Csak ennyit

"Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg."

Az utolsó óráim

Olyan ezt az utolsó pár órát eltölteni,mintha magából az életemből ezek lennének a legutolsóak. Olyan szívesen gitároznék valami lélekpezsdítő dallamot,de odahaza van a gitárom. Van egy gondolat a fejemben,amit egy bizonyos illetővel meg kellene osztanom,de nincs bátorságom hozzá.Félek,hogy megbántom őt. Tanulni kéne,jövő héten 2 vizsgám is lesz,de az időben felkészülés nem tartozik a szokásaim közé.Holnap még suli,és vége ennek a félévnek.Gyorsan elröppent,és könnyedén.Most jön egy komolyabb "harc" ,aztán egyre nő minden feladat súlya.A héten ez az első délután,hogy egyedül vagyok a lakásban,és máris magányosnak érzem magam,nem mosolygok és üresség van bennem.Szuper.
De most úgy döntöttem,hogy felpörgetem az életem egy Csoportterápia-hallgatással.:D
Valamiért ráz hideg.Pedig 2 pulcsit is magamra vettem.Ez amolyan belülről jövő hideg. Mozdulni is alig bírok... mi ez már???

Nem létező hullámhosszon

Hibás a szoftverem,vagy rosszul lett telepítve 21 éve. Vagy egyszerűen direkt ilyennek készült.

A lényeg,hogy nem tudok jól választani.Három lehetséges módot állapítottam meg arra,hogy miként lehet partnert választani: 1. az ész, 2. a szem 3. a szív. Ebből persze a legigazabb a szív által sugallt akármi.A többi csupán próbálkozás,és erőltetett dolog.Sosem szerettem azt,ha bölcsen valaki megszólalt: majd jön a szerelem idővel.Jön a frászt! Szerelem az vagy van,vagy nincsen,és ha ki is alakul valami egy kényszer kötelékben,azt nem merném szerelemnek nevezni,esetleg rajongás vagy megszokás.De ennyi.
Ez szóljon a harmadik mód mellett. Kicsit irigylem azt,akinek összejön.

Na de nekem bizony temérdek ellenérvem van! Mondjuk az,hogy az én kicsi szívem jól választ,de rosszkor.Vagy olyat választ,akinek ez nem jelent semmit. Vagy naivan választ. Ez egy örökös játék,ahol az a cél,hogy a sok "bábú" között megtaláld azt,amelyik tökéletesen kiegészít és hozzád illik,kívül-belül, mint mondjuk egy csonkolt kocka,és annak a tökéletességhez hiányzó darabjai. Tehát azt kell keresni,amikor a   két szív azonos frekvencián rezeg.Létezik  ilyen? Nekem akárhányszor "berezgett", pórul jártam. Akkor inkább fogom magam,és olyan szigetelést pakolok rá,ami annyira tompítja,hogy  a tudatomig sem juthat el. Tipikus védekezési mechanizmus,és talán ostobaság,de így nem csinálok magamból hülyét.

A vonaton

Utaztam fel Pestre.Ablak mellé szólt a jegyem,amit én kifejezetten szeretek,de beült már oda valaki,és megkérdezték,maradhatnak-e egymás mellett.Aztán maradhattak.Leültem egy nem ablak melletti ülésre,egy srác volt mellettem.Első pillantásra nem tudtam dönteni,hogy tegezzem,vagy magázzam,ezért egy Helló-val köszöntem neki. Belemélyedtem a rám ruházott fantasy-regénybe, amiben Tanis meggajdult,és az ellenséggel hált,közben Tass szétküldött egy kulcsfontosságú sárkánygömböt. Néha felnéztem a könyvből azért.De amikor a folyosó melletti üléseken vagyok,nem szeretek nézelődni,mert túl sok szempár meredhet rám,nem akarok szemkontaktust felvenni senkivel,ráadásul az ablakon se bámulhatok ki kedvemre.
     Nézegettem a kezemet,aztán úgy tűnt,hogy az egyik hosszú körmömön felszakadt egy réteg.Néztem még pár pillanatig,aztán felemeltem a tekintetem,kibámultam egy falatnyi helyen az ablakon,s egy sóhajtás kíséretében azt megállapítottam: ha most Finnországban lennék,az annyira tökéletes érzés lenne,hogy nem érdekelne a körmöm...vagy talán fel se szakadt volna! Aztán kicsit elmélyedtem Suomi szeretetében,és elképzeltem a szép havas tájat.
    Most itt vagyok az albérletben,nem rég hagytam abba a beszélgetést egyik finnemmel,mert elment inni.A ma este témája épp ez volt: elmenjen-e inni a városba? Aztán rábeszéltem,hogy menjen csak,pláne ha egy leányzó hívja!:D Nagyon szeretek vele beszélni,mindig nagyokat nevetek! :D