Bizony. Egyre nagyobb tiszteltet érdemel ki tőlem az egyik tanárunk. Az óráit még fáradtan is mindig teljes figyelemmel tudom végigkísérni. Jó hallgatni őt, mert nagyon elhivatott. Ha tudom, hogy ő van, nála írtam volna a szakdolim. De még van erre lehetőség. Alapvetően is szimpatikus, rendes, mókás kis örök fiatal. Ja és nagyon határozott. Meg is néztem, hogy ki ő, mi ő ,és meglepetten olvastam, hogy abba a bizonyos 1979-es közösségbe tartozik, amit én oly nagyon szeretek, de ezt már biztos fejtegettem korábban is. Fiatalosabb, mint Lauri, ezért tippelni se mertem volna,hogy ennyi idős.
Van még egy olyan férfiember, akire igencsak felnézek, csak sajnos nem ismerem őt. Ő Szabó Balázs, tudjátok, az az érces hangú kis fiatalos energiabomba, aki hál' Isten kibújt FankaDeli árnyékából. (Megjegyzem, hogy ő pedig 1978-ban született- ami szintén fontos "évjárat" az életemben. ) Hétvégén ott voltam a bandájának 5 éves szülinapi koncertjén, ami olyan hosszú volt, hogy a lábamon alig álltam, de ő...még az utolsó számot is végigugrálta. Számomra most ő a hétköznapi szuperhős. Vagy nem is hétköznapi? :) Köszönöm az élményt Balázs, azóta is a hatása alatt vagyok.:)
