A fiók-költő kitekint

Még egy kicsit sertepertélek a magyar irodalom háza táján. Régen egyértelmű volt számomra, hogy költő leszek, hogy ez a hivatásom, a személyiségem sava-borsa. De pár éve már nem megy az írás, és az út, amin járok egész messze vitt a költészettől. Nagy hanyagság, hogy nem érdeklődtem a kortársak iránt. Talán mert mindig úgy éreztem, hogy a saját kis világommal egyedül vagyok és nem érthetjük meg egymást a többiekkel, hisz a költők olyan kelletlenül maguknak valók. No és persze azt is mérlegeltem, hogy a verseim nem annyira piacosak, ilyenből meg annyi van. 

Őszintén szólva fogalmam nincs, mi megy manapság az irodalmi szférában.

A tegnapi irodalmi est hatására azonban felmerült bennem a kérdés: lehetséges, hogy mégis ide tartozom? Ez lehet az, aminek annyira érzem a hiányát? Vajon itt találom meg újból a saját hangom?

Mindenesetre üdítő élmény volt a tegnapi Grecsó Krisztián - Szabó Balázs: Múzsasirató régi barátokkal közös est a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol dalpremiereknek is fültanúi lehettünk. Az egyik dalt rögzítettem is, de hogy ne érje szó a ház elejét, csupán ízelítőként egy kis részletet töltök fel ide. Hogy Te se maradj le a csodáról.😊

Grecsó - Szabó: Múzsasirató - Margó 2019

Grecsó Krisztián: 

MÚZSASIRATÓ

Ezen a hajnalon a múzsa
Megkapja a kegyelmet végre.
Rég nincs, ami fájjon, már unja:
A hajnali taxi a vége.

Nem fogy el, van emlékem elég,
És erőm, hogy enyém is legyen.
Annyi nőt megszeretni elég,
Mennyi magát szeretheti velem.

Ölelni tudok, de mert merek,
Mindig mindentől fájni fog.
Fehérvér, repedtfalú erek:
A kéj hát a halál. Rám vihog.

és még tartozik ehhez egy versszak,de csak várjátok ki, megéri.

Úgy bazsajgok a tegnapon. Aznap este nem csupán az előre megígért élménnyel gazdagodtam, hanem sokkal többel térhettem haza.

Egy találkozással, egy olyan tekintettel, ami az elmémbe égett, és sok-sok gondolatindító, motiváló érzéssel.

Kettősség bennem

Megszereztem a Csinszka életéről szóló könyvet, és ahogy egyre jobban haladok előre benne, egyre jobban félek is...hogy magamra ismerek.

De kell-e félni tőle? Ezért érdekel a könyv, és falom...tudni akarok mindent, és magam értékrendje szerint levonni a konklúziót Csinszka személyiségéről.


A költészetről más nézőpontból

No ugye, én imádom a verseket. Szabó Balázs Hasonlatok albumát hallgatom mostanság, közben beleásom magam régi költőink életébe, és úgy érzem, hogy szívesen tartoznék egy ilyen világba.
A vers egy csodás kifejező eszköze az érzelmeknek, és én is sokszor írtam így ki magamból a gondolataim...s most bajban vagyok, mert gyerekkori barátnőm kérése az, hogy az esküvőjére írjak egy verset a szerelemről, és annak minden szépségéről...

Megrémiszt a feladat, mert nem igazán bírok olyanról írni, amiben nem hiszek.

Nyomorult érzés, mert közben bele vagyok bolondulva szebbnél szebb szerelmi történetekbe. És persze nagyon örülök barátaim, szeretteim boldogságának. De nem hiszek abban, hogy a szerelem egy olyan nagyon nagyszerű dolog lenne. Aki olvasta korábbi bejegyzéseim, tujda, hogy elég földhözragadtan állok ehhez az egészhez.

Szóval most tépelődhetek jövő szeptemberig, hogy hogyan is lesz meg ez a kért vers...

Ihlethozó tüzes madarak

Az elmúlt napokban írtam egy új verset,ami nem is vers,inkább dalszöveg,ugyanis dalszövegek ihlették.
Pontosabban Schrott Péter dalszövegei,munkássága,személye.Bizony,most már bekerültem én is az ő bűvkörébe,bár egyáltalán nem állt szándékomban.Nem ismerem Őt,de amit látok belőle,ahogy nyilatkozik,gondolkodik,amit tesz,mind nagyon szimpatikus.Ráadásul amellett áll ki,ami nekem is a szívügyem: a rockzenéért. Azt gondolom,hogy követendő példát mutat,a maga módján amolyan próféta szerepet  tölt be egy olyan ügyért, ami egy adott rétegnek igazán fontos. Több ilyen emberre volna szükség a mai világban. Megfordult a fejemben,hogy elküldöm neki az alkotást,de arra jutottam,hogy nem nyaggathatom a privát szférájában ilyenekkel,bármennyire is jó fej.:D Ha az élet úgy akarja,akkor így is, úgy is eljut hozzá.

Íme Schrott Péter hatására készült legfrissebb irományom:

http://minkaversblogja.blogspot.hu/2013/01/ihlette-schrott-peter.html

Hoppá,hoppá

Ma itt volt a  kedvenc és egyetlen unokahúgom,reggeltől.Kis energiavámpír,úgy kidőltem utána.Lázasan,betegen is izeg-mozog,de imádom.!:D Tele van szeretettel,gyermeki ártatlansággal.Múlt héten ihletet kaptam tőle.Még alakulóban van a vers,de el fog készülni.

