Ma dőzsölök

A főnököm nem enged be melózni, így fogtam magam, és szereztem egy háziorvost, mert ugye Pesten eddig nekem ilyenem nem volt. Legalább most, hogy beteg vagyok, kaptam egy jó adag antibigyót, valamint hurutoldó löttyöt. Kicsit unom már ezt a betegesdit, de magamtól biztos nem fordultam volna dokihoz.

Jó sok pénzt költöttem gyógyszerre.:/ Szükséges rossz, szokták mondani. Végül hamar végeztem a dokinál, és bementem a WestEndbe melegedni és gyógyszereket beszerezni.

Nem akartam túl hamar visszajönni a lakásba, nem akartam azt se, hogy megint hisztéria legyen az ebéd miatt. (Nagymamai aggódás, ha véletlenül egy hambit/pizzát/gyrost/kínai kaját (=nemkaja) eszek csülkös bableves vagy túróscsusza (= kaja) helyett. Csak nem én vagyok az unokája, az a bibi.)

Szóval jelenlegi lakóhelyem által általánosan generált feszültséget el akartam kerülni, így ejtőztem a városban, és vettem egy hamburgert. Sőt, még sült krumplit is. Remélve, hogy amikor a kecóra érek, lesz 10 lopott percem, amikor nem bírál senki.

Sikerült úgy megennem, hogy mikor hazaértem, pont ment el a család valahova, én pedig nyomás és lelkiismeret furdalás-keltés nélkül megehettem a kajámat.

Többek közt ilyenek miatt sem szeretnék táppénzre menni, amíg nincs rendes albérletem. Eléggé be vagyok korlátolva itt. Szar dolog, de ez van. De aktívan sürgetem a változást!

Szóval holnap végre irány a meló! Ja nem, A főnököm most hívott, hogy antibiotikumos kezelés alatt ne szúrjak ki magammal, holnap is kényszerpihi! A jó szándék sajnos most balul üt ki...mert ahol tartózkodnom kell, az nem otthon, és egyáltalán nem járul hozzá a gyógyulásomhoz.

2017, szép kezdés

     Nos, ugyan már a második hetem is letelt, de csak most írtuk alá a szerződést a munkahelyemen. Boldog vagyok, de persze még sokat kell dolgoznom és bizonyítanom, hogy megérdemlem ezt  a pozíciót. Nagy dolog ez. Nagyon szeretnék sokáig itt maradni, és meg is teszek mindent érte. Például december közepe óta beteg vagyok, de a munkában egy napot sem hagytam ki. 

Találkoztam egy úriemberrel itt, aki a cégünk rendszergazdája. Olyan furcsa volt, amikor leültünk beszélgetni hármasban a főnökömmel: ez a srác beszéd közben folyamatosan hol egyikünk, hol másikunk szemébe nézett. Én ezt nem szoktam meg. Kevés ember tekintetét viselem, az övét is nehéz volt. De ahogy írom ezeket a sorokat, most esik le, hogy ezt azért csinálhatta, mert ő oktató az egyik egyetemen, és a szemkontaktus felvétele az előadó egyik legfőbb eszköze. Így már világos!

Megmutatta részletesen, miként működik a cég online rendszere, amit ő fejlesztett és én fogok ezentúl kezelni. Végül, amikor megszoktam a jelenlétét, a habitusát, már oldottabban tudtam vele kommunikálni. Meg kell mondanom, nem egy tipikus kocka, sőt kifejezetten megnyerő személyiség. Egyik távoli rokonomra emlékeztetett. 

