A Rasmus folyamatosan elvarázsolva tart. A találkozás óta egyszerűen agymosott vagyok. Mellesleg ma este ehhez az állapothoz hozzásegít egy pohárnyi jó kis Zinfandel. Ez az idei felfedezettem, a kedvenc borom.
Amúgy véletlen műve, de ez pont Kaliforniából származik. Vinnem kellett volna ilyet Laurinak, vagy hozhatott volna nekem. XD
Annyira összejött most minden, hogy már finnül énekelek.:D
Holnap pedig szintén meetingelek a számomra most number one hazai kedvenc zenészkémmel.
Legyen örökké október, legyen örökké borgőzös! Na jó, én pia nélkül is különös biokémiai folyamatok rabja vagyok, és ez csodálatos. Nagyon jó így. Soha rosszabb élethelyzetet!
Közben dobálják ki az újabb dalokat, amit a Väin elämää kapcsán dolgozott fel Lauri/Rasmus, és elég jól elvagyok velük. Tartják bennem a lelket.
Olyan jó mosolyogni, olyan jó elvonatkoztatni ettől a szarfos, omladozó magyar valóságtól, ahol... bárcsak ne kellene arra kényszerülnöm, hogy gyűlöljem ezt az országot.
Sail away, it's time to leave....
Persze idézhetném Adyt is. Ő is így érzett akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése