2014. július 12., szombat
Diplomaosztó...
Lesz. Csütörtökön. De annyira szánalmas ez az egész. Se talár, se sapi, talán még kesztyű sem. Ja és meghívó sem. Ugye, hogy ugye?:D Sanyarú a BSc-s élete. Annyira nincs kedvem hozzá. Azt sem tudjuk, hova ülünk majd, azt sem tudjuk hogyan, miként lesz... és a többiek sem kérdezősködnek. Mi ez a nagy laposság? Hányingerem van a gondolatától is...de muszáj elmenni, meeert én vagyok anyámék egyetlen "diplomás" gyereke. Nehezemre esik elmenni oda.
Telefonhalál, bókok, vágyak, állásinterjú...
Nos, az utóbbi 2 héten minden összejött, ami összejöhet egy szolgáltató és szolgáltatással kapcsolatban. Ezért visszajöttem Pestre, mert itt minden működik, vagy legalább meg lehet szerelni. Hétfőn meghalt a telefonom, 2 év után, sőt kevesebb, mint két év. De szerencsére ismerek egy bennfentest, aki 5 perc alatt megcsinálta. Valamely adatok elvesztek... már az ilyen dolgok miatt többször vérzett a szívem, mára már nem érdekel.
Mókás volt az is, ahogy ez lezajlott. Bementem az üzletbe, ahogy az ismerősömet kellett lehívatnom az egyik ügyfélszolgálatos csajjal. Hát a három közül nem beleválasztottam a legrosszabba? Odamentem, elmondtam mit szeretnék, a nő pedig gyilkos pillantást vetett rám. Gondolom azt várta, hogy elhalványulok, de neeeem. Miközben hívta a fentieket, mosolyogtam rá bőszen, és biccentettem a fejem, amit eredetileg köszönetként szántam, de olyan jól sikerült, hogy kb. azt jelentette, hogy "Igen, hívjad szépen csak le!":DDDDDDD
Később megtudtam, hogy eléggé házsártos az a nő. Meg azt is megtudtam, hogy a srácok kiszúrtak fentről engem, amikor az üzlethelyiségben mintegy unaloműzésként próbálgattam a telókat és tableteket, és spant azzal nyaggatták, hogy mutasson be.:D Jól esnek ezek a kis történtetek, szavak, megnyilvánulások. Nőből vagyok na, szükségem van a pozitív visszajelzésre!:D
Ja, és arra rájöttem, hogy még mindig nem kellenének ilyen csúcs szuper készülékek. Egyszerűen feleslegesen sok funkcióval vannak ellátva, átlagos ember ki se tudja használni, aztán kidob rá 100-200 000 pénzt, mert menő akar lenni. Nemhogy nekem adná az árát, és elmehetnék Finnországba belőle.:D
De most komolyan... nem boldogítanának ezek a dolgok. Ahogy mondjuk az arany, ezüst ékszerek sem, de még olyan pasira se vágyom, aki BMW-vel vagy Porscheval jár. Jó nekem a BKV. XD
Persze nekem is vannak olyan vágyaim, amik magasabb költségűek lennének. Például nagyon szeretnék egy elektroakusztikus gitárt. Lehetőleg olyat,mint Laurié, bár ez a vágy kezd háttérbe szorulni.
Szeretnék egy nagyon jó fényképezőgépet, tényleg jó vakuval és cserélhető objektívekkel. Jó lenne egy kicsi kocsi is majd a későbbiekben. Jelenleg a Fiat 500-as a szívem csücske.
Finnországba akarok menni, de az egyik útitársjelölt még várat magára. Csakhogy így elfogynak az olcsó jegyek! Velem szúr ki! Ha ilyen fontos célokról van szó,utálok másra várni. Amúgy tuti nem jön, logikus.