Azt viszont 2 óra alatt sem bírtam kitalálni, hogy hány éves lehet, mivel a 27-től a 35-ös korosztályig bármelyik illett volna rá. Természetesen amikor már tudtam, hogy hol vannak a határaim, olyan kérdéseket tettem fel, amikből ki tudtam hámozni a legfontosabb információkat róla. :) Ügyes vagyok, na.:D Főleg, ha hagyják. XD

Találkoztam a cég fiatal ügyvédével is, aki szintén érdekes ember. Vagyis furcsa. Közölte a főnökömmel, hogy valamelyik nap még bejön hozzánk. Erre a főnököm azt válaszolta, hogy előfordulhat, hogy őt nem találja majd az irodában, de én biztosan ott leszek. Erre a srác: "Oké, akkor a legrosszabb esetben Minka itt lesz." Erre a főnököm próbálta kiegyengetni a szitut:"Micsodaaa?? Hát az a legjobb eset!" Én meg csak vigyorogtam, az ügyvéd meg nem mert többet megszólalni. Zavartan leszegte a fejét, majd elbotorkált.

Hétfőn vagy kedden jön majd a legújabb barátosném a céghez. Nagyon jó fej hölgyemény, az egyik partnerünk marketingese, Pénteken hívott, suttogva. Azt mondta, ne mondjam ki a nevét. Sejtettem, hogy valamire készül. Kiszedte belőlem, meddig vagyunk az irodában ezeken a napokon, merthogy meg szeretne látogatni minket, de a főnökömnek ez legyen meglepetés. Én benne vagyok a játékban természetesen. Nagyon várom a fejleményeket!:D

Ami nagyon érdekes, hogy kb. az összes eddigi munkahelyemmel valamilyen formában kapcsolatban áll a mostani. Az Agrosoknál hirdetünk, a felügyelőségtől engedélyt kérTünk (mert január egytől jogutóddal megszűnt), az egyik cég pedig a közvetlen partnerünk. Érdekes ez a cég, az egész működése egy tökéletes káosz, de kezdem benne látni a főbb motívumokat.:)

Telefonok

Kiakadtam: Kiderült, hogy ájfón lesz a munkahelyi telefonom. Valaki ettől a hírtől üdvrivalgásba kezdene, de az az ember nem én vagyok. Egyszerűen minden porcikám tiltakozik az ájfón ellen. Fúj.
Értem én, hogy ez is dinnye, meg az is dinnye, de én csak a görögdinnyét szeretem. Azaz én androidos vagyok. Asszem. A Huawei P9 az aktuális szerelmem, de ilyenem egyelőre nem lesz.

Van egy Samsung S3-asom, amit 3 éve vettem 2 évesen, ripityára törten. 30 ezerből lett egy felső kategóriás készülékem. Összefoglalom: S3 2016 őszén leesett, kijelző kaputt, ismerős 2 sörért megcsinálta, S3 2017 január első péntekén leesett, diagnózis: u.a., megoldás: venni egy Huaweiiit!:D
Vettem egy Huaweit. Véletlenül olyat, amilyet. Eggyel jobbat akartam, de nem emlékeztem a szériára.

Szóval a hétvégén ezek a készülékek pont akciósak voltak, és én beszereztem az Y széria legolcsóbb darabját (Y3), mert jelen pillanatban csóró vagyok.:D És féltem is már magamtól a készülékeket. Most már nem bánom, hogy ezt vettem, hiszen ha bedöglik egy év után, sem fogom sajnálni a rá kiadott pénzt, hiszen kedvező volt az ára.

Gyorsaság: akár az 5 éves Samsungomé
Küllem: csinos! fehér és gyöngyház színű
Kezelhetőség: pofon egyszerű
Méret: kis kéznek is kényelmes

Extra, amiért nem adnám vissza: üzenetjelző gyűrű a kamera körül
Ezt megszoktam egy leddel az S3-on, és nem sok készülékben van benne.

Kellemes meglepetés: tudja kezelni a samsungos 2 GB-s SD kártyát, juhuu
Meglepetés: 3 féle billentyűzet random változik (írni ezen nem sokat fogok)
Első nap belassult, néha egy pöccintésre nem nyitja meg a billentyűzetet.

Amiért sosem vettem volna meg: Borzasztó kamera. Imádok fotózni, a Samival csodákat lehetett művelni. De ez, hát inkább nem is mondok semmit. Mondjuk az Y5-ös fényképezőjének is elég komoly bajai vannak. Na ezért vágyom egy P9-re. :)