Hajj

Ma reggel írt a volt Kedves, hogy kap egy macsekot, aki olyan, mint Fogatlan. Képet is küldött. És vissza akarta HOZNI pár cuccomat, amit otthagytam neki, hadd használja.

Tudja, hogy szeretem Fogatlant.

Kedves hangnemben írt, érdekes. Eddig olyan tapló volt a legtöbbször az elválásunk óta.
Nem mondom, hogy inkább bunkó legyen, de mi ez már...minek ír?

Alapvetően én egy kedves ember vagyok, ezért vissza kellett fognom magam. Eszembe kellett, hogy jusson: többször milyen csúnyán beszélt velem. Többször... Kényszerítettem magam, hogy úgy fogjam fel a helyzetet: nem érdekel a macskája, nem érdekel a neve, na és persze az b*szna be, hogy megtudja, hol lakom.

Nem, nem és nem.  Ez az ember többé nem akar az életébe, porszemnyit sem, akkor pedig semmi oka sem most, sem máskor aranyoskodni.

Visszatáncolás márpedig nincs. 

Lelki nyugalmam ez feldúlta, pedig tegnap már kezdtem egyedül is egész embernek érezni magam.

HS7- Mikor utoljára láttalak...

Waaaa de rohadt jó ez a szám még mindig!

Rossz téli reggel a villamoson,
úton egyik helyről a másik felé
arra gondolok, hogy ahova megyek,
oda minek megyek én,
mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
az élet ritmusa tuccog,
arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
sok év eltelt, de álmaimban
hányszor is láttam én
ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
szeméből eltűnt a fény
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi
Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet, nem lehet
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom