Kettősség bennem

Megszereztem a Csinszka életéről szóló könyvet, és ahogy egyre jobban haladok előre benne, egyre jobban félek is...hogy magamra ismerek.

De kell-e félni tőle? Ezért érdekel a könyv, és falom...tudni akarok mindent, és magam értékrendje szerint levonni a konklúziót Csinszka személyiségéről.


A költészetről más nézőpontból

No ugye, én imádom a verseket. Szabó Balázs Hasonlatok albumát hallgatom mostanság, közben beleásom magam régi költőink életébe, és úgy érzem, hogy szívesen tartoznék egy ilyen világba.
A vers egy csodás kifejező eszköze az érzelmeknek, és én is sokszor írtam így ki magamból a gondolataim...s most bajban vagyok, mert gyerekkori barátnőm kérése az, hogy az esküvőjére írjak egy verset a szerelemről, és annak minden szépségéről...

Megrémiszt a feladat, mert nem igazán bírok olyanról írni, amiben nem hiszek.

Nyomorult érzés, mert közben bele vagyok bolondulva szebbnél szebb szerelmi történetekbe. És persze nagyon örülök barátaim, szeretteim boldogságának. De nem hiszek abban, hogy a szerelem egy olyan nagyon nagyszerű dolog lenne. Aki olvasta korábbi bejegyzéseim, tujda, hogy elég földhözragadtan állok ehhez az egészhez.

Szóval most tépelődhetek jövő szeptemberig, hogy hogyan is lesz meg ez a kért vers...

Günther új gazdira lelt

Nagyon brutál rohangálásba kellett kezdenem a minap.
Miután csütörtökre fel kellett jönnöm ZH-zni,úgy döntöttem személyes szabadságomnak hódolva itt töltök néhány napot még Budapesten.Eredetileg úgy volt,hogy hétvégére jön Rékám,de végül családi okok miatt le kellett fújnia. Tehát a szombatomat átszerveztem: elindultam piros nadrágot hajkurászni-nem túl nagy sikerrel.
       Mintha valami felsőbb erő sugallta volna,mindenképpen délelőtt akartam lerendezni ezt-habár tudtam, hogy a délutánom is rászánhatnám-,aztán 14:12- kor ,miután hazaértem,és kezdtem éhségem oltani, megláttam a fészen,hogy Schroti állatokat védeni invitálja a népet. Egy baj volt vele,hogy a mai napon kezdődött 14:00-kor.Eddig a pillanatig egy demotivált élőhalott voltam,aztán hirtelen egy atomerőműnyi energia kezdett el bennem keringeni.Gyors döntést kellett hoznom abban a kérdésben,hogy megmossam-e a hajam,vagy sem.    

 Úgy döntöttem igen,pláne,hogy a tökéletes metálos hajkorona megtestesítőjét készültem "megkörnyékezni". Minka Peti szeme elé nem megy csúnya hajjal,SOSE.:D:D Aztán nem tudom,hogyan,de hajmosással,"börtönrács"-zárással, utazással együtt 14:34-kor a Bazilikánál voltam.No ,de ott se színpad,se tömeg! Egészen nyugodtan elővettem a telefonom,és harcolva a tavaszi napsugarak táncával a kijelzőmön, megnéztem az esemény pontos leírását,és a végállomás a Hősök tere volt.

Oké,fogtam magam, kisföldalattival száguldottam a Hősök terére,bízva abban,hogy még nincs vége a dolognak. (A metrón utazva észrevettem magamon,hogy fokozatosan görbül a szám egy olyan mosolyra,amit senki se érthetett az utasok közül. Ha nem volnék ily gátlásos,tán még dúdolgattam is volna,és tánclépsekkel haladtam volna tovább.:D) A feljáróból láttam egy kisebb színpadot,de a turistákon kívül nem sok ember volt. Próba cseresznye,gondoltam,és elindultam a tér felé.