Olyasmit sejtek,sőt tudok, hogy K.-nak új barátnője van.Mondjuk már nem érdekel,mint pasi,de azért enyhén megrázó a hír.Sőt már sem barátként ,sem emberként nem érdekel Eddig tiszteltem,de már nem vagyok rá képes...Teljesen leírta magát a szememben.Nem utálom,dehogy.Csak megbántott.és ő volt az az ember,akiről sosem gondoltam volna,hogy megteszi. Úgy látszik,rossz embereket vonzok be.:D

Olyan szép álmom volt tegnap este!

Egy vándortársulat tagjai léptek fel egy szabadtéri színpadon Párizsban.Gyönyörű szép csillagos nyári éjszaka volt,és ott voltam legjobb barátnőmmel az előadáson.Az első vagy a második sorban.Ismertem is  a színészeket.Rengetegen voltak a nézők.A színpad egy kicsi völgyben helyezkedett el. Az utolsó dalt egy férfi  adta elő,aki kísértetiesen hasonlított külsőre Nagy Sándorra,viselkedésre pedig a Vajkra. Nekem nagyon tetszett,és jó viszonyban is álltunk.Az utolsó dal valami olyan témáról szólhatott,ami engem nagyon érzékenyen érintett,ezért a  vége felé felálltam,és a domb felé vettem az irányt.Éreztem magamon a követő tekintetét,de én csak el akartam tűnni a szeme elől örökre.Aztán hallottam,hogy a dal végét másként énekelte,mint az eredeti verzió...és pont az én eltűnős szituációmhoz illett."Ne menj el,légy enyém"-téma...költőin megfogalmazva.
Visszanéztem a domb tetejéről rá,aztán eltűntem.

Másnap reggel barátnőmmel beszélgettem valami párizsi bazár közepében,és az előző estét boncolgattuk, illetve azt,hogy az a férfi csak szédített-e,vagy tényleg kellettem neki,és miért bántott meg,bla-bla... aztán hirtelen a vásári forgatagban megjelentek a színészek,indultak tovább a következő állomásukra.Észrevettük egymást a sráccal,elém állt,olyan feszült volt a hangulat...Csak néztük egymást, halkan köszöntünk.
-Elmész hát?-kérdeztem.
-Igen,most indulunk.De...
-Szép volt az előadás,gratulálok.-mondtam nyugodtan és félszegen.
-Köszönjük.-szólt a közömbös válasz.
-Látlak-e még valaha?
-Magyarországon tudod,hogy hol találsz meg.
-Akarod,hogy keresselek?
Erre pedig a férfi válasza egy vers első néhány sora volt....
-Ez....ezt honnan ismered? Ez az én versem!-meglepődve
-Komolyan? -csodálkozott tágra nyílt szemekkel a férfi,és közben mosolyogni kezdtünk...

Aztán felébredtem.

Nagyon kedvelem Adyt.Most kiemelek egy verset tőle,ami gyönyörű.Nagyon szép költői képeket használ,teljesen lefesti a hangulatát.Ady az,aki rám is sokat hatott.Szeretek verseket írni,csak nem érdekel senkit.Illetve de.

Egyszer publikáltam a poet.hu-n,rengeteg pozitív visszajelzést kaptam.De idővel rájöttem,hogy sokukat,mint versírót nem a tiszta szándék vezérli.Azt kell mondanom,hogy undorító az a világ.Mint a dögkeselyűk,olyanok.Például az nem tetszett,hogy valaki egy konkrét versszakomat akarta szétszedni...nem hiszem,hogy ő jobban ismerné az én gondolataimat nálam. 

Volt egy eset,amikor plágiummal vádoltak.Teljesen kiakadtam,ugyanis én még azok közé tartozom,aki tiszteletben tartja az alkotót,a jogait,és soha nem adom a nevem olyanhoz,amihez nincs közöm.

Néha rájövök,hogy aki "művész", azt kerülni kell.És íme:ellentmondok magamnak,ugyanis sok ismerősömre felnézek,mert valami nagyot alkot.

Ady-A vár fehér asszonya

Szente Vajk-egy vers,ami róla jut eszembe

Néhány-mindenki által jól ismert- verssor kezdett el derengeni ködös elmémben az imént,miután átéltem a Madách Színház által nyújtott Csoportterápia címmel ékeskedő szolgáltatást,élvezetet.

Ugyanakkor mindenkihez szólhat,akiért rajongunk,de most egyetlen ember juttatta az eszembe.Úgyis tudjátok ki ő.
Íme hát az idézet:

Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
(...)

Pilinszky-Szabó Balázs

Szabó Balázs Bandája: Ne félj
Annyira brutálisan fantasztikus ez a szöveg.Nem igazán olvastam eddig Pilinszkyt,de úgy érzem,kell.Ezek után meg pláne.Balázsék pedig nagyon szépen becsomagolták(dallamot adtak neki).Sok verssel kellene ezt tenni,hogy a modern nép gyermekei is be tudják fogadni.

Pilinszky János:Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
 

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.