Keresés ebben a blogban

2019. március 4., hétfő

Semmilyen

Ha most belegondolok abba, hogy mit tudnék felmutatni, amitől szerethető lennék, vagy esetleg különleges, csak oda tudok kilyukadni, hogy semmit.

Tényleg nem tudnék mit mondani magamról, hogyha valaki megkérdezné, hogy én mégis milyen vagyok.

Régen voltam valamilyen. Metálos, finn hívő, voltak elképzeléseim, tanultam gitározni, rajzoltam, verseket írtam, érdekelt egy csomó minden. De ma, ma semmilyen vagyok. 

Ha valakitől pozitív visszajelzést, dicséretet kapok, nem tudom elfogadni. Egyszerűen nem hiszem el, hogy valóban úgy lát.
Annyira megszoktam, hogy csak a baszogatást, megalázást kapom egész életemben, hogy megelégszem a semlegességgel. Ha valami könnyedén az ölembe pottyanna, azt sem tudnám felfogni és keresném a mögöttes tartalmat, azonnal meglátnám, hogy mitől lesz tuti szar nekem.

Sajna erre tanított az élet. Nagyjából össze is tudnám szedni gyerekkoromtól kezdve, hogy milyen konkrét hatások értek, melyek miatt az vagyok ma, ami. 

Az a mai napig kísért, hogy nem vesznek komolyan az emberek. Nem számít a szavam, hiába van igazam. Sosem kapom meg a kellő figyelmet, sem tiszteletet. Elkezdett ezért a stílusom enyhén harsánnyá és arrogánssá válni. De tudom, hogy nem vezet sehova. 

Nem látom a megoldást: nem hallgatnak rám sem észérvekkel alátámasztva, sem erőszakosabb/határozottabb stílusban kifejtve az álláspontom. Ettől elfáradok. Minek küzdök én itt?  

Már ezért is főként inkább csendesen elücsörgök. Sokszor, ha a véleményem kérdezik, már ki se fejtem. Komolyan, mi a fasznak tépjem a szám? Kár beléjük. Sőt, már sokszor egy adott témába bele se gondolok, úgysem értékeli senki a világnézetem.

Na most kirinyáltam magam.

Szóval szabad vagyok. Most vagyok egész életemben a legszabadabb és egyben a leginkább tévelygő. Van munkám, van hol laknom, nincs olyan kiadásom, amit ne tudnék bármikor felfüggeszteni. Nem kötődöm érzelmileg senkihez. (Nem mintha lennének érzéseim.)
Ha holnap úgy kelek fel, hogy mennem kell, 1-2 hónap alatt fel tudom számolni a jelenleg -jelentéktelen és eredménytelen- életvitelem, és nyomtalanul továbbállhatok.  

Csak tudnám, hogy hova menjek!