A zebránál várakozva láttam egy embert a távoli színpadnál,aki dobálta a haját,majd összekötötte.Kétségtelen volt már,hogy az csak Peti lehetett. A téren egy darabig lézengtem,mint ahogy a skinheadek szoktak a Moszkván,vagy mint legyecske az étel körül. Fotózgattam,mászkáltam,nézelődtem, szemlélődtem,felmértem a terepet. Aztán elővettem Günthert,hogy ne legyek oly egyedül,és igyekeztem lehervasztani az arcomról azt az elvarázsolt ábrázatot.:D:D:D

Végül meghallottam,hogy az egyik fellépő HIM-et énekelget,aztán közelebb merészkedtem.Ó de hallgattam volna tovább! " In joy and sorrow my home's in your arms..."  Ezután csakhamar megjelent a tömeg eleje az Andrássy úton,ekkor úgy döntöttem,gyorsan odamegyek Petihez,aki éppen pakolgatott valamit. Kezébe nyomtam Günthert,elmondtam neki,hogy most ő a háziállatom,szerencsecsibém,míg nincs kutyám.És mától az ő gondjaira bízom. Peti kedvesen és türelemmel hallgatta az abnormális módba kapcsoló énemet, még váltottunk pár szót,aztán elpárologtam mellőle. Igazából ezt a lépést április 19-én akartam megtenni,de azt gondolom,hogy addigra túlvariáltam volna a dolgot. Na meg ez az esemény sokkalta alkalmasabb volt rá,hiszen az állatok érdekében gyűltünk össze.:D:D:D Ez így jó,mert Günther,a pici tűzmadár jó kezekben van.:)

Elvonultam,a tömeg része lettem,s együtt hallgattuk a kutyusokkal,emberekkel a felszólalókat,ott volt Falusi Mariann is,Karai Anna,egy másik srác,aki HIM-et énekelt,de nem tudom,hogy hívják,mert nem néztem a Voicet,na és Schroti. Négy dalt adtak elő,külön egyet-egyet,és a Holnapfényt együtt. Klassz volt.:)

Mintha kicseréltek volna, úgy indultam hazafele. Arcomon nyugodt, elvarázsolt mosoly,lépteimben lendület. Így akarom élni  minden áldott napomat. Nagyon jól éreztem magam,ráadásul minden pillanatban ebecskék vettek körül,és sok-sok állatszerető ember.:)

Ő Günther,arany csibém,a pici tűzmadár,aki egynegyed sváb,idén március 29-én született Sopronban, és  mától Schroti a gazdája:)

