Mindig nagyobbat remélek, hátha összejön.
De csak egy kicsit jött össze.
Vagyis mindenkiből kaptam valamit.
Paulival összemosolyogunk és többször integettünk, Eerot én szólítottam meg a tömegből, és erre köszönt el, velem felvéve a szemkontaktust, aztán édes-aranyos cukorfalat Lauri pedig karnyújtásnyira dalolt tőlem, és együtt énekeltünk! Ő meg én! Egymásnak! És nézett azokkal a kis apró szemeivel rám. <3 A végén pedig drága Aki áldozta be magát a fotókhoz. Annyira jó kisugárzása van, olyan természetesen kezelte a helyzetet. És lett fotóm Vele. Ő mentette meg az estet, ez nem vitás.
Szeretem a Rasmust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése