Fight XD

Hát hiba csúszott a rendszerbe.Lakótársam pasija eljött,és ma elkezdett belém kötni,mert az uraságnak olyan kedve volt.Ez egy kicsit sok egy olyan embertől,akivel kb. 5-ször találkoztam,ráadásul idejön baszogatni engem a saját területemre.Eddig kis közvetlen normális gyereknek tűnt,de most olyan követelőző,parancsolgató,lenéző.Ja és okoskodik,az ilyenektől irtózom. Nekem ne parancsolgasson senki,én a magam ura vagyok és PONT. Igyekeztem nem durván reagálni a hülyeségeire,mert tudom,hogy barátnőmet zavarja,de határt azért mégis  kell húzni.Ha nem viselkedik rendesen,kikészítem.Nehogy a nyúl hordja már a puskát! Megtalálta a gyerek azt a pontot,amivel meg lehet őríteni.Ki nem állhatom,hogy ha azt mondják rám ,hogy gyerekes vagyok. Hogyan is állapíthatná meg végérvényesen ,hogy az  vagyok?Nem is ismer,baszki. Eddig tök jó fej voltam vele,nem tudom minek piszkált.De ha harc,hát akkor legyen harc!

Letűnt korok dallamai

Ma elég korán felkeltem,hallgattam a konyhában a rádiót. A sok modern popnyál után elkezdtek egy Guns 'n' Roses számot játszani.Annyira jól esett,hogy azt elmondani nem lehet! Igazából nem is szeretem annyira őket,de elgondolkodtatott a helyzet. Régen, 80-as 90-es években volt X banda,akik tényleg odatették magukat és a világon minden fiatal falán Metallica,Rolling Stones, G'n'R ,és még sorolhatnám milyen poszterek sorakoztak.

Mindenki egyetemesen imádta őket,volt kiért rajongani,összekötötte az embereket. Ha kifestetted magad Kiss-esre,akkor azt mondták,hogy de vagány vagy,és azt mondta egy másik Kiss-es,hogy igen,ez az arc az én táboromba tartozik.Lehet,hogy valaha a pulihaj és a szivárványos tarka cicanadrág volt a menő,és tényleg eléggé ratyi mai szemmel nézve,de volt benne valami megfoghatatlan és vonzó. Én sajnos nem tudtam egészen megélni ezt a korszakot.Nekem csak a néhányéves korombeli emlékek derengenek,a répagatyás korszak,amibe beleszülettem...de át tudom érezni.
Aztán dübörgött a popzene,piciként azt hallgattam,amit tesómék: Republic,Bikini,ja és egyik kedven számom volt Neoton Família átiratban a Babylon.Emlékszem,hogy utáltam a Modern Talkingot és a Bonbont. Apró kisiskolásként nagyon menő volt, divatos lett,hogy mindenki DJ akar lenni,és valóban egész jó bulikat raktak össze.Bátyám is szerzett keverőpultot,tehetséges is volt,de aztán mégsem lett DJ. A divat ekkor a sok oldalzsebes bő naci volt,majd  a trapéznadrág, és ha jól emlékszem a trapéz elengedhetetlen tartozéka a holdjáró/patkánytaposó/csótánytaposó bakancs vagy csizma,vagy a fene se tudja,mi volt az. Nekem is volt sokzsebes nadrágom,amit az első héten sikeresen kicsináltam technika órán:ráömlött a ragasztó.A "patkánytaposómat" sem kíméltem.Barátnőmmel bunkert akartunk építeni,és a nedves frissen szántott földön vágtunk át az erdőbe....a gyönyörű kék velúr bevonat tönkrement, az alapban 5-6 cm vastag talpon pedig még egy-két kiló föld is megragadt.Biztosan ilyen érzés lehet acélbetkós bakancsot is hordani.:D  Egyébként rohadtul kényelmetlen volt,mert a talpa nem is hajlott.

Volt egy bordó trapézom, felvettem énekkaros karácsonyi fellépésre.Gyertyát kellett tartani az előadás alatt,és miért is ne, ráfolyt a viasz.Soha többé nem lehetett azt a nadrágot normális alkalmakkor viselni.XD

Manapság persze jobban vigyázok a cuccaimra vagy legalább is remélem.:)Egyébként én megragadtam a trapéznadrágos korban,a répa szerintem egy undorító találmány,ki nem állhatom.Max. csőnadrág,az még belefér.

Szóval amiről eleve akartam írni az,hogy manapság nincsenek olyan nagy nevek a rock-felhozatalban,mint régen.Persze örülök,hogy változott a zene,mert mai emberként sokkal jobban befogadható számomra egy Ensiferum vagy egy Apocalyptica. 20 évesen azt kell mondanom,hogy én már megéltem a "rocker korszakom",és élveztem,szép volt,jó volt.Ez persze nem azt jelenti,hogy soha többé nem hallgatom,mert kb. nekem a metal olyan,mint a kenyér,alap táplálék.