Keresés ebben a blogban

2013. február 23., szombat

2013. február 22., péntek

Kudarc és kihívás

K.B. nekem egy kudarc,és egyben kihívás.Én meg kegyetlenül őszinte,és ezt szépen meg is mondtam neki.
Kedvelem,de olyan nehéz megközelíteni.Tudom,hogy izgalmas és értékes ember,de nem mutat magából semmit.Csak hallgat és nevetgél.De ilyen még nem igazán volt,hogy nem tudtam volna "kibontogatni" egy embert,de ő....kemény dió,sőt! Kedden már feladtam azt,hogy én kommunikáljak vele. Kérdeztem tőle valamit,de fél vállról lerázta a kérdésem,és csak odabökött valamit,és ezzel megbántott. Azóta nem is beszéltem vele,nem volt már kedvem hozzá,de ma reggel mellém telepedett. Itt sem próbálkoztam még hozzászólni se...aztán másik oldalamra ült R. barátném,és még csatlakozott hozzánk néhány lány,akiknek épp az MSN-es emlékeimről meséltem,amikor is K.B. elkezdett nevetgélni,és én már nem bírtam,és kiböktem,hogy mi a bajom vele.Szerintem kicsit sokkolta,de aztán könnyed poénkodásba kezdtünk...hát ez az ember maga a megtestesült furcsaság.Az utolsó órán meg volt egy pillanat,amikor messziről bámult rám. Hát ilyen rossz volnék,hogy nem mond el semmit és nem jön közel?:/
 Aztán a nap folyamán végre tudtam beszélni a kedves antiszoc rocker haverommal,és bámulatos,hogy vele milyen könnyed és természetes társalogni! Érdekesek az emberek.

2013. február 21., csütörtök

Te maradj itt velem


Szomorú híreket hallani Cipőről.Gondolom akinek tudni kell,az már tudja,hogy leállt a szíve,és napok óta kórházban van,altatásban. Nagyon szíven üt,mert a zenéjükön nőttem fel,és nagyon közel áll hozzám szinte minden daluk. Látom,hogyan aggódnak a rajongók,egyként.Ez olyan szép.Remélem felépül Cipő,bízni kell,és mindig a legjobbakra koncentrálni.:)


"Adj erőt és adj időt nekem,



Ha senki nem jön, te maradj itt velem.



Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el



Emelj fel, magadhoz emelj fel."

És adj erőt és adj időt Neki,
Hogy még egy kicsit velünk tudjon lenni.
Segíts rajta,hogy ne tévedjen el,
Magadhoz még kérlek ne emeld fel.


Áfonyabokrot Minkának!

Néha,amikor eszembe jut,hogy mennyire szeretem a vörös áfonyát, kimegyek a Lehel téri piacra.Ott a szélén van egy jó kis apróságos bolt,és le szoktam csapni egy kevés aszalt áfonyára. Inkább onnan veszem,mint boltból,mert olcsóbb is és kimérik. Igazából nem tudom,hogy van-e itt Pesten jobb áron,de itt pl. a felezett áfonya 2800Ft/kg, az egész pedig 3000 Ft/kg.
Ma is arra tévedtem,és nem tudtam megállni,hogy ne vegyek, egy ideig úgyse nagyon leszek már a közelben.:)

Gondolatok egy találkozásról

Kedden este sort kerítettünk egy kedves ismerőssel,T. Tomival egy találkozóra. Az az igazság,hogy e hónapban esedékes az,hogy már egy éve megismerkedtünk Az Operaház Fantomja Puskin mozis bemutatóján,de ilyen tartalmas beszélgetés még nem folyt le köztünk.
Esőben,az ötkerben bolyongva töltöttünk el csaknem 2 órát,ami nekem igazi lelki feltöltődést okozott.
Általában az emberek dühösek,türelmetlenek,ha a megbeszélt találkozóra késve érkezik az illető,de én toleráns vagyok,(mert én is mindig kések),bár ez alkalommal nem sikerült,sőt 2 perccel korábban oda is értem.Viszont ő,jó nyilashoz híven felüllicitálta a fél 8-at,és nekem ez még tetszett is.:D
Aztán belemerültünk egy olyan beszélgetésbe,ami tényleg élvezetes volt,és megnyugodva konstatáltam,hogy nem csak az én napirendem átlagtól eltérő,illetve hogy végre találkoztam egy olyan emberrel,aki hozzám hasonlóan képes elveszni a részletekben.És ez jó,mert ilyennek is kell lenni,és jó, ha valaki hasonló,mert az képes megérteni. Az is jó volt,hogy végre nem kellett nekem kényszerszerű kérdéseket feltennem( mint néhány másik ember esetében),és néha inkább be is fogtam a lepcses számat,mert sokkal fontosabbnak tartottam az ő mondanivalóját a sajátoménál. Aztán végül visszatértünk a körútra,elbúcsúztunk,de bennem olyan érzés maradt,hogy ez a beszélgetés még nem merítette ki magát.
Tomi olyan ember,akire mindig szívesen fogok visszaemlékezni,annyira pozitív és önmaga.

