Unalmas

A politika. A közélet. Ki mondott kire, mit és miért. Aztán hazudott, megtévesztett, visszavonta, helyreigazította, de valójában nem is. Neked nagyobb a fejed. Nem, neked!
Unalmas a bántás, a gyűlölködés, a hibáztatás, az uszítás. Hagyjátok már abba! Mérgező. Tudom, csak ki kellene kapcsolnom az internetet, a TV-t, a rádiót...csak pont akkor kellene pislognom, amikor a villamos plakát mellett halad el, csak el kellene zárnom magam ettől a szennytől. 
De ha én elzárom magam, addig a valóság tovább rohad.

Nem ilyen világ ígéretét hordozta magában a gyerekkorom. Csodás volt gyereknek lenni, és tudtam, hogy haladunk szépen előre, rácsodálkoztunk új dolgokra, nyílott a világ. 

Egy hónapja Valenciában jártam. A földrajzkönyvem egy apró fotóján szerepeltek a legikonikusabb épületei, és már akkor tudtam, hogy egyszer látnom kell.

Odamentem, leültem csendben és bámultam. Lenyűgöző volt, modern, békés, és végre azt éreztem, megérkeztem abba a világba, amit elképzeltem, hogy vár majd felnőttként.

Nekem nincsen semmilyen extremitás a magyar identitásomban. Engem nem érdelnek a népművészetek, se Trianon, se a Fölszállott a páva, se a balsors. Sőt, mióta benne dolgozom, az irodalomtól és a művészvilágtól is egyre tartózkodóbbá válok. 
Csupán annyi érdekel, hogy itt, ahova születtünk, emberhez méltó életünk legyen, megalkuvás és a szabdságfokok csökkentése nélkül.
Ami amúgy jár neked és nekem is, alanyi jogon, elvileg nem kellene se némán lemondani róla, sem harcolni érte. Mert van és jár.

A "szennyezés" előtt a magyar társadalom egész jól elvolt ám, kezdte kiheverni, és minden esélye meg is volt rá, hogy a besúgó rendszer miatt beidegződött rossz szokásait levesse. Az a generáció vagyok, akit szabadnak neveltek. Az utánunk lévőknek pedig mi mégszabadabb világot kellene biztosítanunk. Ehelyett most nagyon rossz érzés fog el, mert azt látom, hogy letértünk az útról.

Itt ez a dal, néhány napos, egy nagyon fiatal, nagyon fura szerzet alkotta meg, és a számomra mostanság legszimpatikusabb színésznőt kérte fel a videokliphez.

Yungblud -  Zombie

Olyan, mint a partot ringadozva megérintő szelíd tengervíz. 

Legalább addig is békességet érzek magam körül, míg ez a dal szól.

Aztán jön a fogcsikorgatás, az stresszes álmatlanság, a szorongás, hogy vajon mit találnak ki holnap, amivel méginkább elsorvasztják ezt a szépreményű magyar világot.