A rendezés nagyon jó, a színészi játék megfelelő, a hangok borzalmasak,sok benne a csúszkálás, a hamisság, s van,aki nem ejti ki rendesen a szavakat. A darab nem lendületes, inkább darabos. Tele indulattal és agresszivitással,de leginkább
dühvel. A Lényeg egyértelműen ki lett emelve: "Unom a politikát." Az irányítható népet ide-oda cibálják a hatalomvágyó önjelölt vezetők. Azaz István és Koppány egyet akar, és érződik az egymás felé irányuló szeretet, de mindegyiküket más erők mozgatják bábként a háttérből, teljesen ellentétes elvekkel tömködve a fejüket. István zavarodott, megbolondult jancsibohóc. Hálátlan szerep ez Feke Pálnak, de megcsinálta. Látszólag mindenki mögötte áll, de igazából mindenkit önös érdek vezérel.
Kreatív és látványos megoldás a felnégyelés,a piros keresztek, a gödör, melybe beleszorítják a már értelmét elvesztett népet, ami felett mindenki uralkodni akar. Érezhető az egyház felé irányuló ellenszenv. A pap, az anya, a tábornok mind ráerőltetik akaratukat Istvánra. Még sok apróság rejlik ebben a rendezésben, amit fel kell fedeznem. Úgy érzem, hogy eddig ez a legnyilvánvalóbb üzenetű rendezés, most először érzem azt, hogy a történelmi tévhitekről is lehullt a lepel, s egyben tükör a mai társadalomnak.
A történet véget ér, István uralomra tör, s a kis világában a kis népe felett rácsok mögé zárva folytatják, amit elkezdtek. De Géza nem ezt akarta, ez már nem az ő tervének a folytatása. Aztán kint s bent megszólal a Himnusz. Géza és a fia szájából. A fohász egy, de a szándékok mások. Burokban élünk.
Ahogy sejtettem, nekem a sok negatív visszhanggal ellentétben tetszik a darab, és teljességgel elismerem, hogy Alföldi Róbert rendezése megállja a helyét.