Mindig meglepődök...

...azon, hogy a drága Lauri milyen jól tud énekelni, ha odafigyel. A dal nem olyan jó, de ő igazán odatette magát. Azt a zakót meg nagyon nem volt értelme egy vérbeli rockerre ráadni.:D

Nem ment

Szórakozottságomban Rasmus koncert előtt megígértem Bandinak, hogyha találkozok a finnekkel, utána normális emberré fogok változni. Nem fogok rajongani többé. Nem hitte el.

Ma nagyon lelkesen indultam Szabó Bazsa koncertjére, és igazán élveztem, és nagyon terveztem is, hogy most beszélek vele. Kitartottam nagyon sokáig úgy is, hogy koncert felénél rosszul lettem.

De ahogy ott álltam a véghajrában, és néztem a többi elvarázsolt rajongót, akik ölelésekkel, átszellemült mosollyal bombázták Balázst, arra jutottam, hogy én nem akarok a 61. ilyen lenni. Nem akarok részese lenni a szétlopásának. (Persze ő jó, udvarias és energikus, így jelét sem lehetett látni annak, amire én asszociáltam.)

Akkor, ott úgy éreztem, hogy én más fajta figyelemre vágyom, nem csak holmi sztenderd udvarias formulára. Némi mérlegelés után fogtam magam, és eljöttem a dedikálásról.

Ma valahogy nem akartam a sokadik elvarázsolt lányka lenni. A koncert után valahogy nem éreztem azt, ami hajt egy fanatikust. Pedig tényleg kevés türelemre lett volna már csak szükség, és már egészen rendbe is sikerült szednem magam.

Különös.

Nonstop LOVE

A Rasmus folyamatosan elvarázsolva tart. A találkozás óta egyszerűen agymosott vagyok. Mellesleg ma este ehhez az állapothoz hozzásegít egy pohárnyi jó kis Zinfandel. Ez az idei felfedezettem, a kedvenc borom.
Amúgy véletlen műve, de ez pont Kaliforniából származik. Vinnem kellett volna ilyet Laurinak, vagy hozhatott volna nekem. XD
Annyira összejött most minden, hogy már finnül énekelek.:D

Holnap pedig szintén meetingelek a számomra most number one hazai kedvenc zenészkémmel.
Legyen örökké október, legyen örökké borgőzös! Na jó, én pia nélkül is különös biokémiai folyamatok rabja vagyok, és ez csodálatos. Nagyon jó így. Soha rosszabb élethelyzetet!

Közben dobálják ki az újabb dalokat, amit a Väin elämää kapcsán dolgozott fel Lauri/Rasmus, és elég jól elvagyok velük. Tartják bennem a lelket.
Olyan jó mosolyogni, olyan jó elvonatkoztatni ettől a szarfos, omladozó magyar valóságtól, ahol... bárcsak ne kellene arra kényszerülnöm, hogy gyűlöljem ezt az országot.

Sail away, it's time to leave....
Persze idézhetném Adyt is. Ő is így érzett akkor.