Mai felismerések

Észrevettétek, hogy az osztrák Sebastian Kurz nagyon hasonlít a StarWars-os Kylo Renre?

Vajon a franciák még miért nem haltak ki valami gyilkos nemi betegségnek köszönhetően?

Pest

Pest az a város, ahol olyan férfiakat is láthatsz brunyálni, akikkel sosem voltál kapcsolatban.


Ma elintéztem a lakcímbejelentést - 7 év után már hivatalosan is Pesten lakom.
Aztán átugrottam a munkaügyibe érdeklődni. Fényévekkel kellemesebb élmény volt, mint a soproni.

Végül betértem a LIDL-be. Ahogy odafele sétáltam, érdekes érzés fogott el. Kabátomat kigombolva, fejfedő nélkül magabiztosan tipegtem fekete magassarkú csizmámban, és élveztem ezt a különös száraz, napfényes telet. Jól éreztem magam, elégedettnek. Ugyan a LIDL-s pénztáros rosszalló hangsúlyozása miatt kicsit lelkifurdalásom volt, hogy nekem csak úgy szabadon lehet lófrálnom hétköznap a nagyvilágban, de végül elhessegettem a gondolatot.

Hogy vezetnek-e ezek a tettek valahová, fogalmam nincs. Majd lesz valahogy, de most nem bírtam aggódni emiatt.

Új év

Elkezdtek felszabadulni az energiáim.
Elkezdtem érezni az űrt, amit a kevés társaságban töltött idő okoz. Pláne a karácsonyi rokondömping után.

Amúgy jó volt ez a karácsony. Senki se szórt ki pénzhalmokat az ablakon felesleges ajándékokra, mégis mindenki elégedett volt.  A szilveszter se volt rossz, kissé máshogy alakult, mint ahogy terveztem, de másnap még mindent tudtam pótolni.

Elhatároztam, hogy minden olyan személyt kizárok az életemből, aki csak hátráltat. Aki csak az időmet viszi el. Majd úgy gondoltam, hogy ideje elvonatkoztatnom azoktól a pasiktól, akikhez valahogy kapcsolódtam eddig. Kivéve Lauri és Sam, és a szokásos csapat. 

Hátra kell hagynom K. emlékét is. Eddig egész jól ment. És mintha megérezné: mindig akkor tud felbukkanni, amikor én továbblépnék. Na mindegy. Játék ez csak.

Idétlen helyzet

Nekem valahogy mindig sikerül összehozni valami idétlen szituációt.
Most megint a munkahelyi dolgok váltak "csodássá".
Kezdjük ott, hogy már eleve kompromisszumokat kötve tudtam elhelyezkedni. Főleg a cég javára.
Most viszont már nem tudnak (és nem is akarnak) fizetni, így közös megegyezéssel való felmondásra kényszerülök. De azért örülnének, ha visszamennék, ha esetleg egyenesbe jön a cég.
Annyira röhejes az egész, pláne az a része, amit most nem írok le.

Mindig csak a kompromisszumok, az újrakezdés, az instabilitás és a szarakodás megy.
Pedig van két diplomám, pedig azért tanultam, hogy annyit kereshessek, hogy ne kelljen ilyen kellemetlen szituációkba kerülnöm, hogy kevésbé függjek más kényétől-kedvétől.
És mégis...itt vagyok Pesten, de ilyen lófasz fizetéssel, amit úgy kell kicsikarni a cégektől, semmire se megyek, 0 Ft marad a zsebemben.

Nem érzem, hogy volt értelme tanulnom, nem érzem, hogy van jövőm. Mert nincs jövőm, ha ez a tötymörgés megy továbbra is.

Na és akkor így ne gondolkozzak külföldben? Nagyon sok elvakult, ostoba ember azt hiszi, hogy azért mennek el a magyarok külföldre dolgozni, mert nagyravágyóak és utálják a hazájukat. Pedig csak nem tudnak itt egyről a kettőre lépni. Persze, ha a feneke alá van tolva egy lakás és egy autó anyuka jóvoltából, akkor jobbnak tűnik a helyzet, de az is csak illúzió.
Én rettegek attól, hogy kimenjek külföldre, hogy megaláztatások érjenek, hogy többet kelljen utazom, hogy ne érezzem magam otthon.
És szerintem aki már kint van, egyszer érezte magát már így.

Nem egészséges, hogy fiatalként nincs lehetőség egy fix jövőképet kialakítani a saját hazámban, a saját anyanyelvemen. Nem egészséges, hogy folyamatos bizonytalansággal kell küszködni.

És nem csak én, nagyon sokan, még az egyetemet végzettek között is.
Emberek, ki kéne már nyitnotok a szemeteket: kurva béna ez az ország, de legfőképpen a vezetése.

Hol vagyunk mi Európától?  Próbáld meg megválaszolni a kérdést, ez a házi feladatod. 


"A rendszert rendszeresen frissíteni kell
Öreg szoftver nem jó szoftver
Öreg hardver gyenge hardver
Új szoftver és régi hardver
Nem két jó barát
Nem fog működni"