Furcsa játék ez az élet

Mindig társasjátékozni szeretett volna, ahogy ma is. Engem pedig sajnos sosem tud lekötni a játék. Pedig gyerekként mindig játszani akartam, de nem volt partnerem hozzá.

Fiatal, ígéretes szerelem, intellektuális felek ide vagy oda: ezt jól elbasztuk.

Ma találkoztam a volt Kedvessel, mert kért rá, hogy beszélgessünk. Én nem akartam. Gyomorgörccsel és összeszorított fogakkal érkeztem. Nem tudtam mire várhatok, nem tudtam, hogy most hideget vagy meleget kapok-e. Nem tudtam, mit kell mondanom, miről kell beszélnünk.
Odamentem, mint egy fapicsa, faarccal, kőszívvel. És egy melegszívű ember fogadott.
Ahogy ott álltam, éreztem a jelenlétét méterekről is. Oda se kellett néznem, és tudtam, hogy ő jön.
A néhai összetartozás leföldelt jelei. Olvasd el, kedves olvasóm ezt az utolsó mondatot újra.
NÉHAI, ÖSSZETARTOZÁS, LEFÖLDELT... és ez roppant elszomorító. Elveszíteni, lemondani, megölni valamit, ami a tied volt.

Megbeszéltük, hogy elrontottuk, hogy jó volt, de ennyi. Most nehezebb a szívem. Eddig remekül elvoltam az álomvilágomban, ahonnan kirángatott. Joggal tartottam ettől a beszélgetéstől, de azt nem sejtettem, hogy ilyen finom módszerrel is meg lehet forgatni egy tőrt valaki szívében. Újabb tapasztalat.

Elvileg egy ilyen kellemes záróakkord után az ember lelkének balanszban kellene lennie, de én egyelőre nem érzem. Talán majd holnap, holnapután.

Azt tudom, hogy nem akarok többé senkit szeretni és elveszíteni és elrontani és...
Nem akarok közel kerülni a lánghoz, hozzászokni a melegéhez, majd eltávolodni tőle, és vágyni azt az érzést, ami olyan kellemes volt valaha.

Persze ez a rinyálás gyengeség. Mert ahova jutottunk, az nem a romantikus, tiszta lelkünknek, hanem az emberi gyarlóságnak köszönhető.

De, fel akarom kötni magam

Amikor az érzéketlen tuskóba belebasznak egy nagy fejszét....

JAjj:D

Amikor látok egy-két képet Sam Heughan-ről, mindig az jut eszembe, hogy gyúrnom kéne nekem is.

Olyan szép ez az ember, kicsattan az erőtől. És a szép férfiak a szép nőket preferálják.
Tudom magamról, hogy én nem az a típusú lány vagyok, akiért döglenek a férfiak. Nekem azért keményen dolgoznom kéne.

Szerencsére az emberi test egy olyan alapanyag, amit nagyon jól lehet alakítani.
Ha edzenék, biztosan pozitív változásokon menne keresztül a külsőm. Közben jöhetne egy szemműtét, és az alacsony, vékony és szemüveges lányból nem magasabb, de csinosabb, jó szemű lány válna, aki talán megelégedne a megjelenésével.

Hmmmm. Ösztönözz Heughan, kérlek ösztönözz!:D