fárasztóvagyok

Ma tanulok,szinte egész nap,és ilyenkor bennem aktiválódik a hülyeség,és bármilyen apró hatásra képes vagyok olyan dolgokat művelni,amit alapjáraton nem. Ez az apró hatás a következő: Schroti felhívta a figyelmünket,hogy menjünk gátat építeni. És én úgy mennék,de NEM vagyok Pesten,mert mára egy vendéget vártam.Ha ott lettem volna, tuti kimegyek,sajnos most tehetetlennek érzem magam,rossz érzés,ezt a hangulatot pedig muszáj volt kifejeznem valami formában,aminek az lett a vége,hogy átköltöttem a Republic-Ha itt lennél velem dalának szövegét.Ne várjatok komolyságot.:)

Én mennék veled,de nem vagyok ott,
Csak nézem,hogy árad,a Facebookon
Mert a vonatom már nem visz el
Oda,hol segíteni kell

Eszembe jut egy dal,és átírom,
Mert pórul jártunk e domborzaton,
Kiönt a Duna,és messze is van
Ha ott lennék veled...

Én vinnék neked szendvicset,
És jól lehűteném a söröket,
Holnap,hogyha ott leszel,
Elviszem neked

Ha ott lennék veled,
És fognék lapátnyelet,
Vagy zsákot,is ha kell,
Én segítenék neked,
Rendesen

Messze van tőlem szép városom,
És ha a gát majd átszakad
Bánom,hogy nem pakoltam zsákokat,
De ha ott lennék veled...

Ledolgoztam

Hivatalosan jövő pénteken,gyakorlatilag ma fejeztem be a szakmai gyakorlatomat.
Még nem érzem ennek a jelentőségét,még nem tudom,miben lesz más a nyár többi része,de jó tudni,hogy ez már egy elvégzett feladat. Szerdán vizsgázom,pár nappal előtte azért én beveszem a várost,hogy tudjak nyugodtan tanulni,na meg nagyon piszkálja a fantáziám az árvíz. A Dunára eddig is amolyan szent,ősi és bölcs folyóként tekintettem,és most valóban megmutatkozik az ereje,a nagysága. Tulajdonképpen ő azt teszi,amit a természet szabott ki neki feladatként.Az,hogy mi apró emberek beillesztgettük szépen lassan életünk elemeit a folyó életterébe,és ennek megisszuk a levét,csakis a mi hibánk.

Talán írok is egy verset erről a nagyszerű jelenségről,már várom!

Olyan kellemes eseményben volt részem,hogy muszáj megosztanom.Amikor ma délben már gurultam ki a bicómmal a kapun,megláttam a főnökömet,épp felém tartott,és közben telefonált. Elkezdtem teleképpel vigyorogni,mert már vártam,hogy mit szól be,ugyanis Péter imád csipkelődni.Viszont nagy meglepetésemre így zárta le a telefonbeszélgetést: " Most le kell tennem,mert Minka rám mosolygott,és teljesen levett a lábamról." Áááá,ezt sosem vártam volna tőle,annyira kedves volt!:D

My favorite drug

Lauri a She's a Bomb névvel jelzett mellélövése után kiadott egy új dalt,új klippel,ami a My favorite drug címet kapta. A She's a Bombhoz képest ez a szám fokozatokkal elviselhetőbb,a klip pedig nekem nagyon tetszik. Ez a klip letisztultabb,szebb a képi világa,egyszerűbb is,élvezhetőbb. Míg az előző klip ötlete Lauri agyszüleménye,a legújabbat Eero Heinonen rendezte,aki a Rasmus basszusgitárosa,és a nevéhez fűződik a Walker című nem nagyon ismert film. De állítólag jó,és egy napon remélem eljut kis hazánkba is.

Engem nagyon szórakoztat,hogy miközben a szöveg arról szól,hogy " te vagy a kedvencem,szeretlek" stb...az Amandának öltözött alakok simogatják,óvják,aztán szétcsapkodják a kis kütyüket,amikhez az ember kötődhet. A végén pedig Lauri feje... na hát az telitalálat,igazán mókás eleme a videónak! Belegondoltam,hogyha én a kedvenc drogjaimat hasonlóképp kivégezném,nem is tárgyak,hanem inkább emberek lennének az ütő útjában...Az egész Rasmus,Vajk,Schroti,ééés még sorolhatnám. De ők mind annyira kedvesek nekem,sosem verném szét őket.:D:D:D

Egyébként Lauri átnevezte a szólóprojektjét Amandára,ami az ő elmondása szerint azért történt,mert a projekt mögött több személy áll,és nem fémjelezheti csak önmagával. Annyira életképtelen ez a név,Amanda. Jó,tudom ,hogy kis fura izéről nevezte el,ami számomra behatárolhatatlan nemű lény,mert az egyik klipben még tojást rak(???),a másikban pedig valahol Amerikában dorbézol egy csapat szajhával... jó,nekem mindegy végül is,de az egész projekt olyan szürreális,(hogy egy szép szót is tartalmazzon ez a bejegyzés). Bárhogy is alakul ez a Lauri-féle kicsapongás,nem számít,mert engem leginkább a Rasmus érdekel.:)