Voltam állásinterjún. Érdekes hely. Első körben 3 hónapig ingyen akartak dolgoztatni. (??????????) A mai világban hogy lehet ilyet kérni egy embertől?:D Röhejes. Aztán a második körre is visszahívtak, ahol már havi 80 ezer Ft-ot ígértek. Hááát ,az sem jogszerű, hiszen tudtommal több a diplomás bér. Jó persze, én simán örültem volna eleinte 80 000-nek is, de... elkezdtem kételkedni ebben a cégben. Azaz alapítványban. Azt mondták, dolgozzak 40 órát biztosan, de kötelezően túlórázzak is. Végül azt is említették, hogy az esetleges többletjutalmat csak december után kapnám meg. Semmi garancia nincs semmire.
Behívtak egy másik lányt, aki ránézésre nagyon kiegyensúlyozott volt, de emellett agyhalott is. Ültünk a kanapén, várva valamelyik állásinterjús szörnyet, és oda akartam nyújtani neki a házirendet és szerződés másolatát, hogy olvassa végig. Ő meg csak ült, meglepődött szemekkel nézett...semmi köszi, semmi érdeklődés...hozzá se nyúlt. Aztán jött mindenki rémálma, az utolsó személy, egy exközgázos, fiatalos, ám szellemileg és lelkileg öreg, kiégett nő, aki halál unottan, szemkontaktus nélkül, parancsolgató hangnemben szólt hozzám. Nagyon frusztrált volt, és úgy tűnt, nála ez általános állapot. Határozottan zavarban éreztem magam a közelében.
Addig nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e ott dolgozni, vagy sem. De ez a nő...ez egy fúria. Beszélgettünk, láttam rajta, hogy erőlködik, hogy visszafogja a bunkóságát, de nem nagyon sikerült. De persze én ezt lazán kezeltem, nem hagytam, hogy megtörjön, de közben azt kívántam, hogy soha többé ne kelljen ezt a nőt látnom. Hogy van az, hogy a pasik rendesebbek, mint a nők? Azzal a sráccal olyan jól elbeszélgettünk, aki felkeresett az állással kapcsolatban. Egy nagyon szimpatikus, jóra való srácnak tűnik. Az ilyen éles különbségek mindig emlékeztetnek, miért rühellem a nők nagy százalékát.
Ááá, tegnap vettem egy egeret, mert apu lenyúlta az enyémet. Nem baj, ez illik a laptopomhoz. Ja igen, pendrive-ot is vettem, mert Apuét megtámadta egy kis buzeráns vírus, ami RECYCLING néven jelenik meg egy mappában. Azt csinálja, hogy gyakorlatilag láthatatlanná és elérhetetlenné tesz minden pendrive-on lévő fájlt. Mi is csak Linux oprendszerrel tudtuk kihalászni őket. Mindenképpen szükséges a biztonsági mentés. Hiába mondom a családnak, most talán beismerik.
Mókás volt az is, ahogy ez lezajlott. Bementem az üzletbe, ahogy az ismerősömet kellett lehívatnom az egyik ügyfélszolgálatos csajjal. Hát a három közül nem beleválasztottam a legrosszabba? Odamentem, elmondtam mit szeretnék, a nő pedig gyilkos pillantást vetett rám. Gondolom azt várta, hogy elhalványulok, de neeeem. Miközben hívta a fentieket, mosolyogtam rá bőszen, és biccentettem a fejem, amit eredetileg köszönetként szántam, de olyan jól sikerült, hogy kb. azt jelentette, hogy "Igen, hívjad szépen csak le!":DDDDDDD
Később megtudtam, hogy eléggé házsártos az a nő. Meg azt is megtudtam, hogy a srácok kiszúrtak fentről engem, amikor az üzlethelyiségben mintegy unaloműzésként próbálgattam a telókat és tableteket, és spant azzal nyaggatták, hogy mutasson be.:D Jól esnek ezek a kis történtetek, szavak, megnyilvánulások. Nőből vagyok na, szükségem van a pozitív visszajelzésre!:D
Ja, és arra rájöttem, hogy még mindig nem kellenének ilyen csúcs szuper készülékek. Egyszerűen feleslegesen sok funkcióval vannak ellátva, átlagos ember ki se tudja használni, aztán kidob rá 100-200 000 pénzt, mert menő akar lenni. Nemhogy nekem adná az árát, és elmehetnék Finnországba belőle.:D
De most komolyan... nem boldogítanának ezek a dolgok. Ahogy mondjuk az arany, ezüst ékszerek sem, de még olyan pasira se vágyom, aki BMW-vel vagy Porscheval jár. Jó nekem a BKV. XD
Persze nekem is vannak olyan vágyaim, amik magasabb költségűek lennének. Például nagyon szeretnék egy elektroakusztikus gitárt. Lehetőleg olyat,mint Laurié, bár ez a vágy kezd háttérbe szorulni.
