Avagy az első "igazi" bejelentett,fizető munkahelyem.
Helyszín: Nyugat-Magyarország,egy hűtőház.
munkakör: Zöldség-,és gyümölcscsomagolás.
Munkabér: 420 Ft /óra.
Munkaidő: hivatalosan 10óra/hét
valóságban: 10 óra/nap, 6-tól 16:00-ig,de gyakorlatilag már fél6-kor ott vagyok,és 5-kor tudok elindulni onnan.
Munkatársak:néhány magyar ember,főleg a vezetőségben, illetve néhány diákmunkás.Plusz erdélyi magyarok,románok.
Főnök: "Teknős." "Diktátor." "Tyúkanyó a tojásai felett." "Zsarnok."
Kedvenc munkatársak: egy volt általános iskolai ismerős,Sanyi bá,Béla,kamionsofőrök, aranyos erdélyi magyar pakolós srác,aki minden félórában szidja a munkáját,vagy énekelget.
Minka egyéni véleménye 2 nap barackpakolás után:
Ehhez a melóhoz túlképzett vagyok.
Kibaszott kizsákmányoló kapitalizmus !!!
Fáj a hátam.
Alig eszek valamit.
Szalagmunka.
Köcsög barackok.
Utálok hajnalban kelni.Eddig is utáltam.
Még mindig fáj a hátam.
Megfáztam.
A főnököt senki se szereti.Még a főnök se.
Agypusztulás:100%
Amit kihoz belőlem a munka: az állati én.
Amire szükségem van: METÁL.
Mi tartja bennem a lelket?
-Danira gondolok, dalok mennek a fejemben,néha dúdolgatok,készítgetem a lelkem arra,hogyha a főnök le akar alázni,akkor kinevetem,bármikor felmondhatok,kapok pénzt,munkatársak,tapasztalatszerzés nekem,tudom,hogy nem ilyen melóból fogok megélni.
Egy új világ nyílt ki előttem,ahol a gombát letörlik a gyümölcsről,és visszateszik a jók közé. Ja és a műanyag doboz,amibe szétosztjuk a gyümölcsöt nem más,mint"NEJLON TÁL".Vagy PEKI..Illetve a nap egy csoportos,velős fejleordítással kezdődik a következő szívmelengető és bizalomgerjesztő üzenettel:
"Rohadjon le a lába annak,aki rálépett a füvemre."
Keresés ebben a blogban
2012. július 14., szombat
2012. július 12., csütörtök
Moszkva tér
D. ajánlására megnéztem a Moszkva tér című filmet.Annyira budapesti! Nagyon tetszik.Mondjuk nem volt nehéz a 89'-es évet idéző környezetet találni.Azt hiszem ez a film azoknak nyújt élvezetet,akik már átélték azt,amit a szereplők is.Furcsa,de amikor gyerek voltam,még akkor is a filmből áradó hangulat uralkodott.Bár nem tagadom,én már az új kor gyermeke vagyok.:D Jó film,magyar viszonylatban nem egy elásni való darab,és a szereplőknek sosem kell szégyellni,hogy ezt egyszer bevállalták.De nem is egy nagyon kiemelkedő mű.Igazából itthon nem is tudnak jó filmeket készíteni.És ezzel a mondattal egy csomó embert felhúztam...de akkor is igazam van.
2012. július 9., hétfő
Amikor nem rajtam múlik...
Bárcsak mindenható volnék,és mindenhez profiként értenék,bárcsak meglátnám előre a rosszat,hogy elkerülhessük.Bárcsak meg tudnám óvni a szeretteimet a bajtól! De nem vagyok rá képes.Viszont most egy egész család aggodalmát érzem át.Apunak levágta az ujját a körfűrész ma délután.És nem voltam itthon,hogy segítsem,és most sem vagyok mellette.Még az icipici kis kétéves unokahúgocskám is ott van,bár aligha foghat fel ebből bármit is.De ő is érez. Az a helyzet,hogy tudom,hogy sem itt,sem ott,a kórházban nem rajtam múlik,hogy mi lesz...de ő az én apám.És rossz érzés,hogy az én apám,a törhetetlen,a feddhetetlen,a példakép nincs jól.Könnyek nélkül biztos nem bírnám,pedig azt hiszem mindig,hogy fel vagyok készülve mindenre.Pedig nem.Remélem,hogy jól végzik az orvosok a dolgukat.Mindennek rendben kell lennie.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)