Keresés ebben a blogban

2013. március 23., szombat

Finnem

Óóó,hogy a manóba nem beszélgetek vele többet? Pedig vele mindig nagyon jól elvagyunk.Évek óta van már egy finn MSN/levezelző/chatelő( ezek továbbgondolt formái)ismerősöm, egyidős velem,és nagyon sokat beszélgettünk korábban,mielőtt egyetemista lettem.Sokat tanultam tőle Suomiról,és mindig feldobott,ha kommunikálhattunk.Ma éppen rám írt,segített a Chrome-ot rendbe hozni,aztán többórás beszélgetés kerekedett belőle,és nagyon jó dolgokról beszéltünk.Drága finnem,úgy szeretlek!:D

2013. március 21., csütörtök

Kis boldogság a világ végén

"Száműzetésemben" és ebben a nem túl szép időben valaki segít túlélni,valami segít önmagam újra és újra megtalálni.
Épp most töltöm a napom legszebb pillanatait,amikor hallgatom Petit énekelni. Ááááá...
Végre rákerestem és sikerült egy,a Custom Shop nevű formációt bemutató oldalt találni,ahol 3 dalocska hallható.Nagyon aranyosak.De tényleg.:))
Hallgassátok ti is,annyira jó!:D Főleg az Otthonról dal érinti meg a lelkem.Annyit még hozzáfűznék,hogy Peti hangja ehhez a stílushoz tán erőteljes,de ahogy beszédben is tud lágyítani a hangján,szerintem itt se okozna problémát.
http://mymusic.hu/customshop
http://mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=2458
Az Így lettem én... reggaes beütéssel,vonósokkal nagyon meglepő és jó,mégis nekem a közönségtalálkozón hallott akusztikus változat jobban tetszik. Sokkal érettebb,fennköltebb.:) De legalább már ki tudom venni a dalszöveg minden szavát.:D

2013. március 18., hétfő

A kis herceg

    Újra elolvastam- kb. 7-10  év után- A kis herceget. Emlékszem,akkor nagy hatással volt rám,megértettem mindent, viszont az első néhány oldallal,amikor a felnőttek és gyerekek közti különbségről ír,nem tudtam megbarátkozni. Talán mert gyerek voltam,és az pont nem nekem szólt.Viszont most,ennyi idősen az a rész is értelmet nyert.Mert felnőttem.
    Most újra tudom,miért olyan nagyszerű ez a mű. Tele van metaforákkal,tényekkel, rávilágít az emberi hibákra és pozitívumokra. Ez az a könyv,amit szívesen adnék ajándékba egy olyan embernek, aki számomra nagyon fontos. Még nem tudom biztosan,hogy ki az,de ha eljön az ideje,érezni fogom.
    Anno drága szüleimet akartam rávenni,hogy olvassák el,de csak nem hajlottak rá.Pedig akkoriban rövid idő alatt több családtag is elbúcsúzott a földi léttől,és igazi gyógyír lett volna a lelküknek.

A mai énemet a következő sorok érintik meg a legjobban:


"Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék."

Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!" "


"- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...- Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna! "


Egyébként ha valaki kedvet kap hozzá,ITT megtalálható a mű.:)

2013. március 17., vasárnap

talány

Szóval,ma nagy-nagy sikerélményem volt, megszereltem egyedül a kazánajtót,yeeee!:D
Aztán jött a pofon,unokahúgom megint negatívan reagál rám.

Ezt nekem már furcsa:
 értek az állatokhoz, beszélek a "férfiak baráti nyelvén", megszerelek egy kazánajtót,vagy képes vagyok kevés gondolkodással rájönni pl. egy gép hibájára, de nő létemre a gyerekekkel nem tudok egy húron pendülni. De miért nem?:D