Egy estem Pesten

Végre újból találkoztunk M.Z-vel. egykori szaktárssal, szívem egykori választottjával, akivel mégis megmaradt a baráti jó kapcsolat.
Nagyon kedvelem a kezdetektől fogva, öröm volt látni, hogy ugyanaz a kedves, melegszívű, jóhiszemű uraság, mint régen. Az arcán nem látszanak az évek nyomai, bár most nem is látszott volna sok belőle, mert szőrmók stílust vett fel. :D

Az Építész Pincébe vettük az irányt. Titkon reméltem, hogy ott lesz az szemtelenül sármos, hosszú hajú pultos srác, aki úgy hasonlít K.-ra. Múltkor teljesen megvesztem tőle.

Mindegy is. Órákat beszélgettünk, én Somlói juhfarkot ittam, Z. pedig sörikét. Koccintottunk, majd megállapodtunk abban, hogy ezt lehet, mert sváb felmenőink vannak.

A nagy beszélgetés után jó hatással volt rám a bor, mert a javát az utolsó 10 percben húztam le, az utazás haza így egészen instabil állapotban telt. Én nem tudom, hogy képes hazavágni 2 dl bor. Mindig ez van.

Aztán a megállóba érkezve megcsapott a klasszikus metrómegállói fosszag. Legalább vakon is tudnám, hogy megérkeztem.

Aztán felnéztem a Holdra, csodaszép volt. Leültem a lakáshoz közeli hintára, és olyan jó volt magasra hajtani magam!
Ott, abban a teljesen kellemes létállapotban eszembe jutott egy rég ismert dallam, ami pontosan odaillett:

Free, free as a journey man

Feel, heat in the moonlight

Aztán megérkeztek a pad csövesei, akik jöttek befoglalni ágyukat.

Magányos órák jönnek

Október 2. nagyon esős és szeles napján érzem, hogy bajban leszek.

Látszólag elég jól elvagyok a kis álomvilágomban a rajongásommal, de...amint kivonjuk az egyenletből a napfényt és a hirtelen nagyon elfoglalttá vált barátokat, már elég szürke kép rajzolódik ki.

Mindegy, azért valahogy csak kibírom. De pont ilyenkor, ilyen borongós, hideg időben, a tél felé közeledve kellene összekucorodnia a lelkeknek egymás mellé. Remélem, nem fogom magányosnak érezni magam ezen a télen. Jobbnak kell lennie, mint az előzőnek!

Örömteli hangulatban

Ugyebár szemfülesen időben sikerült a Margó Irodalmi Fesztivál keretében szervezett Szabó Balázs Bandája koncertre jegyet váltanom, melynek eredményeképpen lett egy új kedves dalom.

(És egyébként lett egy Hasonlatok lemezem is, már megjelenés előtt 2 héttel, amire elképesztően büszke vagyok!:D:D:D) 

Nekem új csak, mert a Csöndkabát során már előadta Balázs, de ilyen előadáson sosem vettem részt.
Ez a vers pedig a


Vihar előtt


Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.
1934


Tehát kaptunk egy korongot, rajta 11 megzenésített Radnóti verssel. Mindegyik egy kis csoda.
A koncerten pedig ezzel bűvölték a hallgatóság lelkét a zenészek.

Nagyon szép. Ha a lelkem romokban lesz, ezek a zenék majd segítenek újjáépíteni.