Jajj,kezd idegesíteni,hogy nincs nyugtom. Itthon vagyok,van feladat,ami jó.De amikor leülök,és épp a gondolataimba mélyedek,és jó anyám szól hozzám,hogy tegyek meg valamit...ááá,fel tudok robbanni.Egyszerűen nem tudom felvenni másik 3-4-5-....ember életritmusát.A szándékok taszítják egymást.Amúgy hulla fárad vagyok.Ma magamhoz képest egész sok mindent megcsináltam.
Sok időt töltöttem az udvaron,imádok a szabadban lenni.Ha itthon vagyok,kizárom a kül-külvilágot,ergo interneten alig vagyok,telefonom a lakás legtávolabbi pontjában süpped,aztán lehet le is van merülve.Valaki 3* hívott,amit persze nem hallottam,és SMS-ben leszúrt,hogy engem tényleg nem lehet elérni.Hát ez van,rohadtul nem érdekel. Ha valami nagyon fontos-megjegyzem ilyen biztos nincsen-akkor megtalál.Régen is eljutott az információ A pontból a B-be.
Különös módon viszonyulok a telefonhoz.Gyakorlatilag nálam a legfontosabb funkció az óra.Aztán az SMS,aztán a fotó...de gyakorlatilag alig használom.
Holnap készítek darálós kekszet,anyuék most szereztek be formát hozzá.Régen ettem ilyen sütit,pedig nagyon-nagyon szeretem.Ma itt volt a Mama,megmetszettünk mindent,amit lehetett.A Taxus baccata szép formát kapott,majd a másikat is megnyirbálom.:) Kihúztunk egy hálót a Pisum sativum fölé,hogy ne csipkedjék le az éhenkórász madarak a friss hajtásokat.
Vettem ma 4 méter anyagot ahhoz a csodálatos ruhához.Egy lépéssel közelebb vagyok a megvalósításhoz,és ami a legszebb,a szüleim is lelkesednek az ötlet iránt.Sokat jelent majd,ha elkészül a ruha,hiszen ők fogják megalkotni.
Ma van egy ünnep,illetve 2.Az egyik Nagymama születésnapja,éééés a Költészet napja.
Volt egy év,amikor úgy megihletett ez a nap,hogy írtam is valami versecskét.De minek.Nem gyalázom az ünnepet a saját hülyeségeimmel.Anno magasztos napnak tekintettem a mait,de mára úgy érzem,semmiben sem több,vagy jobb.Ez egy emberek által kijelölt mesterséges alkalom,amikor eszébe juttatják a verset javarészt nem olvasó népnek,hogy volt egy Petőfi Sándorunk,egy József Attilánk,meg egy Adynk.
Mint sokan tudják,én olvasok verset,persze nem ez a mindennapi kenyerem,de néha előkapok egy kötetet,és olvasom,mert jó. Egyetérthetek, együttérezhetek, megnyugodhatok,szállhatok a boldogságtól,megkönnyezhetem.Szóval nagyszerű tud lenni egy jól megírt vers.
Múltkor kaptam egy kortárs kötetet. Talán 100 vers volt benne,és némelyiken annyira,de annyira elképedtem.Csak hogy éreztessem olvasómmal is a helyzet súlyosságát:
Arcomra szürke lepelként omlik a homály,
Amott a fazékban vörösen vinnyog a homár.
Ezt a 2 sort most én találtam ki,de gyakorlatilag ilyen szintű baklövéseket véltem felfedezni néhány versben.Hát én kérek elnézést....na mindegy,a végén még továbbköltöm,és biztos ez lesz a legsikeresebb versem.XD:D
