Még ilyet!

Most olvastam,hogy Vajkocska már nem lesz többé a Hacktionben.Kár érte,mert szerintem azért elég ügyes volt.Dehát az ilyen dolgok kérész-éltűek.Ami szép meg jó,azt meg kell változtatni.Valószínű nem a szereplők miatt volt alacsony a nézettsége...csak úgy megsúgom.No mindegy, legalább ezt sem nézem többet.Úgyis lesz jobb dolgom.:)

A kommunizmus szilánkjai

Szilánk...miért pont ez?Mert az idők során valami,ami eleve egységesnek rendeltetett, az emberi ostobaság miatt darabokra hullott.Az évek múlásával előbukkannak ezek a maradványok itt-ott,főleg akkor,amikor nem is számítanánk rá.Csonka családok,emigrált magyarok,erőszakkal félbeszakított tervek...ez mind megtörtént, tagadhatatlanul,és talán sohasem gyógyulnak be a sebek.

Egy ilyen élettörténet fültanúja lehettem az egyik vonatutam alatt.
             Ott álltam a peronon,amikor egy kedves hölgy odalépett hozzám,és elveszetten kérdezgette,hogy hova fog állni a vonat,és biztos,hogy ott,és hogy hogyan vannak számozva a vágányok...igyekeztem megnyugtatni,hogy másik vonat úgysem indul,nem fog eltévedni.De ő mégis csak tovább aggódott.Nagyon furcsa volt,gondoltam pesti.
        A vonaton szemközt velem egy unszimpatikus,kissé sznob idős házaspár ült,és titkon azt kívántam,bárcsak az izgulós néni kerülne a helyükre.Végül kiderült,hogy a házaspárnak máshová szólt a jegye,és kívánságom valóra vált.Onnantól pedig egy nagyon érdekes utazás vette kezdetét.
      Ez a hölgy soproni származású,de 40 éve nem járt itt.Édesapja,aki elismert orvos volt, építtette a soproni Gyermek Szívszanatóriumot.Csakhogy a szocializmus idején nem akartak belépni a pártba,így dönteniük kellett: vagy emigrálnak,vagy nem mehet a gyerekük egyetemre.Így hát kiköltöztek Németországba, itt hagyva mindent.Barátokat,rokonokat,karriert,a hazát...eltelt 40 év,az orvos idén nyáron halt meg.A lánya pedig hazajött,hogy megnézze azt a helyet,ahonnan elindult.

      Érdekes  volt hallgatni őt arról,ahogy Magyarországról vélekedik.A kérdéseiből meg lehetett tudni,mit gondol,vagy mit nem tud.Odavolt a falusi kis házakért,tetszett az neki,hogy sok kukorica-, és napraforgóföldet lát.Az volt a legkedvesebb megnyilvánulása,amikor megkérdezte,hogy a falukban mi van,itt élnek a parasztok?Abszolút nem volt elképzelése arról,hogy mi történik egy községben.
Talán egész nyugaton ez lehet az általános kép rólunk: elmaradott.
Mesélt egy viccet is,ami Németországban most nagyon menő.
"Mit kérdez a pénztáros a boltban a dalmatájával érkező vevőtől?
-Gyűjti a pontokat?" Nekem ez nagyon megtetszett.Nem azért,mert feltétlenül vicces,hanem azért,mert továbbgondolva egy kritikát fogalmaznak meg benne.A "pontgyűjtő társadalomét."

So excited!

Szombaton részese lehetek egy remélhetőleg nagyszerű előadásnak,az Evitának.Szombathelyen tartják,és ez lesz a 3.,a ráadás,mert az első kettőre elfogytak a jegyek.Tegnap volt a premier.Tegnap még haboztam,hogy elmenjek-e de reggel megláttam a képeket,és teljesen lázba hozott.Szóval mindenképp ott leszek! Eddig úgy néz ki,hogy Rékával megyünk.Szerintem nagyszerű lesz!Az Evita volt tulajdonképpen életem első musical élménye.Persze akkor még nem értettem,hogy mi lehet ez.Több,mint 10 éve láttam a TV-ben egy részletet belőle,és tisztán emlékszem,hogy csodálatosnak tartottam,és olyan valóságosnak tűnt.Aztán elfelejtettem.A címét is, szereplőket is,mindent.Most pedig úgy érzem,mintha minden előjött volna egy csapásra.És csodálatos,hogy minden adott ahhoz,hogy én ezt pótoljam: egy jó barát,akivel szívesen elmegyek,egy hozzám közeli helyszín,egy tehetséges ifjú színész az ismeretségi körömben,aki szerepet kapott benne,és a nagyjából 1 éve lángoló musical szeretetem.Hogy szabadtéri színpadon lesz,az egy külön ráadás.Remélem forró lesz az este.Nem szeretnék vacogni.:D