Erasmus - neeee!

Ma reggel kaptam a levelet,hogy van lehetőség még Erasmusoznom...pedig én már hónapokkal ezelőtt elástam az erre irányuló vágyaimat. A " mielőbb és sürgősen " kifejezés nálam a közeli jövőt jelenti.Amúgy. Jobban szeretem a konkrétumokat,de ez az egyetem nem képes rá.Na mindegy.
Tehát lehetőségem van Törökországba kimenni 12 hétre.Na de TÖRÖKország??? Engem ott eladnak 30 kecskéért. Ráadásul szőke vagyok,kék szemű, szóval tipikus-török-zsáner. MSN-es korszakomban volt balszerencsém néhány török úriemberrel beszélni,nahát áldottam a földrajzi távolságot ami a hazáink közt van. Mondjuk lehet az csak egy flúgosabb réteg,amivel én találkoztam...ez komolyabb utánajárást igényel,úgy sejtem.

2013. február 19., kedd

Legvégül

A napom keretes szerkezetet kapott,és végül minden jóra fordult,bármennyire is botrányosan shitnek tűnt.:D:D Majd leírom,ha lesz energiám.:)

2013. február 18., hétfő

Megfelelni...

           Megfelelni,igen meg akarok felelni annak,aki fontos számomra,hogy éreztessem vele.Meg akarok felelni önmagamnak is,bár magam felé rugalmasak a határok.Illetve a másoknak megfelelés közvetve egyenértékű a magamnak valóval.
           Úgy akarom a zenét,ahogy ők hallják, úgy látni és élvezni a számukra kedves képet, színeket ,ízeket és mindent,ahogy ők érzékelik.Úgy akarom az ő gondolatukat,mintha magamé volna.S közben tisztán önmagam maradni.Vajon megy-e ez nekem? Vajon nem túlzom-e el önmagamat, elnyomva azt,amit ők sugároznak felém? Vagy tán amit én adok,az számukra megfelel?Valakinek sok,valakinek kevés,ezt tudom.
           Szeretni is akarok...megérteni,azonosulni,adni,kapni, eggyé válni,akarom a világot,a barát bátorító szavát,ismerni az ismeretlent, a szív örömét és bánatát.Az övét,az enyémet. Ha az étel helyett az érzelem lenne a táplálék,igazán más világot élnénk.

2013. február 17., vasárnap

Testvéri szeretet

Hamarosan indulok Bp.-re, már csak pár óra itthon,és belekezdek az utolsó két boldogságos hetembe...igyekszem minden percét kihasználni,mert sok-sok időn át nem lesz rá lehetőségem.
Tegnap sok idő után találkoztam bátyámmal,akinek beszámoltam a pesti lét örömeiről,meg egyéb dolgokról, hallgattunk dubstepet,"csináltunk" neki raszta sapkát,hülyültünk,szóval nagyon jó volt végre látni.Aztán azt mondta,hogy vigyázzak magamra Pesten,és ha valaki megbánt engem,akkor megveri,és nem bújhat el előle,mert úgyis megtalálja.Nagyokat pislogtam ezen a váratlan kijelentésen,meg is mosolyogtam,de nyugalommal töltött el: így nyilvánul meg a testvéri szeretet,ami sajnos a távolság miatt,és azért mert már mindegyikünk a maga útját járja, ritkán mutatkozik meg.De ez rettentően jól esett,bár tudom,hogy egy légynek se tudna ártani.