Indulásra készen,
elmúlott a szégyen.
Bőröndöm még nálad,
vonogatod vállad.
Mi legyen, pakoljak?Vagy még tovább lakoljak?
Ha azt mondod, hogy elég volt,
ha elég már, amit beléd olt
ez az elmúlt néhány pillanat,
amikor együtt ért minket a pirkadat,
akkor csak szólj, és megyek.
Arrébb röppenek, mint a legyek.
Csak most ért el a gondolat,
hogy ne cipeljem gondodat.
Talán nem is látsz elég erősnek,
és nem is tartasz elsőnek.
Semmiben, pedig én nem játszom,
virulnék, ehelyett épp csak látszom.
Csak most ért el a gondolat,
hogy dunyhánkra nem varrtunk foltokat?
Ne haragudj, hogy szóltam érte,
ne bánts, hogy hallgattam véle.
Csak érted volt minden,
de már nem látod innen.
Megfakult fényem, igaz?
Nem számít hogy mitől, mi az,
ami csorbát ejtett a szép egészen.
Ne hozd fel, a felét sem.
Elindulok, ha kéred.
Búcsúzzak hát, végleg?
