesen mást érzek. Ez nem jó, ez kényszer, ez egy szerzett képesség. Pedig nem vagyok színművész, így azt gondolnánk, mi szükség erre?
Egyszerűen a világ nem olyan puha, biztonságos és komfortos, ahol megtehetjük, hogy csak akkor mosolygunk, ha akarunk.
De ma, egyedül, a négy fal között olyan arcot vágok, amit csak akarok.
Ma szabadon fókuszálhatok arra, ami jól esik. Például az őszülő tincsek mellett a hajam dússágára, a fizikai fájdalmakon túl egy önfeledt táncra, a mosolygásra, a kedves gondolatok befogadására.
Ma nincs rajtam páncél és nem vagyok szigorú magammal. Ma csak a maga egyszerűségében szépnek látom, amit a tükörben látok. Jól esik és kell.
Mert az, ha más mondja, az nem azon a helyi értéken van, amint amikor te látod magad olyannak.
Saját magunkban kell megalapozni az értékességünket. Minden más csak külső megerősítés, ami persze nagyon fontos. De akkor az igazi, ha mi kimondjuk, elfogadjuk.
Nem tudom, hogy én elfogadom-e magamat. Ma igen, de legtöbbször nem. Ez az életem feladata, hogy ebben a testben egy olyan lélek lakozzon, aki az útja végén már mindent a helyén talál, de legfőképpen a világban önmagát.
Nekem saját magam fel- és megnevelése az életfeladatom. Meg kell adnom magamnak azt, amit esetleg régen mások elvettek, vagy egyáltalán nem ismertek fel, hogy szükségem van rá. Az önismeret útján szeretnék tovább lépni. Meglátjuk majd, hogy haladok-e, vagy megtorpanok.
Mindenesetre ma, amit a tükörben látok, az szép.