Furcsán népszerű

     Nem tudom szó nélkül hagyni az Eurovíziós Dalfeszt körül kialakult információrengeteget, pedig nagyon próbáltam. Először szombat este ( vagy mikor is volt a döntő?),na szóval akkor becsüccsentem jó szüleim mellé,hogy kicsit beszélgessek velük,és ők ED döntőjét nézték éppen.Engem nem érdekelt az egész, mert egyszer hallgattam bele 10-15 induló dalába korábban,de mindegyik olyan élvezhetetlen volt,színtelen és minden eredetiséget mellőző,hogy úgy döntöttem,nem foglalkozom vele tovább.
      Amúgy is, a Finnországban rendezett ED után már kezdtem rájönni,hogy nem a tehetségről szól ez,hanem inkább az országok közti szimpatizálásról. Aztán láttam,hogy Vajk is elment vidámkodni egyet,ami felüdülés volt számomra, aztán jobb dolgom is akadt,mint a TV előtt ülni...
        Viszont vasárnap egy olyan esemény történt,amire én sem számítottam.Meg voltam győződve arról,hogy Vastag Tomi nyeri a versenyt,mert a bátyjához,esetleg Szente Vajkhoz( ő írta a dalszöveget), és a Madáchhoz kapcsolódó egyéb rajongótábor nagy eséllyel rá szavaz,már ha szavaz. Aztán ott volt egy srác,aki totálisan kilógott a sorból. Azt hiszem az olyan szemeknek,amelyek nem a főváros forgatagát látják nap mint nap,egészen furcsa lehetett. Ezt leginkább szüleimen tapasztaltam,mert egy darabig nagyon furcsállták az öltözékét,a külsejét. Aztán megnyugtattam őket,hogy ez manapság normális dolog.:)
         Végül ő, a többi versenyzőhöz képest különös jelenség,aki egy szál gitárral állt ki a végtelenül egyszerű dalával a többiekkel szemben, megnyerte a versenyt.Aztán elkezdtem nevetni,leginkább azon,hogy mekkora sokkhatás érhetett néhány embert,hogy végre nem a jól berögzült nevek villognak a reflektorfényben.(Egyikükkel sincs problémám egyébként.)
Másnap elkezdtem olvasgatni,hogy ki ez a srác,honnan jött,mit csinált eddig,és egyre szimpatikusabb lett.Egy  laza, az egyszerűségétől bonyolult lélek, akit annyira nem érdekelnek a klisék,a bizonyos társadalmi normák, hogy az már tiszteletre méltó.Olyan,mintha csendben lázadna valami ellen,és ez nekem nagyon tetszik.
          Azt hiszem felesleges támadni őt bárkinek is,pedig sokan nekiugrottak.Nem szegénykézem le,mert elég jól kezeli ezeket a beszólásokat,ami megint csak sok jó pontot jelent.
          Engem leginkább az zavar,hogy az emberek olyan dolgokon vesznek össze(akár még ismeretlennel is), amik rohadtul nem fontosak az életben.Ha ő megy Svédországba,vagy ha éppen más,akkor mi lesz? Semmi különös. Ezen vitázni kell? Minek? A kommentekben, cikkekben,blogokban véleményt nyilvánító embereken úgysem múlik semmi( ahogy rajtam sem). Nem értem,mi haszna van abból Marcsinak,hogy egy-két hónapon  át vitázik az Alex -rajongó Kendével arról,hogy neki nem tetszik Alex dala és az arcszőrzete.Azt javasolnám a Kendéknek,hogy bátorítsák és szeressék ByeAlexet,mert valószínű,hogy ez neki nagyon jól esik, a  Marcsiknak meg azt,hogy csináljanak inkább valami olyat,amiben örömüket lelik. Elmúlik pár hónap,év, és úgysem fog számítani,hogy melyik táborba tartoznak,ugyanúgy ahogy ma sem számít már az,hogy ki volt Bonanzás,Metallicás DepecheMode-os és ki nem. Abbahagyom a karakterszaporításom én is. Ámen.:D:D:D:D

Tűzmadár - Volt egy álmom klipelőzetes

Ma hajnali 5-kor ,amikor valamiért kidobott az ágy,megláttam,hogy felkerült a Volt egy álmom klipelőzetese!!!!Ráadásul vészesen közeledik az a pillanat,amikor mindenki láthatja.Pontosabban jövő szerdán este 7-kor.Legalább lesz miért végigvigyorognom a napomat.:D
Engem valamiért megfogott az egész produkció,annyira kifejező,megható és hibátlan,és ahogy lobog a haja...  

De elég az én fecsegésemből,hamarosan Ti is láthatjátok teljes egészében ezt a különleges alkotást.Készüljetek fel, nagyon metál lesz!!!!! Mondjuk nem lepődnék meg,hogyha Péter eme alakítása után felkérné Valaki Őt egy színházi szerepre.Esetleg Macskákba,de még Fantomként is el tudnám képzelni,és én lennék az első,aki jegyet váltana rá.:)

Én,József Attila

  A darabot Posta Victorral,Muri Enikővel és Krassy Renátával láttam.Bevallom féltem attól,hogy Enikő mennyire lesz amatőr.De pozitívan csalódtam.Alapvetően Victor sem volt szimpatikus,valahogy nem tudtam beleképzelni semmit a személyiségbe,de ez ma megváltozott.Nagyon jól passzolt arca szigorú vonásaihoz József Attila ádáz küzdelme és komolysága.