S.U.O.M.I

       Ma már tényleg elmentem a Finn Nagykövetségre.Olyan szép és jó,és nagyon kedvesek ott! A recepciós hölgy rendkívül segítőkész volt,és egy szavával sem említette azt,hogy nem.Igyekeztek minél teljes körűbb tájékoztatást adni.Kaptam különböző kiadványokat,amik segítségével egyengethetem az utam Suomi felé.Egy nagyon udvarias,kedves és barátságos szőke férfi is odajött és tanácsokkal látott el.
      Ha ez vár rám Finnországban,akkor egy perccel sem akarok tovább itt maradni!
Miután kiléptem,a kaput úgy tettem be,mintha magát a Szent Grált tartanám kezemben.Aztán a papírtömeget magamhoz szorítva boldogan lépkedtem le a Kelenhegyi út meredekén,s utam folytattam a Mányoki úton.Olyan boldogság árasztott el,hogy már könnyek jelentek meg a szemeim sarkában.Valahol a felhők felett éreztem magam 300m-rel.Ennél erősebb szerelmet sosem éreztem még.
      A Mányoki úton akarok lakni,egyszerűen gyönyörű.Dimbes-dombos,csodás régi kőépületekkel tarkított utca,sok növénnyel és múltszagú,tornyosulva hűs árnyékot adó falakkal. Egyszerűen elragadó,felemelő.

Ááááá!

Ma nem vérzett az orrom.De péntektől kezdve igen. Tegnapelőtt  elkezdtem a pályázatíró tanfolyamot.Nekem ez magas.Egy alföldi fiatal közgazdász tartja,aki néha belefeledkezik a mondanivalójába,és átvált parasztgyerek tájszólásba pestiről.Ez eléggé mulatságos.Rajtam kívül a legfiatalabb csaj egy 28 éves nem tudom ki,a többiek mind 30 felettiek.Mindenki már benne van valamilyen vállalkozásban.Valaki kezdi,valaki fejleszti,valaki kényszerből,valaki unalomból jött el.Este Rékával és barátjával ültünk be a Kelta pubba.Tetszetős kis hely.A pincér srác eléggé ránk volt kattanva,de olyan kis kedvesen,nem irritálóan.:)

Kb. fél órája értem haza az Aranygaluska partynkról.Igen,életünkben először együtt sütöttünk 2 szaktárs-barátommal.Olyan jó volt.Lököttek vagyunk mind.Nagyon őrültek. Mindenféle zenét hallgattunk,pizzát ettünk,sütöttünk aranygaluskát,ami túlzás nélkül is elég jóra sikeredett. Hülyültünk,táncoltunk,fetrengtünk,pipáztunk, énekeltünk, megtanítottam őket polkázni,amit később az utcán is eljártunk...
Estefele csatlakozott hozzánk P.barátnője.Az előzővel is jóban vagyok,de ez a csaj is szimpatikus.Csak ki kell ismernem..Olyan ártatlan.Na,aztán nagy nehezen beszereztünk egy kis vodkát,a srácok eléggé spiccesek voltak,a csajszi csak kicsit.Én meg nem ittam,ez az út engem a letargiába taszított volna.Hallgattunk egy kis Depressziót,aztán elkezdtem énekelgetni.Erre hallom a hátam mögül:

- Milyen szépen énekel!
- De nem elég erős a hangja ehhez a dalhoz!
-Akkor is szép!Hallgasd csak!


Ez kellemes meglepetés volt.Ritkán eresztem ki a hangom közösségben,de most úgy tűnik sikerült.:)
Gyerekkori legjobb barátnőm társaságában egy ép hangot se bírok kicsikarni magamból,mert tudom,hogy ő sokkal jobban csinálja,és rettegek a véleményétől.:D