Közel a 40-hez, dús sötét haj, állandó jókedv, kisfiús pimaszság, kellemes és szellemes társalkodópartner, vezető beosztás. 10-ből 8 nő döglik utána, el is hiszi magáról, hogy ő egy igazi sármőr.
Nos, ez a sármőr - akiről már hallottam egyet,s mást - bejött hozzánk az irodába.
De kezdjük az elején. Pakolgattam egyedül az irodában, zenét hallgattam, amikor betoppant az egyik kolléga. Múltkor már találkoztam vele, tök aranyos, a munkatársaim is jókat mondanak róla. Akkor törött lábbal jött, de még így is jó kedélyű volt. Ez általánosan jellemző egyébként az ottaniakra.
Nem gyakori nálunk a jelenléte,mert másik épületben dolgozik, de a kis irodánkban az a szokás, hogy közeli és távoli ismerőst is nagy vendégszeretettel várjuk. Előzékenyen mondtam is neki, hogy a főnököm éppen nincs bent, közben pakolgattam, ő otthonosan ledobta a táskáját. Beszélgetős kedvében volt az ember, én meg udvarias vagyok. Újra közöltem vele, hogy a főnököm csak egy-két óra múlva lesz itt újra. Erre vigyorogva kérdezi:
- De ki mondta, hogy őt keresem?- szórakozott.
- Hiszen nincs több alternatíva!- válaszoltam.
- Nincseen?- kérdezte mézes-mázasan.
- De nincs ám.
- Hát hozzád jöttem!- mondta félkomolyan. Én pedig bele is álltam a szerepembe és komoly hangvételben megkérdeztem, mi ügyben. (Közben pedig azon agyaltam, hogy minek kell ez a színjáték.)
Az iránt érdeklődött, hogyan érzem magam ott és mi a véleményem, stb. stb.
Megdicsérte a frissen pakolt vitrint, meg hízelgett még picit. De örültem volna már, hogy megy, mert kényelmetlenül éreztem magam a small talkban. Szerencsére ezt sejthette, mert kis tipródás után annak ellenére, hogy egyértelműen maradni szándékozott, odanyúlt a táskájához:
- Akkor ezt itt se hagyjam, ugye? - utalt arra, hogy a főnök jó soká érkezik- vagy bármi másra.
- Szerintem nem érdemes.- mondtam türelmesen mosolyogva.
Majd vidáman, nevetgélve elhagyta a hajót.
Csupán később esett le, miután a viccesnek tűnő szituációba mélyebben belegondoltam, hogy ez flört volt. A gesztusok, a hanglejtések, a pimaszság. Ezt más egy szia, jajó, oké, szia-val elintézte volna. De ő amint megtudta, hogy nincs ott, akit keres, kényelembe és a társaságomba helyezte magát.
Nincs sem pozitív, sem negatív érzésem ezzel kapcsolatban. Max. annyi, hogy ezt nem éreztem túl tisztelettudó, és a pozíciójához, valamint ismeretségünk rövid múltjához méltó stílusnak.
Más erre már zaklatást kiáltana. Én leszarom, mert bármikor tökön rúgom a csávót, ha csúnya dolgot próbálna művelni. De eddig nem fog elfajulni a dolog, teszek róla. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése