Jó volt,ez.De tényleg. Köszönöm a Rasmusnak,hogy eljöttek,és adtak egy szép koncertet.A hibák abban a pár dalban elenyészőek voltak,és nem is volt hamis az esetek 80%-ban. Lejátszották a legjobb dalaik krémjét,és megleptek a Funky jammel,amit nagyon jó volt élőben hallani,egészen más,mint a stúdió albumon.A Liquid is lement,gyönyörű élmény. Lauri egy szál gitárral kezd,énekel...váh.
Közben furcsa érzés volt belegondolni abba,hogy ők ezt már milyen rég csinálják,és a régi dalaik,amiket kölyökként írtak,milyen jól passzolnak még 2012-ben a 30-as éveikben járó érett férfiakhoz.Ez fantasztikus.
Voltak lágyabb és keményebb dallamok,szerencsére a Black Rosesről nem sokat játszottak(Justify,Living in a world,Ghost of love) és ezek a jobbak.Mondjuk.A Hide from the sunról hirtelen a No fear, Keep your heart broken,Immortal,Sail away ugrik be.A régebbi albumokról elég sokat játszottak,és nekem ez volt a legnagyobb ajándék. First day of my life,In the shadows,Not like the other girls, In my life,F-f-f-falling. Ezekre buliztunk a legnagyobbat.Nem hiába,ez volt az ő karrierjük csúcspontja.Aztán a Mysteria is jól szólt,bár féltem tőle egy csöppet.
A The Rasmus albumról az I'm a mess,It's your night mellett egyik nagy kedvencem is megszólalt: a Stranger. Ezalatt néha lehunytam a szemem,és úgy hallgattam őket.
Aranyosak voltak,amikor elkezdték mesélni,hogy elmentek az egyik budapesti fürdőbe,ami nagyon tetszett nekik.A közönség kiabálta nekik,hogy Széchényi fürdő...Rasmusék pedig próbálták kimondani,de nem sikerült...aztán azon agyaltak,hogy Budán vagy Pesten volt-e ez.Végül Eero megkérdezte,hogy ki jött Pestről,és azt mondta,hogy Pest is the best!
Jó volt látni,hogy semmit sem változtak,a mozgás, a grimaszok,a mosolygás...ugyanaz volt,mint régen.Sajnos Akiból és Pauliból nem sokat láttam,mert direkt Eero közelébe álltunk,hisz hét éve nem sikerült megtenni.Az első sor felejtős volt rajtam kívül álló okok miatt ....és ezért nem is éreztem olyan tökéletesnek az eseményt,mint amilyennek vártam.Mindemellett szerettem volna velük találkozni,beszélni,de ez szintén nem jött össze.Sajnos akkora nyomot hagyott bennem e néhány fontos momentum hiánya,hogy az örömömet beárnyékolja a koncert utolsó percétől fogva... azóta is űr van bennem,nem tudok őszintén mosolyogni,és még mindig bennem él az,hogy itt vannak a városban,és meg kell találnom őket...de tudom,hogy nincsenek.Azóta olyan nehéz szívvel járom az utamat,bármerre is megyek,hisz minden rájuk emlékeztet.Elvetemült vagyok,tudom.De úgy érzem,hogy ennek máshogy kellett volna történnie,és nem tudom mikor lesz legközelebb.Legszívesebben fognám magam,és utánuk mennék Grazba és végre odatenném magam az első sorba.
Ja amúgy megint majdnem elkaptam a dobverőt.:D
