Már megint szürreális helyzetbe keveredtem.
Április óta új főnököt helyeztek felém. Semmi köze a szakterülethez, közgazdász és sok helyen ilyen-olyan vezető pozikat töltött be. Sosem derült ki, miért őt tették, és miért akkor és ahogy ebbe a poziba. Amúgy kedves, közvetlen, vidám alak. Egészen december 17-ig abszolút támogató voltam vele, tényleg igazán örültem az innovációinak, az új szemléletmódnak, ha valamit át akart alakítani, akkor segítettem benne, ha szakmailag más álláspontot képviseltünk, akkor is kompromisszumra törekedtem. Emlékeztettem mindig arra, hogy az év adott időszakában milyen határidőknek kell megfelelni, milyen lépéseket kell megtenni, hogy minden simán menjen, stb. . Az idő előrehalatával alapvetően az jött le róla, hogy kedves, megértő, de valójában rühelli azt, ami felett diszponál, a szemében mindenki hülye, nem is volt hajlandó egyeztetni a társterületekkel. Amit kértem tőle, azt mondta hogy ne aggódjak, megoldja. Minden kijelentése hangzatos, túlszínezett, igazi semmitmondó színes-szagos LinkedIn managerkedés.
Tudtam, hogy ez összeomláshoz vezet. De nem tudtam, hogy előbb én omlok össze, és aztán csak a rendszer.
Tehát december 17-én délután 4 órakor ismét emlékeztettem - valójában udvariasan rákérdeztem telefonon - valamire, amit amúgy már eleve hónapok óta kértem tőle, hogy legyen meg időben, vagy leáll az egyik projekt teljesen.
Majd ezt mondta, mintha most hallott volna róla először: "Mik is ezek az ügyek? Dehát ezek úgysem fontosak, nem?"
De. Fontosak. Miután letettem a telefont, először mély elkeseredés fogott el, döbbenet, aztán ráborultam az asztalomra és elkezdtem sírni.
Miféle bohócot raktak ide, nem is érdekli, nem érti, amit csinál. Azóta nem tudom komolyan venni, és egyre több helyről hallom vissza, hogy nincsenek megelégedve vele. Persze nem fogják kirúgni, mert valakinek a valakije. Persze, nekem, aki átlátja a rendszert, nem adják a pozit, mert senkinek nem vagyok a senkije. Pedig ennél, ahogy ő csinálja, biztosan jobban tudnám vezetni ezt a céget.
Kiakadtam és elviharoztam haza, a lánykák körülöttem pedig ledöbbenve nézték ezt végig.
Éreztem, hogy ez a faszi egy bohóc, és valószínűleg az Ecserin vette a diplomáját, de hogy ennyire baszik rá az egészre, vagy nem tesz bele effortot, hogy értse, az nagyon meglepett. Azzal is beljebb lettünk volna, ha ezt a részét a feladatainak rám bízza.
Így mentem el karácsonyozni, azóta nem vagyok jól.
(Közben kiderült mindenki számára, amit én már korábban is láttam: rossz költségtervet készített 2026-ra, mi pedig a Kontrolling vezetőjével együtt próbáltuk használhatóvá tenni...csak 100 ember munkája múlik ezen, de sebaj.)
Azóta is mindennap úgy megyek be, hogy ezzel az emberrel nem tudok egy nyelvet beszélni, sem együttműködni vele.
Beszéltem erről a volt főnökömmel, akivel nagyon jól kiegészítettük egymást korábban, elmondtam neki, hogy nekem ez ilyen formában nem megy, és ha 5 év tapasztalatát kell a kukába dobnom, akkor is fel kell mondanom.
Kérte, hogy várjak még, megnézi van-e más hely nekem a cégben. Elvileg lenne. De valójában nem tudom, hogy akarok-e maradni.
Szóval elkezdtem új állást keresni, és amíg bírom ezt a diszfunkciós működést, addig csinálom, de minden nappal nehezebb.
