Már a gitárom húrjai zengik

Oké, beismerem: beszippantott a Lady Gaga- Bradley Cooper film.

Többek közt olyan nagy gondolatok fogalmazódtak meg bennem a film megtekintése után, mint:

ha csak egy film lenne az egész világon, akkor ez legyen az,

vagy

hogy Lady Gaga engem megnyert egy életre ezzel az alakítással.

A Star Is Born című film egy megkapó alkotás. Nem ismerem a korábbi változatokat, egyelőre nem is érdekelnek. Nagyon jól elvagyok az ehhez a filmhez írt dalokkal és a színészek nagyszerű alakításásval.

Amikor először meghallottam a Shallow egy részletét, tudtam, hogy szeretni fogom, tudtam, hogy ez egy pont olyan dal, amit el kell gitároznom.

Tegnap hosszú idő után elővettem a hangszerem, és félrekedten elkezdtem megtanulni. Egyáltalán nem bírtam várni, hogy helyre jöjjön a hangom. Ez a dal nem várhatott. :)

Miközben tanulgattam, azon merengtem, hogy hogyan hangzana Laurival duettben...

Aztán a mai napon, amikor ébredés után rápillantottam a Youtube értesítésekre, igazán boldog mosolyra görbült a szám: Eero, a Rasmus basszerosa feltöltött egy videót, amelyben ő adta elő az egyik A Star Is Born dalt. Számomra csoda ez.:) Szívmelengető egybeesés.

Eero egyébként így köszönte meg a rajongóknak a születésnapi jókívánságokat. :)

Mostanában többször elmerengtem azon, hogy igazán szerencsés vagyok, hogy a Rasmusra "tettem fel az életem" anno. Ezek a srácok igazán nagyszerűek. De rajongó társaimnak ezt nem kell magyaráznom.

Vajon...

... miért okoz nekem még mindig ugyanolyan örömet a The Rasmus Guilty dalához készült klipje, mint anno, amikor először megláttam?

A) Mert iszonyat király
B) Mert nincs jobb dolgom
C) Mert még mindig a múltban élek
D) Mindörökké Rasmus, és nem érdekel más álláspont

Egy kis pozitívum

Pesti hétvége, betegen:

Ma főztem magamnak, de ez nagyon nem finom.

Nem tudok főzni, az az igazság.:D

Mondjuk otthon kotyvasztva minden finomabb. Talán mert azt szeretettel készítem a családnak, de itt magamnak csak kényszerből.

Bekapcsolódtunk egy verseny szervezésébe, ahol a nyeremények az én felelősségi köröm alá tartoztak.
Pénteken, hang nélkül- mert ugye nekem is most kellett lebetegednem - koordinálhattam kb. 15 embert. Örültem, hogy végre kiszakadhatok az unalmas irodai hétköznapokból, és annak ellenére, hogy már három napja ostromolt az influenza, vagy bármi, igazán oda tudtam tenni magam. Szóval sikeres volt, a segítőim is jól fogadták azt, hogy együtt dolgozunk, megfelelő volt a kommunikáció, a logisztika, minden, sőt az utolsó pillanatban egy nem várt akadályt is át kellett hidalni.

Nem tudom, hogy a főnököm értékelni fogja-e ezt, bár nem is számít. Magamnak bizonyítottam, és ez nekem most elég.
A főnököm szava számomra már nem sokat ér, mióta rájöttem, hogy hazudozik.Elég komoly dolgokról kamuzik, ami nagy teher számomra, mert ez alapján nem csak a saját maga hírével, hanem az egész egységünk jó hírével játszadozik. Ami sokkal súlyosabb vétség, minthogy reggel nem érek be 8-ra.
Egy kis idő után rájöttem, hogy minden sallang ellenére - mert ugye jól eladta magát- én magasabban képzett vagyok, mint ő. Következő alkalommal olyan munkahelyet kell találnom, ahol a felettesem emberileg és erkölcsileg is feddhetetlen, ja és magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Ezt kérem Joulupukkitól, ha már egyszer kívánhat az ember. :)

Szombaton haza akartam utazni, de úgy döntöttem, hogy nem viszem haza a vírust, látva, hogy lakótársam sem bír kikeveredni belőle lassan 3. hete. Kicsit neheztelek rá, mert úgy jött vissza betegszabiról, hogy nem gyógyult meg. Ésszerűtlen döntés volt így visszajönnie, és még velem is kiszúrt, mert elb@szta az egész hetem, hétvégém azzal, hogy megfertőzött. 

Nem akarok többé lakótársas kecóba költözni, csak hátráltat.