Megfejtettem, miért tartom vonzónak a zenészeket, színészeket.
Mert tökéletesen az ellentéteim.
Tegnap a Turbo koncerten a gitárost egy új srác helyettesítette, két hét alatt kellett betanulnia a repertoárt.
Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy ez a vonzó bennnük: gyorsan adaptálódnak a szituációhoz, állják a kihívást és bármikor képesek kiállni a közönség elé és teljesíteni.
A srác ott állt, fehér pólóban, magabiztosan és progmetált játszott egy olyan bandával, ami nem is az övé. Számomra ez lenyűgöző. :)
Ezzel szemben én képes vagyok lemondani 4 napon át minden progit, és még egy randit is azért, mert 2 cm2-en begyulladt az arcom.
Vagy 2 napos hétvégémet elbaszni a takarításra, mert tartok a bossy hisztispicsa lakótársam haragjától.
Kurva életbe, szabad akarok lenni.:D
2019. május 12., vasárnap
Életem legjobb Subscribe koncertje
Alapvetően irtózom a Subscribe-tól, de voltam pár koncertjükön. Persze mindig csak azért, mert a társaság úgy kívánta, hiszen kb. minden ismerősöm, barátom Subis valamennyire.
A Subi zeneileg nagyon jó, roppant színvonalas, csak egyszerűen sosem fogott meg.
De a Turbot nagyon szeretem, és Apey-val is jól elvagyok, szóval tegnap - az egésznapos fejfájásom ellenére - spontán vettem egy jegyet a koncertre, aztán jeleztem a barátoknak, hogy jöttömre kelet felől várjanak.
Turbora végül csak egyedül mentem, a többiek kint maradtak italozni. A gyógyszer leszedált, és valahogy nem voltam túl társaság-kompatibilis, ezért nem is rugóztam azon, hogy jobb lett volna-e velük maradni. Szóval végighallgattam a Turbot, de továbbra is szédültem, az agyam csökkentett módban működött, így hazafelé vettem az irányt.
Aztán belebotlottam egy másik ismerős társaságba, és csak ott ragadtam.:)
Apey jó volt, súlyos, de jó. Passzolt a hangulatomhoz. Amúgy meg tök vicces ember, nekem szimpatikus amit csinál, az arroganciájával együtt.
Aztán megérkeztek a barátok: L., a kertész páros, az olasz srác, az ausztrál srác, a brazil lány, az instagram lady, és egy corvinusos lány. Bennem kezdett hatni az alkohol, és mire észbe kaptam, a kertész lánnyal a tömegben masíroztunk a pogó felé. Én akkor már tudtam, hogy nincs menekvés. Csajszi egyébként őrültre itta magát és ezért iszonyat jót buliztunk. Ugráltunk, brutális hajrázást rendeztünk, ő még pogózott is. Kicsit féltettem, mert nem nagyon tudott magáról, én pedig felelősséget éreztem iránta.
Szuper volt a közönség - egy esetet kivéve -, a srácok (mert ahol mi tomboltunk, ott nem nagyon akadt csaj) nagyon figyelmesek voltak egymásra, ránk is. Ha szüksésges volt, visszatartották a tömeget, a megfelelő irányba lökték, akit kellett, vagy ha leesett valami a földre, biztonságosan megkereshették. Szóval le a kalappal előttük, ez kultur-pogo volt. :)
Néha felnéztem a Bálintra, hogy mizu, de lövésem nem volt, hogy éppen melyik dalt játsszák.Végül kikötöttünk az első sorban, aminek nem sok értelme volt, de miután egy fasz telibe öntötte a pólóm, a táskám és a kedvenc kabátom egy pohár sörrel, nekem már mindegy volt. Meg akartam keresni és szétkapni, de a haverjai elnézést kértek, meg ott is maradtak mögöttünk hátvédnek, szóval valamennyire egyenlítettek.
A végén visszamentünk a bázispontra, és a nap legjobb meglepetésével találtam magam szembe: eljött az évek óta nem látott, hipszer-szuper aranyos rasztra srác is. Egy tündér, mást nem is lehet rá mondani. Szóval jól megölelgettem végre. Zárkózott alak, nem nagyon jár el sehova, ezért is volt meglepő, hogy odacsöppent.
A rengeteg ugrálás következtében kijózanodtam, el is múlt a fejfájásom... szóval ez egy jó kör volt.
Összessgében remek napot zárhattam, rám is fért egy ilyen nagyközösségi élmény már.
A következő fevonás is hamarosan eljön: Szabó Balázsolás lesz mesteri fokon. Izgatottan várom, imádom.:D
Azért van ám kedvenc számom a Subitól. Ide is teszem tiszteletem jeleként, arra az esetre, ha egy rajongójuk is olvassa ezt a bejegyzést. :))
A Subi zeneileg nagyon jó, roppant színvonalas, csak egyszerűen sosem fogott meg.
De a Turbot nagyon szeretem, és Apey-val is jól elvagyok, szóval tegnap - az egésznapos fejfájásom ellenére - spontán vettem egy jegyet a koncertre, aztán jeleztem a barátoknak, hogy jöttömre kelet felől várjanak.
