Republic - Távolban egy fehér vitorla

Tegnap egy presszóban ücsörögtem, s míg vártam a beszélgetőpartneremre, a kezem ügyébe akadt egy könyv, mely címe : Távolban egy fehér vitorla. Ez a könyv otthon is megvan,de nem olvastam még el. Hogy elüssem az időt, belelapoztam a közepébe, ahol nagyon mulatságosan épp egy Petya nevű kisfiú szerelmeiről írt a szerző. Valami fekete hajú kislány  volt az első szerelme, aki a legjobb barátjának a húga. Annyira vicces volt a megfogalmazás,hogy nem tudtam visszafogni a nevetésem. Lehet máskor is elmegyek olvasni Petyáról.:)

betekintés

Örülök,hogy ezen a blogon a szűrt, stilizált tartalmakat osztom meg...visszaolvastam most néhány magán-naplóbejegyzést,és szakadtam a röhögéstől. Még jó,hogy nem tettem ki őket. Amikor hirtelen felindulásból írok, nem vigyázok a szavaimra,túl szabados vagyok, elengedem magam. Ez persze segít kiadni a düht vagy az indulatot csillapítani,de annyira nem publikus, hogy szégyellném közkinccsé tenni.:D


De azért erre a néhány sorra büszke vagyok:
"Kevesen vannak, akik tettekkel szeretnek, sokan vannak, akik csak mondják. Szeressetek. Ez minden vágyam, hogy visszakapjak abból, amit adok. Önzetlenség,megbecsülés, bajtársiasság, figyelem. Figyeljetek rám! Nem csak egy Facebookos profil vagyok,akire néha ráírtok egy hellot! Lélek vagyok, ápolandó kapcsolat.  Emberi test, igazi,működő sejtekkel,vérárammal,lüktető szívvel. Fülem,szemem,szám is van. Hallok. Látok. Válaszolok és kérdezek. Ha beszélsz hozzám,én megértem. Nem csak egy tucatnyi kép vagyok, ahol néhány alak mosolyog a nagyvilágba. A mosolyt is már csak a Profilotoknak gyártjátok. "