Rettentően feleslegesnek érzem magam.
Mondjuk egy családban negyedik gyerekként nem csoda.
Csak egy feleseges fél gondolat egy kerek történet végén.
Mindig az utolsó a sorban, a legcsendesebb, a nélkülözhető, akinek ki kell várni mindent, aki az se baj, ha nincs ott éppen valahol. Aki elfér kis helyen is, aki elvan úgyis, akire azt mondják a barátai, hogy a jég hátán is megmarad, csak hogy levegyék a terhet magukról, nehogy egy kicsit több erőfeszítést kelljen tenniük. Amit én mindig megtettem értük.
Elég szarul jött ki a koronás időszak, mert nem sikerült elhelyezkedni, ebből adódóan nem is volt ésszerű fizetni az albit, tehát kiköltöztem.
A megbolondulás közelébe kerültem, és a depresszió is gyakran előjön.
Semmi sem jó, minden áll, itthon sínylődök a gyerekkori szobámban. Teljesen kilátástalan minden.
Ugyanakkor egyre durvább a rosaceam is, egyre több területen jön elő. Ha nem eszek semmit, akkor tünetmentes. Most hagyjam el a glutént és sok más egyebet a tejtermékek után? Van rá kezelés, többszázezer forint, és élethosszig tartó.
Annyira felesleges így élni, de komolyan. Hasznosságom nulla, családot csak szomorítom.
Tényleg teljesen felesleges a létezésem.