Turbora végül csak egyedül mentem, a többiek kint maradtak italozni. A gyógyszer leszedált, és valahogy nem voltam túl társaság-kompatibilis, ezért nem is rugóztam azon, hogy jobb lett volna-e velük maradni. Szóval végighallgattam a Turbot, de továbbra is szédültem, az agyam csökkentett módban működött, így hazafelé vettem az irányt.
Aztán belebotlottam egy másik ismerős társaságba, és csak ott ragadtam.:)
Apey jó volt, súlyos, de jó. Passzolt a hangulatomhoz. Amúgy meg tök vicces ember, nekem szimpatikus amit csinál, az arroganciájával együtt.
Aztán megérkeztek a barátok: L., a kertész páros, az olasz srác, az ausztrál srác, a brazil lány, az instagram lady, és egy corvinusos lány. Bennem kezdett hatni az alkohol, és mire észbe kaptam, a kertész lánnyal a tömegben masíroztunk a pogó felé. Én akkor már tudtam, hogy nincs menekvés. Csajszi egyébként őrültre itta magát és ezért iszonyat jót buliztunk. Ugráltunk, brutális hajrázást rendeztünk, ő még pogózott is. Kicsit féltettem, mert nem nagyon tudott magáról, én pedig felelősséget éreztem iránta.
Szuper volt a közönség - egy esetet kivéve -, a srácok (mert ahol mi tomboltunk, ott nem nagyon akadt csaj) nagyon figyelmesek voltak egymásra, ránk is. Ha szüksésges volt, visszatartották a tömeget, a megfelelő irányba lökték, akit kellett, vagy ha leesett valami a földre, biztonságosan megkereshették. Szóval le a kalappal előttük, ez kultur-pogo volt. :)
Néha felnéztem a Bálintra, hogy mizu, de lövésem nem volt, hogy éppen melyik dalt játsszák.Végül kikötöttünk az első sorban, aminek nem sok értelme volt, de miután egy fasz telibe öntötte a pólóm, a táskám és a kedvenc kabátom egy pohár sörrel, nekem már mindegy volt. Meg akartam keresni és szétkapni, de a haverjai elnézést kértek, meg ott is maradtak mögöttünk hátvédnek, szóval valamennyire egyenlítettek.
A végén visszamentünk a bázispontra, és a nap legjobb meglepetésével találtam magam szembe: eljött az évek óta nem látott, hipszer-szuper aranyos rasztra srác is. Egy tündér, mást nem is lehet rá mondani. Szóval jól megölelgettem végre. Zárkózott alak, nem nagyon jár el sehova, ezért is volt meglepő, hogy odacsöppent.
A rengeteg ugrálás következtében kijózanodtam, el is múlt a fejfájásom... szóval ez egy jó kör volt.
Összessgében remek napot zárhattam, rám is fért egy ilyen nagyközösségi élmény már.
A következő fevonás is hamarosan eljön: Szabó Balázsolás lesz mesteri fokon. Izgatottan várom, imádom.:D
Azért van ám kedvenc számom a Subitól. Ide is teszem tiszteletem jeleként, arra az esetre, ha egy rajongójuk is olvassa ezt a bejegyzést. :))
Semleges úton
Ráuntam az életemre,
Erre a hazug, mocskos végtelenre,
Hol mások élik az álmaimat,
És rejtenem kell vágyaimat,
Hol hiányt érzek, hogyha kapok,
S nem elég jó, amit adok.
Én ezt nem bírom már.
Rám szürkül a szoba fala,
Lélegzetem annak minden zaja.
Egy a kulcsa, ki-be járok
Új lakót már nem is várok.
A reggel, ahogy hagytam, ott marad.
A jegyzet az asztalon estig ott ragad,
Nem mozdul itt már az árnyék sem,
Csak a morzsa sercent, ahogy ráléptem.
Akár le is takarhatnám
fehér lepellel,
Hiszen le is zavarhatnám
egy-két levéllel.
Hisz nem függ tőlem semmi
Így könnyebb tovább menni
Egy semleges úton,
Fehér színű fákkal.
...
Erre a hazug, mocskos végtelenre,
Hol mások élik az álmaimat,
És rejtenem kell vágyaimat,
Hol hiányt érzek, hogyha kapok,
S nem elég jó, amit adok.
Én ezt nem bírom már.
Rám szürkül a szoba fala,
Lélegzetem annak minden zaja.
Egy a kulcsa, ki-be járok
Új lakót már nem is várok.
A reggel, ahogy hagytam, ott marad.
A jegyzet az asztalon estig ott ragad,
Nem mozdul itt már az árnyék sem,
Csak a morzsa sercent, ahogy ráléptem.
Akár le is takarhatnám
fehér lepellel,
Hiszen le is zavarhatnám
egy-két levéllel.
Hisz nem függ tőlem semmi
Így könnyebb tovább menni
Egy semleges úton,
Fehér színű fákkal.
...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)