Én éreztem,hogy Attila karaktere nagyszerű,és ma rájöttem,hogy mit érezhetett akkor,amikor Illyés Gyulához kezdett vonzódni Flóra.Velem is megtörtént ez,hogy a 2 ember,akiket szerettem-az egyik a legjobb barátnőm,a másik az akkori szerelmem- turbékoltak örömmel.Azt hittem meghalok a fájdalomtól,azt hittem megőrülök.Számomra felfoghatatlan volt ,hogy egyszerre 2 ennyire fontos embert veszítsek el,ráadásul szövetkeztek ellenem.Így foghatta fel Attila is.

Nos,azt kell mondanom: a koreográfia kifogástalan volt.Olvastam olyan véleményt,hogy túl modern.Szerintem nem,pont passzol.Ha lágynak kell lennie,akkor lágy,ha keménynek kell lennie,akkor pedig kellően agresszív volt.Perfekt.

A jelmezek korhűek,mást nem is lehetett volna.A táncosoknál fehér ruhák kompozíciója tetszett nagyon,amikor Flóra megjelent Attila életében.Ami a legjobban tetszett az a fekete jelmezes tánc volt,amikor egy holló vagy varjú is a színre lépett.Egyrészt mert pontosan ábrázolta az elme elborulását,a félelemérzetet, másrészt mert az In the shadows klipjére emlékeztetett(Rasmus).

Az elején nem értettem,hogy miután Attilát elüti a vonat,miért a Mamával folytatták a jelentet.A végén újra a Mamát szavalta...ez egy keretes szerkezet.De akkor sem tudom,miért pont azt a verset tették bele.Erre Vajk igazán válaszolhatna.:D

A zenétől rettenetesen féltem.De Vizy Márton tejesen levett a lábamról.Már az első dalnál beleremegett az egész testem.Olyasmi érzés volt a dalokat hallani ezekkel a sokatmondó,nyomatékos vers-dalszövegekkel,mint amikor a hullámvasúton függőlegesen felfelé megyünk,és a gravitáció "belenyom" a székbe.A csoportterápia zenéje után pedig felüdülés volt.:)

Most már azt is értem,hogy miért Muri Enikő lett Vágó Márta.Egy fiatal,üde,lelkes lányt kellett megformálni,mondhatni bakfist.Egy lányt,akivel nagy dolog történik,múzsája és éltetője lesz egy költőnek.S ettől a mámortól ő is megrészegedik.Ez gyönyörű.Enikőt dicséret illeti,mert mindamellett,hogy jól játszott, nagyon szép hangja van.

Úgy tűnt egyébként,hogy Kozmutza Flórából sokkal kevesebbet kaptunk,mint Mártából.Nem éreztem a 2 felvonás között az egyensúlyt,ráadásul olyan volt,mintha a vége össze lett volna csapva.Nem a színészi játékra gondolok,hanem inkább arra,hogy nem volt annyira érzékelhető a kapcsolat egy-egy jelenet között.Néhány jelenet mintha hiányzott volna.De lehet,hogy nem figyeltem eléggé.Szívesen megnézném újra,de valamelyik első sorból,mert mi most a másodikban ültünk,és az kegyetlen rossz.

Egyébként Krassy Renáta helyett jobb lett volna Polyák Lilla,de igazából Balogh Annának is örültem volna.Olyan furcsa ez a színésznő.Hiteles volt,de valahogy nem illett a képbe.A darabból pedig az sugárzott,hogy Attilát Flóra sosem szerette,csak élvezte,hogy ír neki verseket,kérette magát,majd a kezét szánalomból ígérte neki.Nem lehetett egy erős jellem.Bár lehet,hogy félt attól,hogy Attila az életét áldozza fel,ha nemet mond.Dehát így is meghalt.Jobb,ha ez ember magától jön rá a dolgokra,és a többiek addig is hazudnak neki? Nem tudom,hogy az alkotók ezt akarták-e sugallni.

