Kincsem

Bő másfél hét után újra hazatértem. Nagyon hiányzott az én Janka kutyám, és végre megint eljött az a pillanat, amire már azóta vártunk, hogy elutaztam Budapestre. Drága szívem ugyan méltatlankodott, mégis olyan óriási szeretettel fogadott, hogy majdnem kidőlt a kapu. Aztán kaptam rengeteg kutyapuszit és a nyakamba mászott, ficánkolt, futott és játszott velem. Szeretem ezt a kutyát,ő az én kicsi Kincsem.:) Láttam rajta, hogy nagyon várt, alig fért a bőrébe- s ugyanígy én is. Leguggoltam hozzá, Jankám pedig köszönő gesztusként nyújtotta a mancsát nekem, majd a karomra fonta, és hosszasan figyeltük egymást. Aztán megmutatta a legújabb kedvenc rongydarabját, amit én még nem láttam, és játékra invitált. Hoztam neki ételmaradékot, azt türelmesen, két lábon állva vette ki a kezemből, majd olyan jóízűen elfalatozta, hogy a szüleimtől kapott- eddig hanyagolt - étel is most igazán ízletesnek tűnt számára. Rágott, ugrált, izgatott volt, és én csak néztem őt, arany bundáját hosszan simogattam, és úgy éreztem, hogy mind a ketten a lehető legjobb helyen vagyunk egymás mellett. Ha van élőlény, amire illik az a szó, hogy gyönyörű, akkor Ő az.:))))

TDK?

Szerencsésnek tartom magam,hogy Posta Victor főszereplésével láthattam ezt a különleges musicalt. Hallgassátok ... óriási az összhang a szöveg, a dallam és az előadó közt.

Ma az egyetemen szakirányos óránk volt, ahol nagyon meglepő kéréssel fordult hozzánk a tanárunk. Ötünket félrehívott a csoportból, és javasolta, hogy vegyünk részt az idei TDK-n, ami ugyebár annyiból áll,hogy alkotunk egy 30 oldalas tudományos dolgozatot, majd prezentáljuk. Nagyon tetszik az ötlet, de igazából nem születtem előadónak, képtelen vagyok szépen prezentálni valamit, hiszen elképesztően izgulok. Pedig sok-sok pozitív következménnyel járna, ha elmegyek. Ha annyira jó a dolgozat, néhányan tovább juthatnak az országos fordulóra. Ha jól tudom, ez már publikációnak számít, és sosem árt, ha a nevünkhöz kapcsolódik valami igazán komoly és tudományos alkotás.:) Na majd alszom rá párat.:)

MetalWar- Jó volt!

Ha nem ezzel a társasággal mentem volna, akkor biztos nem éreztem volna ennyire jól magam. Furcsa az, amibe most belecsöppentem. Van egy "Kiscsillag" , nemes nevén Schrott Péter, s körülötte lévő pályán keringünk mi, kis bogygócskák, s ide most számtalan nevet képzeljetek el, hogy felsoroltam.:) Még kicsit sután, kicsit zizzenten viselkedek ebben a társaságban, de hál' Isten mindenki befogadó és csupa szív. Ez a két nap sok-sok új élményt, hangot és arcot hozott szürke életembe, ami bevallom enyhén leterhelt, mert nagyon sok inger ért most hirtelen egyszerre, pár nap alatt a hosszú, féléves vidéki "kiruccanásom" után.
Jó látni, hogy van egy olyan közösség, melyben egy ismerős arc mellé pillanatok alatt már név és élmény is társul. S ezek az emberek ezekben a körökben viszonylag állandó szereplők. Nem igazán vagyok jártas a hazai zenei életben, de most valahogy erre vezet az utam. Persze csak módjával igyekszem az új dolgokat valahogy magammal összeegyeztetni. Szerencsére nem vagyok már tinédzser, mert akkor söpörne el igazán ez a szituáció. :) És most totális cigi-szagú a hajam, sok hiperszuper rockerállat összefüstölte, de nem nagyon szívesen mosnám meg a Kiscsillag fejrepuszija után...:DDDDDDDDDDDDDDDD

A bejegyzés címtelen

Csak rohanok, szedem a lábaim a körúton, hogy elbújhassak a világ elől, a nap történései elől. Hogy kicsi kuckómban magányosan néhány könnycseppet ejtsek. Magamért és a világért. Menekülök a tetteim elől, a viselkedésem és más viselkedése miatt. Nem tetszik, tiszta fertő ez a világ, és a legjobbakra telepszik rá. Utálom. Tényleg. Egyre szaporábbak a lépteim, közeleg az "otthon", s közben az agyam ugyanazon mozdulatok jeleit küldi a testemnek, amiket ma már egyszer megtett, egy szót, hogy kimondjam, egy mozdulatot a levegőbe az ujjammal, hogy megtegyem. Bárcsak ne tettem volna meg ma azt, amit tettem. Vagy bárcsak jobban vigyáztam volna a szavaimra, a tetteimre! Eszetlen bugyuta tyúk volnék? Nem vagyok az, csak terhemre vált minden mozdulat, minden tett, minden szó, minden létező, kivéve Ő, a Kincsem. De a Kincsem most távol van tőlem. Hiányzik, és én is neki.  Mi lenne, ha most hirtelen valaki elvágná a nyakamat halkan, kegyesen? Hiányoznék holnap? Vagy csak egy lennék a sok közül? Neki is? Neki biztosan. De kit érdekel, hisz a legjobbak úgyis tudják magukról, hogy  ők a legfontosabbak. Fantasztikus... Sötét gondolatok ezek, melyek szavak testét öltik magukra, de ez kívánkozik az életre a "tollamból."  Majd feloldja őket a tekintete. Csak annyi kell, és végzek vele. Elfáradt valami bennem. A terhet hordó tiszta szellem.