Szeretnék egy nagyon jó fényképezőgépet, tényleg jó vakuval és cserélhető objektívekkel. Jó lenne egy kicsi kocsi is majd a későbbiekben. Jelenleg a Fiat 500-as a szívem csücske.
Finnországba akarok menni, de az egyik útitársjelölt még várat magára. Csakhogy így elfogynak az olcsó jegyek! Velem szúr ki! Ha ilyen fontos célokról van szó,utálok másra várni. Amúgy tuti nem jön, logikus.
Voltam állásinterjún. Érdekes hely. Első körben 3 hónapig ingyen akartak dolgoztatni. (??????????) A mai világban hogy lehet ilyet kérni egy embertől?:D Röhejes. Aztán a második körre is visszahívtak, ahol már havi 80 ezer Ft-ot ígértek. Hááát ,az sem jogszerű, hiszen tudtommal több a diplomás bér. Jó persze, én simán örültem volna eleinte 80 000-nek is, de... elkezdtem kételkedni ebben a cégben. Azaz alapítványban. Azt mondták, dolgozzak 40 órát biztosan, de kötelezően túlórázzak is. Végül azt is említették, hogy az esetleges többletjutalmat csak december után kapnám meg. Semmi garancia nincs semmire.
Behívtak egy másik lányt, aki ránézésre nagyon kiegyensúlyozott volt, de emellett agyhalott is. Ültünk a kanapén, várva valamelyik állásinterjús szörnyet, és oda akartam nyújtani neki a házirendet és szerződés másolatát, hogy olvassa végig. Ő meg csak ült, meglepődött szemekkel nézett...semmi köszi, semmi érdeklődés...hozzá se nyúlt. Aztán jött mindenki rémálma, az utolsó személy, egy exközgázos, fiatalos, ám szellemileg és lelkileg öreg, kiégett nő, aki halál unottan, szemkontaktus nélkül, parancsolgató hangnemben szólt hozzám. Nagyon frusztrált volt, és úgy tűnt, nála ez általános állapot. Határozottan zavarban éreztem magam a közelében.
Addig nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e ott dolgozni, vagy sem. De ez a nő...ez egy fúria. Beszélgettünk, láttam rajta, hogy erőlködik, hogy visszafogja a bunkóságát, de nem nagyon sikerült. De persze én ezt lazán kezeltem, nem hagytam, hogy megtörjön, de közben azt kívántam, hogy soha többé ne kelljen ezt a nőt látnom. Hogy van az, hogy a pasik rendesebbek, mint a nők? Azzal a sráccal olyan jól elbeszélgettünk, aki felkeresett az állással kapcsolatban. Egy nagyon szimpatikus, jóra való srácnak tűnik. Az ilyen éles különbségek mindig emlékeztetnek, miért rühellem a nők nagy százalékát.
Ááá, tegnap vettem egy egeret, mert apu lenyúlta az enyémet. Nem baj, ez illik a laptopomhoz. Ja igen, pendrive-ot is vettem, mert Apuét megtámadta egy kis buzeráns vírus, ami RECYCLING néven jelenik meg egy mappában. Azt csinálja, hogy gyakorlatilag láthatatlanná és elérhetetlenné tesz minden pendrive-on lévő fájlt. Mi is csak Linux oprendszerrel tudtuk kihalászni őket. Mindenképpen szükséges a biztonsági mentés. Hiába mondom a családnak, most talán beismerik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)