Kis megjegyzés: Az Ódát Attila elvileg nem Flórának írta.

Egy pontosabb kritikát ajánlanék még,irodalmár szemmel:
http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&cikk_id=15753&page=cikk

Letűnt korok dallamai

Ma elég korán felkeltem,hallgattam a konyhában a rádiót. A sok modern popnyál után elkezdtek egy Guns 'n' Roses számot játszani.Annyira jól esett,hogy azt elmondani nem lehet! Igazából nem is szeretem annyira őket,de elgondolkodtatott a helyzet. Régen, 80-as 90-es években volt X banda,akik tényleg odatették magukat és a világon minden fiatal falán Metallica,Rolling Stones, G'n'R ,és még sorolhatnám milyen poszterek sorakoztak.

Mindenki egyetemesen imádta őket,volt kiért rajongani,összekötötte az embereket. Ha kifestetted magad Kiss-esre,akkor azt mondták,hogy de vagány vagy,és azt mondta egy másik Kiss-es,hogy igen,ez az arc az én táboromba tartozik.Lehet,hogy valaha a pulihaj és a szivárványos tarka cicanadrág volt a menő,és tényleg eléggé ratyi mai szemmel nézve,de volt benne valami megfoghatatlan és vonzó. Én sajnos nem tudtam egészen megélni ezt a korszakot.Nekem csak a néhányéves korombeli emlékek derengenek,a répagatyás korszak,amibe beleszülettem...de át tudom érezni.
Aztán dübörgött a popzene,piciként azt hallgattam,amit tesómék: Republic,Bikini,ja és egyik kedven számom volt Neoton Família átiratban a Babylon.Emlékszem,hogy utáltam a Modern Talkingot és a Bonbont. Apró kisiskolásként nagyon menő volt, divatos lett,hogy mindenki DJ akar lenni,és valóban egész jó bulikat raktak össze.Bátyám is szerzett keverőpultot,tehetséges is volt,de aztán mégsem lett DJ. A divat ekkor a sok oldalzsebes bő naci volt,majd  a trapéznadrág, és ha jól emlékszem a trapéz elengedhetetlen tartozéka a holdjáró/patkánytaposó/csótánytaposó bakancs vagy csizma,vagy a fene se tudja,mi volt az. Nekem is volt sokzsebes nadrágom,amit az első héten sikeresen kicsináltam technika órán:ráömlött a ragasztó.A "patkánytaposómat" sem kíméltem.Barátnőmmel bunkert akartunk építeni,és a nedves frissen szántott földön vágtunk át az erdőbe....a gyönyörű kék velúr bevonat tönkrement, az alapban 5-6 cm vastag talpon pedig még egy-két kiló föld is megragadt.Biztosan ilyen érzés lehet acélbetkós bakancsot is hordani.:D  Egyébként rohadtul kényelmetlen volt,mert a talpa nem is hajlott.

Volt egy bordó trapézom, felvettem énekkaros karácsonyi fellépésre.Gyertyát kellett tartani az előadás alatt,és miért is ne, ráfolyt a viasz.Soha többé nem lehetett azt a nadrágot normális alkalmakkor viselni.XD

Manapság persze jobban vigyázok a cuccaimra vagy legalább is remélem.:)Egyébként én megragadtam a trapéznadrágos korban,a répa szerintem egy undorító találmány,ki nem állhatom.Max. csőnadrág,az még belefér.

Szóval amiről eleve akartam írni az,hogy manapság nincsenek olyan nagy nevek a rock-felhozatalban,mint régen.Persze örülök,hogy változott a zene,mert mai emberként sokkal jobban befogadható számomra egy Ensiferum vagy egy Apocalyptica. 20 évesen azt kell mondanom,hogy én már megéltem a "rocker korszakom",és élveztem,szép volt,jó volt.Ez persze nem azt jelenti,hogy soha többé nem hallgatom,mert kb. nekem a metal olyan,mint a kenyér,alap táplálék.