Jó, fizikailag is kivagyok, de nem nagyon vannak érzéseim mostanság, kb. leszarok mindent.
Nem vált ki jó érzést egy csomó dolog, aminek elvileg kéne, és nincs is kedvem kapcsolódni az emberekhez. Egy csomó nehéz és feszültséget okozó dolgot ki sem mondhatok, amit érzek, mert nincs kinek. Szerintem elrontott ez a hülye közeg. Kérdeznek, mosolygok, bólogatok, mert céltalan bármilyen más irányú megnyilvánulás. Vergődik egy kolléga, és nem tudom beleérezni magam a helyzetébe. Megkérgesedtem. Lelketlen géppé váltam.
Felmondott próbaidő végén egy csaj, mindenki merengett,vekengett, én semennyire nem tudtam ebbe a gyászmunkába bevonódni.
Lehet, hogy mert már a 30. ember, akit be kellett tanítani és darab-darab. És bármi amit eddig építő szándékkel extra effortként beletettem a feladataimba, hát basznak rá.
