Mester Tamás - Szabadítsd fel

Valami megtört bennem idebent.Nem vagyok önmagam, nem tudok nevetni, nem követem a saját álmaim.


Nagyon furcsa, eddig mindig csak a lelkem került padlóra, most már fizikai fájdalmat is érzek. Vagy néha nem érzek egyáltalán semmit.  Hónapok óta fájdalmak gyötörnek,és egyre erősödnek. Mi történik velem? 22 éves vagyok, boldognak kéne lennem, hisz minden megvan hozzá, de valami gátol. És most potyognak a könnyeim,mert fáj, és nem tudom, hogy oldjam meg. Mintha meghalt volna az a lány,aki tavaly nyáron voltam, csak az arc maradt meg belőle, de mosoly, a kedv, az életerő,az kiveszett. De bárcsak tudnám, hogy miért! Akkor tennék ellene.



Gyengít valami, blokkol és elsorvaszt. DE MI EZ? Fázom, forróságot érzek, reszketek, szédülök, összerogyok, fájdalom nyilall belém, és könnyekben ázó arccal várom, hogy vége legyen. De nem akar véget érni, csak egyre hosszabban, többet fáj.

S mosolygó arcok vesznek körül, remélve, hogy én is így úgy ragyogok majd,mint ők. Aztán sápadt arcomat kémlelik aggódó tekintetükkel.
-Mi a baj? -kérdezik.

-Nem tudom- felelem.

Sok nap telik el úgy, hogy nincs erőm semmihez. Magához láncol az ágy, a mozdulat fáj, a szellem pedig nem lát át a vastag ködön, csak sorvad.



Nem ilyen egy boldog ember, nem ilyen az,akit támogat már egy odaadó társ, egy szerető család és néhány jóbarát.És most pedig óriási hibát vétettünk, nem csak én, Ő is. Nem tudom kezelni ezt a feszültséget.
De Ő nagyszerű. Csak én leszek egyre kisebb.