Így legyen

Most arra jutottam,hogy minden felfogás kérdése.Úgy érzem,lenyugodtam.De tényleg.
Úgy kell elfogadnom ezt az egész K.-ügyet -ezután a sok megélt kín és mámor után-,hogy örüljek.Örülök,hogy egy napon egy zenész szerelme lehettem,s  nekem pedig Ő volt a múzsám.Szeretem a verseket,amik hozzá szólnak.

Önkínzás

Úgy érzem,csak magamra kell hallgatnom,mert eddig úgy tettem ahogy a "nagyközönség" óhajtotta,tanácsolta.Kérdeztem P.-t,hogy szerinte írjak-e K.-nak,azt mondta,nem érdemes.Húztam,halasztottam,és végül most írtam.Én ismerem Őt, nem  azok,akik tanácsolgatnak.Én tudom,mi zajlik bennem,és csak én tudom,hogy szeretném,ha  az életem része maradna ez az ember,bármilyen minőségben is.Úgy érzem, a nehezén túl vagyok,most már felvehetem vele a kapcsolatot.Persze valószínű neki nincs ideje...Váh,hamar visszaírt! Szuper!Hosszú a levél... most úgy érzem magam,mintha bizseregne az egész testem,a szemeimben könnyek.Feszültség és megkönnyebbülés.Igen,valami ilyesmi.
Egész héten úgy éreztem,hiányzik valaki társasága,ezért mindennap hívtam szüleimet.Üresnek éreztem magam,de lehet erre vártam,erre az eseményre,hogy feljebb lépjek egy szintet végre.