Egy szép, meleg őszi napon elindultam a belvárosba laktózintolerancia tesztet végeztetni. Ami nem is számít, hanem az, hogy a járda pár méteren át vizes volt, fénylett. És én félve léptem rá, hirtelen instabillá vált a járásom, valamiféle ösztönös rettegés fogott el. Pár másodperc alatt leesett, hogy a nyári csúszásos balesetem utózöngéje ez. Ott is vizes betonra lépve szálltam el, és csak kis híján maradtam ép és egész.
Mi lesz így velem télen, jégen. Nagyon remélem, hogy egy idő után ez a reflex-szerű félelem kikopik. Nekem nem kell ez, eddig se volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése