Egy évtized

Az Apoclayptica és Lauri együttműködéséből két csodálatos dal született. Éppen most jöttem rá, hogy ezen alkotások már 10 éve részesei az életemnek. A Bittersweet, melyben Ville Valo is énekel, 2004-ben jelent meg. Emlékszem, nem volt még jó és korlátlan internet, de valahogy csak letöltöttem azt a videót trükkös módon, iszonyat pixelesen, és imádtam. Arra is emlékszem, hogy a suli infótermében voltam, amikor először meghallottam, Lauri vernyákolásától majdnem sírógörcsöt kaptam, de mégis, ma már csengőszó a fülemnek. Annyira szép, annyira elbűvölő ennek a dalnak a hangulata. Nosztalgiázok. Szerintem ez a korszak a Rasmus legszebb korszaka volt.:)))

A következő évben, 2005-ben megjelent Life Burns csodálatos hatást ért el. Lauri a pop-rock után beállt a csellós istenekhez, hogy felgyújtsa őket. Ekkor alakultak ki máig tartó, finn-imádaton alapuló barátságaim is. Imádtam és a mai napig imádom ezt a klipet és zenét, tele van energiával. Akkoriban sok dalszöveget fordítottam, és ez a dalszöveg az egyik legemlékezetesebb volt, amivel valaha foglalkoztam.

Tétova módja

Ez nem olyan lesz, mint az utóbbi kettő. Bár igen, most is tétova, vagy inkább teszetosza voltam. Nem tudok ilyen helyzetben magamhoz méltóan viselkedni. De az orosz dokinő azért feloldotta a feszültséget a kolhozaival.:)
Elment a napom, és őt sem láttam. Mást sem láttam, pedig sokakat szeretnék.
Vajon a hal és az étcsoki passzol? Megközelítőleg ez volt a vacsorám. Remélem feltaláltam a spanyolviaszt. Nem mehetek haza péntekig. Szólnom kell róla mindenkinek, hogy ne tervezzenek velem. A péntek szar, tele vannak a vonatok, és addig is...tanulnom kell.