Ikonikus tüntető

Most meg a Szalay utcában dobol.Imádom!

Ikonikus jellem

Figyelemmel szoktam követni az egyetemi és gimnazista megmozdulásokat.
Most hadd ne arról szóljak,amiről minden más hírforrás,blog,médium... inkább most egy kis érdekességgel szolgálnék. Első látásra megragadott az egyik diák/tüntető feltűnő jelleme,és azt mondtam magamban: na igen,ő tényleg igazán egyedi és ikonikus karakter. Persze csak külső tulajdonságokból volt lehetőségem ezt levonni. Piros sálat visel, sötétbarna haja van,ami majdnem a szemébe lóg,és éppen olyan hosszú,hogy a fülét  is takarja.Fekete,simléderes sapkát hord,ami ránézésre keményebb anyagból készülhetett. Az arca pedig éles vonalú,arcbőre pedig festményszerűen szép és hibátlan. Olyan,mintha egy stylist rakta volna össze,megfűszerezve egy kis régi angol ízléssel. Azt hiszem a szervezők között van,hiszen a hétfői demonstráción ő vezette az autót,amiből a zene szólt, közben pedig lezseren cigarettázott.

Ha egyszer regényt írok,ilyen lesz az egyik karakterem jelleme.Fantasztikus.

Nokedliország

-Miniszterelnök Úr! Önnek mi a véleménye a nokedliről?
-Hát,az finom! De csak ha én gyúrom!
-Valóban szokott Ön nokedlit gyúrni?

-Sőt az egész kormányzat!

-Odabent a Parlamentben?

-Természetesen!

-És mit szólna ahhoz,hogyha a választópolgárok is mindannyian,egyszerre gyúrnának nokedlit?
És mondjuk egy országos versenyt is csinálhatnánk,mint pl. Választók kontra Kormányzat nokedligyúrás néven.

-Nagy örömet okozna számomra,ez egy új jövő kezdete lehetne! Szorosabbá fűzné az eddig is példás viszonyt az ország lakói és a honatyák között!

-Ki lenne a zsűri?

-Hát természetesen az,aki a legjobb nokedlit gyúrja az országban: én!

Szenvedélyes fanatikusok

Pénteken vizsga után 5-en felkerekedtünk a kedves szaktársaimmal,köztük finn mániás és svéd mániás kedves barátaimmal.A Kálvinig utaztunk egy könyvkiadó üzletébe,mert tudomásunkra jutott,hogy egy közel 4000 Ft-os tankönyvet 500 Ft-ért megvásárolhatunk az adott helyen. Utunk alatt kedves finn mániás társammal olyan szenvedélyesen szónokoltunk egymásnak a csodálatos Finnországról,és keményen bíráltuk azt a lányt,aki úgy ment oda Erasmussal,hogy azt se tudta hol van Suomi,és most pedig ott majomkodik.Olvastam,hogyan írt arról a gyönyörű országról: semlegesen,kongó üresség sugárzott a szavaiból...ezt már szentségtörés-állapítottuk meg B.-vel nagy egyetértésben.Az is kiderült,hogy ő se bírja megnézni a lány által készített képeket,mert elfogja a vágy és a keserűség,hogy ő bizony nem lehet ott.Nekünk nem adatott meg,pedig igazán mi vágyunk oda sok-sok hosszú éve,és igen,irigyek vagyunk és féltékenyek,mint a kisgyerekek. Talán ez az egy dolog,amiről sem ő,sem én SOHA nem leszünk hajlandóak lemondani: látni a gyönyörű finn tájat,dombokat és tavakat,szarvasokat, szép Hellsinkit,és annyi mindent...de ez oly messze van...időben és távolságban is.

:)