Nagyon kedvelem a kezdetektől fogva, öröm volt látni, hogy ugyanaz a kedves, melegszívű, jóhiszemű uraság, mint régen. Az arcán nem látszanak az évek nyomai, bár most nem is látszott volna sok belőle, mert szőrmók stílust vett fel. :D
Az Építész Pincébe vettük az irányt. Titkon reméltem, hogy ott lesz az szemtelenül sármos, hosszú hajú pultos srác, aki úgy hasonlít K.-ra. Múltkor teljesen megvesztem tőle.
Mindegy is. Órákat beszélgettünk, én Somlói juhfarkot ittam, Z. pedig sörikét. Koccintottunk, majd megállapodtunk abban, hogy ezt lehet, mert sváb felmenőink vannak.
A nagy beszélgetés után jó hatással volt rám a bor, mert a javát az utolsó 10 percben húztam le, az utazás haza így egészen instabil állapotban telt. Én nem tudom, hogy képes hazavágni 2 dl bor. Mindig ez van.
Aztán a megállóba érkezve megcsapott a klasszikus metrómegállói fosszag. Legalább vakon is tudnám, hogy megérkeztem.
Aztán felnéztem a Holdra, csodaszép volt. Leültem a lakáshoz közeli hintára, és olyan jó volt magasra hajtani magam!
Ott, abban a teljesen kellemes létállapotban eszembe jutott egy rég ismert dallam, ami pontosan odaillett:
Free, free as a journey man
Feel, heat in the moonlight
Aztán megérkeztek a pad csövesei, akik jöttek befoglalni ágyukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése