Produktív

Lassan már 2 éve nem látott, több mint fél éve némaságba burkolózó ismerősöm írt egy sort érdeklődve hogyanlétemről. Ennyi idő után inkább ne. Az elhagyás fájdalmas, pláne ha nem érted, miért. Valahogy elfogadtam, hogy nem kíváncsi rám, most meg már azt nem értem, miért ír. Őszintén szólva keserűséget okoz. Hagyjon inkább.

Senkit nem érekel, hogy ma nagyon ügyes voltam. Végre vettem izzókat a kecóba, a magam 153 centis magasságával ügyesen be is csavartam a lámpatestbe őket, le sem estem, meg sem haltam és még fény is van. Aztán még ablakot is szereltem ma! Kibaszott büszke vagyok magamra.

No meg Lauri profiljától kaptam egy "Lelkes rajongó" címet. Úgy, hogy előtte kommentben beszóltam valamit neki. Hát ez kell ahhoz, hogy elismerjenek, nem is 15 év ádáz rajongás?:D

(Jó, jó, gondolom ezt úgyis valami algoritmus szabályozza ki milyen jelvényt kap.)

Fuh, túlestem a lánybúcsús bevásárláson. Rám hárult a tiara, a férjhez menős szalag, a kitűző és - ezt figyeld, olvasóm - a fütyi alakú szívószál beszerzése. Hát fizikai fájdalmat éreztem, amikor ezt a sok egyszer használatos, silány minőségű szemetet meg kellett vennem többezer Ft-ért, szennyezve a környezetet, és roppant mód kínos is volt az egész. Úr isten. Ez a leánybúcsú lényege? Akkor én többet nem akarok ilyen eseményre menni. Már most utálom az egészet.

Mi lesz, azt nem tudom

Sok dal, vers szól a hazatalálásról, amit én egyáltalán nem érzek át. Nekem nem haza, hanem észhez kell térnem.

Sokat gondolkodom a jövőmön, lesze-e indíttatásom, lehetőségem és merszem valakihez kötődni? De végül is minek kockáztatnám az érzelmi biztonságom. Nincs több erőm és lehetőségem újabb 2-3 éven át nyüglődni egy balul elsült kapcsolat miatt.

Ismeretségi körömben éppen egy csomóan szakítanak, válnak, eljegyzéseket bontanak fel. Csak egy kérdést tennék fel nekik: Megérte?

De, de szeretnék szerelmes lenni, boldog lenni, társra lelni, élvezni, hogy van egy másik felem. Lehetne ezt egy életre kérni? Mert akkor belevágnék.

Mindegy is, az élet más területein is rosszul áll a szénám, nem fektethetek ebbe energiát.

Szerettem volna megműttetni a szemem, de összeszedtem egy szaruhártya gyulladást. És a gyógyulást követően egy hónapra újból.

Megszűnik a munkahelyem, erőfeszítéseket kell tennem, hogy legalább valami közepesen kevésbé szar helyet találjak magamnak még idén, ahol még az introvertáltságom is tolerálják.

Lesz egy lánybúcsú, amit még nem érzek olyan óriási kalandnak, aztán egy esküvő, amire szerelmes verset kellett volna írnom. Sajnos nem érzek ilyesmit, már azt sem tudom milyen az, így képtelen voltam egy ilyen vers megírására.

Október 18-án jön az év csúcspontja, a Rasmus koncert. Hát nyilván nem én nyertem a személyes találkozó lehetőségét. Még nem hangolódtam rá, pedig tavaly ilyenkor már teljesen megőrültem.

Mi lesz, ha már ez sem lelkesít? Mi lesz, ha feladom a célom, hogy találkozzam velük?
Elkezdtem egy depresszióról szóló könyvet. Remélem, végigküzdöm rajta magam és tanulok belőle.
Nem akarok melankolikus lenni, fiatal vagyok és egészséges, nincs időm megszürkült zombit játszani az élet helyett.

Remélem, minden a jó irányba változik hamarosan. Főleg én.

lángocskák

Kezd kristályosodni, milyen pasira vágyom. Rájöttem, csípem a kompakt férfiakat. Van néhány művész, akik tündöklésükkel melengetik a szívemet. Nem tudom, mi lehet a közös bennük, de úgy érzem jó szemem van a tehetség és az esztétikus jelenségek kiválogatásához.:D

Taron Egerton

Molnár Áron

Szente Vajk

Szabó Balázs

Lengyel Tamás

Lauri