Van egy csaj a munkahelyen, aki méretben akkora, mint én de korban majdnem másfélszer annyi.
Érdekes nőszemély. Korábban azt gondoltam, hogy csak a 80 feletti nénik kántálják azt, hogy koruknál fogva bármit bármikor és bárkinek jól megmondhatnak. Ő csupán negyven, mégis hasonlóan gondolkodik és ami a legrosszabb: így is viselkedik.
Talán előbb lehetne engem megbélyegezni azzal, hogy kihagy az agyam, lassú és szétszórt figyelmű vagyok, mint őt. Valóban odateszi magát, de egy kicsit túl sok. Úgy érzi, ő a felettesem. Közlés és bíráláskényszere van. Mindig elmondja, hogy szerinte én mit csinálok rosszul. Amit nem vetek meg, ha odaillő stílusban mondja (hangnem, helyzet, szavak). Tegnap viszont olyan tirpák hangnemben ripakodott rám a bolt kasszájánál, nagyjából 10 vendég előtt, hogy én szégyelltem magam helyette is. Felrótt pár személyiségemet és tevékenységemet becsmérlő jellemzőt, piros volt a feje, feszengett, majd közöltem vele, hogy nem tudom miről beszél, majd rápillantva az órára sarkon fordultam, és otthagytam a picsába. De ha nem járt volna le a munkaidőm, valószínű akkor is így tettem volna. Egyszerűen nem bírom komolyan venni ezt az embert.
