Pilinszky-Szabó Balázs

Szabó Balázs Bandája: Ne félj
Annyira brutálisan fantasztikus ez a szöveg.Nem igazán olvastam eddig Pilinszkyt,de úgy érzem,kell.Ezek után meg pláne.Balázsék pedig nagyon szépen becsomagolták(dallamot adtak neki).Sok verssel kellene ezt tenni,hogy a modern nép gyermekei is be tudják fogadni.

Pilinszky János:Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
 

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

Annyira hiányzik...

Most tisztázom a helyzetet előttetek is kedves olvasóim.
Múlt héten elértem egy olyan mélypontot az életemben,amikor úgy éreztem,hogy olyan mindegy,mit teszek...a következményei sosem fognak érdekelni. Kedden ugyanis megműtöttek,egy kisebb daganatot szedtek le az arcomról,s mikor megláttam este kötéscserénél a heget,egy órán át sírtam a fürdőszobában,egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt,hogy egy csaknem cseresznyemag méretű,fél centi mély lyuk van az arcomon 20 évesen.Nem akartam elfogadni,hogy  megcsúnyuljak,előttem az élet,és nem hiszem,hogy megérdemlem ezt. szóval sírtam és bőgtem és szenvedtem,másnap a suliban többen is megjegyezték,nem vagyok valami jó állapotban...aztán mire hazaértem,annyira be voltam  lassulva,lépni alig bírtam... aztán lepihentem.

Arra már nem emlékszem,de talán  kedden  nem bírtam tovább,és írtam K.-nak,hogy mi újság vele.Kibökte a drága szívem,hogy ezen a héten elutazik Frankfurtba és Párizsba.Áhh...sebaj,mondom,én is ellógom a sulit a héten,de végül is nem fogom.Nem vagyok hajlandó megfutamodni a kötelességeim elől.mert ez nem játék,itt már tényleg magamért tanulok.

 Aztán utána,mert már annyi ideje fojtom magamba a dolgot,kis burkolással,de közöltem vele a helyzetet.Amire azt írta,hogy személyesen beszéljük meg.Én is személyesen akartam elmondani..De nem tudtam tovább megtartani,ráadásul pontot akartam tenni a dolgok végére.Úgy hittem,ez is csak egy hóbort,és ha elmondom neki,akkor elmúlik.DE nem múlott,és -sajnos vagy nem sajnos-egyre erősebb. Nincs pillanat,amikor ne túráztatnám az agyamat a dolgon.Igen,parázok.Nem tagadom.Tanulni se tudok normálisan,aludni se,enni se, társasági életet élni se....egyszerűen kikészülök. Emellett persze felettébb élvezem azt,hogy a szívem végre érez,azt pedig mégjobban,hogy végre NEM RAJTAM MÚLIK a dolog.Hiszen az utóbbi időben nekem kellett erős védelmi vonalakat kialakítanom magamban az ellenkező nem próbálkozásaival szemben..Tényleg rossz elutasítani valakit.De az mégrosszabbul esett,hogy nem tudtam szeretni.Senkit. Szóval ez van.És ahogy ismerem magunkat,még így lesz minimum 2 hétig.Néha azt kívánom,bárcsak sose találkoznánk,mert azért egy ilyen dolgot megbeszélni nem egyszerű egyikőnknek se.Kivéve,ha fordított lenne a helyzet,én nyugodtan kezelném az ügyet,az fix.


Legszívesebben belinkelném ezt az egész rohadt blogot neki,és hagynám,hogy megismerje minden gondolatom...

Álomvilágom új rózsákat hajt

Republic-Igaz volt minden szó
Nah,eluralkodott rajtam az,aminek nem kellett volna.
De ez már olyan szinteket feszeget,hogy félek túl nagyot fogok esni. Hiányzik,pláne hogy tudom,milyen messze van tőlem. Ez a dal pedig tökéletesen leírja,mi jár a fejemben...napok óta.
Igaz volt minden szó, bennem élsz.
Igaz volt minden szó, elkísér.


Át minden hajnalon, át minden életen.
Engedd, hogy így legyen, ne mondd azt kedvesem,
Ne mondd, hogy ég velem!


Nézz rám! Rám nézz!
Ne kérdezd honnan, ne kérdezd miért!
Rám nézz, nézz rám!
Mindig így marad örökre már!


Igaz volt minden szó, bennem él.
Igaz volt minden szó, elkísér.


Nem hittem, hogy így lehet
Túl későn érkezett.
Fáj minden gondolat, hazudni nem szabad,
Bárhogy fáj.


Nézz rám! Rám nézz!
Ne kérdezd honnan, ne kérdezd miért!
Rám nézz, nézz rám!
Mindig így marad örökre már!


Fáj minden gondolat, fáj minden pillanat.
Én mégis elhiszem, engedd hogy így legyen!
Ne mondd, hogy ég velem!

Pillanatkép

Mester Tamás. Altass el

Lehet,hogy  a szerelmet művészként kellene megélnem.Úgy,ahogy régen.Csendben, önmagamban elintézve, rímekbe vagy dallamba zárva.

Waiting for an answer

Ha van egy ember,akit kedvelünk,bárki legyen az, vajon ér annyit,amennyit beleképzelünk? Vajon többet képzelek-e bele,mint amennyi? És megéri-e gondolni rá, vagy vakon bízni benne? Főleg ha "barátságot" esküdtünk egymásnak, és még SOSEM volt próbára téve a kötelék,akkor túléli az első,legnehezebb próbát? 

Kételkedem,úgy érzem nem fogja.Megsért,és én is megsértem őt...talán.Vagy csak én nem veszem észre,és ő folyamatosan sérteget...ez olyan,mint amikor a ló mozgását sok kis képben lefotózzák,folyamatosan egymás mellé ragasztják egy körbe,és ha megpörgeted,úgy néz ki,mintha valóban mozogna,pedig azok csak állóképek... ámítás...és minden ámítás után jön a nagy huppanás a földre,majd a csalódás.De én nem akarok ilyenek miatt szenvedni,ezért sürgetném  a választ,de nem hagyja.Nem is akar válaszolni a kérdésemre talán.Sőt,talán én sem akarom megkapni a választ,de utálom a nyitott kérdéseket.Lehet én tettem fel túl elhamarkodottan,vagy épp túl későn.